Klozetcsere Orbán-módra – avagy mostantól máshonnan teszünk rátok

  • Janisch Attila
  • 2015. február 7.

Publicisztika

Az országot és az internetet várhatóan elborító mémlavina ellenére sem lehet nem észrevenni, hogy ez az egész Simicska–Orbán-„gecizés” a legtipikusabb orbáni politizálás újabb jellegzetes példája. Janisch Attila írása.

Most, hogy Orbán egy új, még nemzetibb „nemzeti” médiát kíván teremteni (méghogy „a Fidesz nem a médiákon keresztül kormányoz” - ejnye Kósa úr, már megint hazudni teccett!), teljesen egyértelmű, hogy a korábbi szarosszájúakat le kell rombolni, azok megbízható, irányítható, elvhű szolgáit az újhoz kell áttvini, a régit meg porig kell alázni, hogy az olvasók, nézők egyetlen pillanat alatt átcsoportosuljanak az új vezérszócsőhöz.

Orbán – szokása szerint – pont úgy viselkedik (megint), mint a birkákat terelő juhász. Csak sokkal romlottabb, gonoszabb, számítóbb, mint bármely juhász a világon! Szóval, ez az egész egy nagyon tudatos, átgondolt lépés, amelyet értelemszerűen nem lehetett másképpen végrehajtani, mint robbanásszerű váratlansággal, látványosan és olyan módon, hogy onnan már ne lehessen visszalépni senkinek.

Simicska éppen azt tette, amit Orbán elvárt tőle. Biztosította a látványos tüzijátékot a egészhez. Az orbánhivők előtt önmagát hiteltelenítve csak felgyorsította az átállás folyamatát. Az meg, hogy mostantól majd az ellenzék fogja olvasni a Magyar Nemzetet, nézni a HírTv-t, Orbán számára inkább röhejes, mint elgondolkodtató vagy bármiképpen kezelendő - mert (nem) aggályos - helyzet.
Ja, hogy Simicska majd előáll a farbával és kiderülnek a turpisságok... Orbán: „Ugyan már, szegény Lajos idegei mindig is labilisak voltak. Most összehord mindenfélét, de ki hisz egy ilyen önmagát hiteltelenitő, kulturálatlan alaknak, mint amilyen ő, elég csak meghallgatni, elolvasni a hisztérikus nyilatkozatait. Szegény Lajos, bizonyos szempontból megértem, még sajnálom is őt. De mit tehetnék? Azon túl, hogy fájlalom, hogy egy barátság így ér véget.”
Szóval ne tessen már nagyon kárörvendeni. Mert ebbe az egészbe Orbán nem belebukni fog, hanem megerősödve kijönni.
Sakknyelven, most éppen egy rosálást hajtott végre (ami sáncolást jelent és nem azonos a berosálással), egyben egy erős király (de legalábbis vezér) támadással (is) kombinálva azt.
Elszomorító, ahogy az ellenzék hallelújázva ünnepli Simicskát, aki „milyen jól megmondta”, miközben éppen a lényeg marad megint homályban.
Orbánt csak Orbánt értve lehet leváltani. Ideje lenne ezt már megérteni és fontolóra venni! Ennek hiányában lehet továbbra is úgy táncolni, ahogy Orbán húzza a talpalávalót.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.