Az ország fele veszélyes hulladék – Egy Orbán-plakát metaüzenete

  • Janisch Attila
  • 2015. szeptember 24.

Publicisztika

A menekültek ügyét, mint minden mást is, Orbán Viktor a belső megosztás és megosztottság kiélezésére használja. Janisch Attila írása.

A minap az utcákon megjelent új kormányplakáton látható szöveg lényege a lehetséges kettős (a függőleges blokkokba rendezett és/vagy a vízszintes sorok szerinti) olvasat:

„Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni!”

false

„Az emberek [az] országot döntöttek: meg kell védeni!"

A két olvasat összefügg, és természetesen a második, a vízszintes sorokba rendeződő metaüzenet a fontosabb, hiszen az az igazi mozgósítás mindazok ellen, „aki nincs velünk”. (Mert „az ellenünk van”.)

A menekültek ügyét (mint lényegében mindent) Orbán a belső megosztás és megosztottság kiélezésére használja. A miniszterelnök a menekülteket egy idegen kultúrából érkezőknek, valamint a magyar kultúra elleni támadóknak nevezi, miközben az országon belüli politikai ellenfeleit egybemossa velük. Így fókuszálja a menekültek ellen generált és egyre szított gyűlöletet a saját politikai ellenfelei, az ország lakosságának nem orbánista része ellen. A miniszterelnök erről teljes nyíltsággal beszélt néhány napja a parlamentben egy napirend előtti fölszólalásában: „Magyarországon két uralkodó politikai nézet van, az egyik, amely meg akarja védeni a magyar embereket, a magyar kultúrát, és a másik, amely valamilyen oknál fogva éppen ennek az ellenkezőjét akarja.” Orbán Viktor politikai szótárában a „kultúra” szó tágabb értelemben az országot, a népet jelenti, az „ember”, a „nép” megnevezés pedig csak azokat illeti meg, akik őt a szavazataikkal a hatalomba emelik és benne is tartják. Mindenki más felesleges, veszélyes hulladék.

A hatalomhoz mániákusan ragaszkodó Orbán – aki a Testnevelési Egyetemen mondott 2002-es beszéde óta nyíltan is e megosztottságot kívánja a teljes lakosságra kiterjeszteni és kiélezni – talán még soha nem bukkant olyan hatásos eszközre politikai céljai eléréséhez, mint amilyet a menekültkérdés kínál a számára.

Orbántól nem idegen, hogy egymástól független történéseket vetítsen egymásra, ezzel manipulálva a tényleges és a lehetséges szavazók érzelmeit. Bevált módszere az is, hogy olyan helyzeteket generál mesterségesen, amelyeknek negatív érzelmi hatása – ugyancsak mesterséges fókuszáthelyezéssel – arra az emberre, közösségre, néprétegre irányul, akit/amelyet Orbán gyengíteni, ellehetetleníteni kíván. Ilyen volt például a határon túli magyarok kettős állampolgárságára vonatkozó (ügyes és előrelátó poltikai sakkhúzásokkal előkészített) népszavazás, amely a következő választáson meg is hozta a várt és előre kiszámított eredményét.  Az efféle fókuszáthelyezésekben a miniszterelnök épp oly perfekt, mint a csúsztatásokban általában.

Minthogy jellemének egyik legfontosabb összetevője a meghátrálásra, belátásra képtelen küzdés, a miniszterelnök folytonos harcban áll politikai ellenfeleivel, még akkor is, ha azok éppen erőtlennek mutatkoznak – mint manapság Magyarországon –, ugyanis mindaddig nem lehet biztos a hatalmában, amíg a legcsekélyebb esély van arra, hogy a baloldalon előlép egy olyan hiteles és tehetséges személyiség, aki képes mozgósítani az orbánizmus ellenfeleit. Ebből következően Orbán számára a legkevésbé sem drámai az a folyamat, ha az országból mindazok távoznak, akik soha nem lennének az ő szavazói. Számára a legideálisabb egy olyan 5-6 milliós ország, amelynek a lakosai közül legalább 2 milliót tudhatna a saját táborában. Az általa generált szorongás és félelem, amely elűzi innen a másképp gondolkodókat, a más életet, a nyugalmat, lehetőségeket remélőket – fiatalokat és idősebbeket –, nem következmény, hanem politikai célként kitűzött és sikerként elkönyvelhető eredmény. A már lebonyolított elitcserét aligha meglepő módon követhetné (ahogy követi is) a magyar lakosság cseréje, noha ez csak az összlakosságnak az ellenoldaliak elvándorlásából fakadó számszerű csökkenésből, és ennek következményeként a potenciális szavazótáborokat érintő arányváltozásokban mutatkozik meg.

Ahogyan a 2014-es választások előtt (a fogyatkozó szavazatok kompenzálására) átszabták a választókerületek határait, Orbán igazi víziója egy úgy átszabott ország, amelyben számszerűen sincs lehetőség a politikai ellenfél szavazótáborának hatékony összerendeződésére. Arra pedig, hogy ezt elérje, a gyűlölet a miniszterelnök leghatékonyabb fegyvere. És Orbán mindennél és mindenkinél jobban tudja, hogy ebben az országban a (bárkire fókuszálható) gyűlöletet a legkönnyebb felizzítani. Minden más – az európai történéseket is befolyásolni képes, az Európát védelmező és megmentő politikus vágyképe – csak duma, betegessé növekvő (és ezért persze nem elhanyagolható) hiúsági kérdés. Orbánnak valódi hatalma csak egy morálisan szétbomlasztott Magyarország felett van: ez az ő játéktere. (És csak addig dől a lé, amíg hatalma van.)

Orbán fondorlatos ravaszsága politikai szempontból lényegesen hatékonyabb, mint a tettei indoklásaként előadott sekélyes filozófiája.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.