Mint ismeretes, történt némi furcsaság tavaly Csabdi-Tükröspusztán, állítólag bizonyos fák lettek kivágva, azután meg el lettek szállítva – és ez szemet szúrt a Népszabadság újságírójának. Most pedig, több mint egy hete – ahogyan a lap írja – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszüntette az eljárást a természetkárosítás ügyében, míg a falopás ügyében az eljárás felfüggesztéséről határozott.
Rendkívül bonyolult, kényes ügyről van szó, nem csoda, hogy noha a Bicskei Rendőrkapitányságnak kellett volna nyomoznia, de a nyomozás mégis a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra került, végül a Nemzeti Nyomozó Irodára. Nincs bármelyik piszlicsáré helyi kapitányságnak embere, technikája és szaktudása ahhoz, hogy kibogozza a szövevényes szálakat, feltérképezze a súlyos bűnügy sűrű kapcsolati hálóját, és egyáltalán: elhelyezze a társadalom élő szövetének térképén a cselekmények jellegét, teljes mélységében.
Ü. Ly. úr (a szereplők nevét, nemét és beosztását személyiség-, alkotmány- és államtitok-védelmi okokból megváltoztattam), állománygyűlést hívott össze, és ekként sóhajtott:
„Hölgyeim és uraim, nyomozók.
Nehéz feladatot rótt ránk a Nemzeti Együttműködés Rendszere, de nem futamodunk meg, megbirkózunk vele. Már két nyomozó hatóságot járt meg a feljelentés, de kifogott rajtuk, most pedig mirajtunk a magyar haza szeme, ezért számos szakértő, tudós és felelős értelmiségi bevonásával megoldjuk a Csabdi Rejtélyt.
Előre felhívom a figyelmet arra, hogy akik azt az aljas rágalmat terjesztik, miszerint három hete, csütörtökön fél 12-kor egy igen magas rangú kormánytisztviselő idetelefonált volna, és kamionbalesetet, hirtelen szívmegállást vagy heveny ételmérgezést helyezett volna kilátásba arra az esetre, ha nyomozásunk eredményre vezet – nos, az ilyen rémhírterjesztők dolgában személyesen járok el, nem rejtve véka alá izraeli offshore kapcsolataikat és sajátos nemi identitásukat.
De térjünk a tárgyra. Először is, az úgynevezett »falopás« már vagy 170 éve vitatott tényállás, amint arra egy később elég híressé vált rajnai újságíró rámutatott. A Molnár Tamás Intézet óva intett attól, hogy ezt a tényállást – a vele foglalkozó filozófus igencsak gyanús mivolta miatt – egyáltalán szóba hozzuk. A Nyelvstratégiai Intézet felvetette, hogy több nyelvben különbséget tesznek az élő és a kivágott fa között, ezért meg kell fontolni, hogy a magyar nyelvű megfogalmazásban miféle körülírással oldjuk meg ezt a problémát, hogy félreértés ne legyen. Ezen a kérdésen külsős megbízott munkatársaink dolgoznak, megfelelő tiszteletdíjért, már több tanulmány készült. Ugyancsak ez az intézet javasolta az »erős érzéki izgalomba hozás« kifejezés használatát a »faszállítás« szó helyett (amihez a Katolikus Püspöki Kar titkársága hozzáfűzte, hogy kiegészítendő a »házasság után« szintagmával). A Magyar Művészeti Akadémia kirendelt szakértői felhívták a figyelmet arra, hogy »Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, /
Miolta a miénk nevezet elűle« – s ezért, mintegy gesztust gyakorolva a mocskos liberálisok felvilágosodásmániájának, igazán ejthetnénk az egész ügyet, a zajszennyezés csökkentése érdekében is.
Állományunk filozófus tagjai még tovább árnyalták a képet, amennyiben felvetették azt a kérdést, hogy két traktor – egyáltalán: két tárgy – lehet-e überhaupt teljesen azonos, el lehet-e tekinteni térbeli és időbeli különbségeiktől, a megfigyelő saját pozíciójától, tapasztalataitól. Ott van aztán a fa és az erdő közmondásos problémája, annak megállapítása, hogy hány fa tekinthető egy (egy?) erdőnek, és ha ki van vágva, erdő-e még? És ha el van mozdítva a helyéből, nem ugyanúgy fa (és erdő) vajon?
Mindezen megfontolásokat összegezve, és figyelembe véve a magyar emberek érdekeit (amelyek elsősorban a rezsicsökkentésben és a szobrok állításában összpontosulnak), úgy döntöttem, hogy népünk szabadságküzdelmeinek sokkal nagyobb tétjei vannak, mintsem hogy effélével töltsük a drága időt. Tisztelt uraim és hölgyeim, a nyomozást megszüntetem, viszontlátásra.”
