Kálmán C. György

A nyíregyházi civil szervezetek támogatásáról szóló Átlátszó-írás nyomán érdemes felvetni néhány mellékes kérdést is.

Vajon mennyire, mikor és hogyan lehet a sajtónak egy magánember magándolgaival foglalkoznia? Gondoljuk végig.

A hvg.hu glosszaírója azzal támadja L. Simon Lászlót, hogy valaha malac szavakat tartalmazó verset írt. Nem jól teszi.

Kit érdekel Lázár János szomorúsága? Persze, minden jó szándékú ember segíteni akar embertársain – de tényleg egyéni fájdalomról van szó?

A csabdi-tükröspusztai falopási ügyben – amelyben állítólag valamelyes érintettsége van a miniszterelnök családjának is – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszüntette a nyomozást. Miért? Most kiderül.

Két klasszikus szöveg egymás mellett, kommentár nélkül.

A kusza riporterrel együttműködő riportalany, a nyögdécselős nyilatkozatot futni hagyó vitapartner vagy riporter – udvarias emberek. Egyúttal zátonyra futtatják a vitát.

Kerényi miniszteri biztos a Keresztény Színházi Fesztivál alkalmából buzizott egy jót, míg Kálomista Gábornak is beakadt a kereszténység – ő azokat a fesztiválokat tartja támogatásra méltónak, amelyek a nevükben a „szent” szót szerepeltetik.

Nem biztos, hogy emlékműveket kell állítani – hatásuk, ha van, villámgyorsan elpárolog. A megemlékezésnek más módjai is vannak. Emlékművel szemben emlékművet állítani – végképp ésszerűtlen.

Konferenciát rendezett a Veritas Intézet az Ellenzéki Kerekasztalról, ahol felszólalt Kövér László is. A helyszín és a megnyitó személye is érdekes.

Amerika egyes államaiban mindenféle hülye törvények vannak érvényben – az ember eltöprenghet rajta, mit akarnak szankcionálni. De mi olyan jól állunk vajon?

Klasszikus idézetek egymás mellett, kommentár nélkül – hogyan bújjunk ki kínos kérdések alól?