Az ország fele veszélyes hulladék – Egy Orbán-plakát metaüzenete

  • Janisch Attila
  • 2015. szeptember 24.

Publicisztika

A menekültek ügyét, mint minden mást is, Orbán Viktor a belső megosztás és megosztottság kiélezésére használja. Janisch Attila írása.

A minap az utcákon megjelent új kormányplakáton látható szöveg lényege a lehetséges kettős (a függőleges blokkokba rendezett és/vagy a vízszintes sorok szerinti) olvasat:

„Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni!”

false

„Az emberek [az] országot döntöttek: meg kell védeni!"

A két olvasat összefügg, és természetesen a második, a vízszintes sorokba rendeződő metaüzenet a fontosabb, hiszen az az igazi mozgósítás mindazok ellen, „aki nincs velünk”. (Mert „az ellenünk van”.)

A menekültek ügyét (mint lényegében mindent) Orbán a belső megosztás és megosztottság kiélezésére használja. A miniszterelnök a menekülteket egy idegen kultúrából érkezőknek, valamint a magyar kultúra elleni támadóknak nevezi, miközben az országon belüli politikai ellenfeleit egybemossa velük. Így fókuszálja a menekültek ellen generált és egyre szított gyűlöletet a saját politikai ellenfelei, az ország lakosságának nem orbánista része ellen. A miniszterelnök erről teljes nyíltsággal beszélt néhány napja a parlamentben egy napirend előtti fölszólalásában: „Magyarországon két uralkodó politikai nézet van, az egyik, amely meg akarja védeni a magyar embereket, a magyar kultúrát, és a másik, amely valamilyen oknál fogva éppen ennek az ellenkezőjét akarja.” Orbán Viktor politikai szótárában a „kultúra” szó tágabb értelemben az országot, a népet jelenti, az „ember”, a „nép” megnevezés pedig csak azokat illeti meg, akik őt a szavazataikkal a hatalomba emelik és benne is tartják. Mindenki más felesleges, veszélyes hulladék.

A hatalomhoz mániákusan ragaszkodó Orbán – aki a Testnevelési Egyetemen mondott 2002-es beszéde óta nyíltan is e megosztottságot kívánja a teljes lakosságra kiterjeszteni és kiélezni – talán még soha nem bukkant olyan hatásos eszközre politikai céljai eléréséhez, mint amilyet a menekültkérdés kínál a számára.

Orbántól nem idegen, hogy egymástól független történéseket vetítsen egymásra, ezzel manipulálva a tényleges és a lehetséges szavazók érzelmeit. Bevált módszere az is, hogy olyan helyzeteket generál mesterségesen, amelyeknek negatív érzelmi hatása – ugyancsak mesterséges fókuszáthelyezéssel – arra az emberre, közösségre, néprétegre irányul, akit/amelyet Orbán gyengíteni, ellehetetleníteni kíván. Ilyen volt például a határon túli magyarok kettős állampolgárságára vonatkozó (ügyes és előrelátó poltikai sakkhúzásokkal előkészített) népszavazás, amely a következő választáson meg is hozta a várt és előre kiszámított eredményét.  Az efféle fókuszáthelyezésekben a miniszterelnök épp oly perfekt, mint a csúsztatásokban általában.

Minthogy jellemének egyik legfontosabb összetevője a meghátrálásra, belátásra képtelen küzdés, a miniszterelnök folytonos harcban áll politikai ellenfeleivel, még akkor is, ha azok éppen erőtlennek mutatkoznak – mint manapság Magyarországon –, ugyanis mindaddig nem lehet biztos a hatalmában, amíg a legcsekélyebb esély van arra, hogy a baloldalon előlép egy olyan hiteles és tehetséges személyiség, aki képes mozgósítani az orbánizmus ellenfeleit. Ebből következően Orbán számára a legkevésbé sem drámai az a folyamat, ha az országból mindazok távoznak, akik soha nem lennének az ő szavazói. Számára a legideálisabb egy olyan 5-6 milliós ország, amelynek a lakosai közül legalább 2 milliót tudhatna a saját táborában. Az általa generált szorongás és félelem, amely elűzi innen a másképp gondolkodókat, a más életet, a nyugalmat, lehetőségeket remélőket – fiatalokat és idősebbeket –, nem következmény, hanem politikai célként kitűzött és sikerként elkönyvelhető eredmény. A már lebonyolított elitcserét aligha meglepő módon követhetné (ahogy követi is) a magyar lakosság cseréje, noha ez csak az összlakosságnak az ellenoldaliak elvándorlásából fakadó számszerű csökkenésből, és ennek következményeként a potenciális szavazótáborokat érintő arányváltozásokban mutatkozik meg.

Ahogyan a 2014-es választások előtt (a fogyatkozó szavazatok kompenzálására) átszabták a választókerületek határait, Orbán igazi víziója egy úgy átszabott ország, amelyben számszerűen sincs lehetőség a politikai ellenfél szavazótáborának hatékony összerendeződésére. Arra pedig, hogy ezt elérje, a gyűlölet a miniszterelnök leghatékonyabb fegyvere. És Orbán mindennél és mindenkinél jobban tudja, hogy ebben az országban a (bárkire fókuszálható) gyűlöletet a legkönnyebb felizzítani. Minden más – az európai történéseket is befolyásolni képes, az Európát védelmező és megmentő politikus vágyképe – csak duma, betegessé növekvő (és ezért persze nem elhanyagolható) hiúsági kérdés. Orbánnak valódi hatalma csak egy morálisan szétbomlasztott Magyarország felett van: ez az ő játéktere. (És csak addig dől a lé, amíg hatalma van.)

Orbán fondorlatos ravaszsága politikai szempontból lényegesen hatékonyabb, mint a tettei indoklásaként előadott sekélyes filozófiája.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.