Falopás

  • Kálmán C. György
  • 2014. június 3.

Első változat

A csabdi-tükröspusztai falopási ügyben – amelyben állítólag valamelyes érintettsége van a miniszterelnök családjának is – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszüntette a nyomozást. Miért? Most kiderül.

Mint ismeretes, történt némi furcsaság tavaly Csabdi-Tükröspusztán, állítólag bizonyos fák lettek kivágva, azután meg el lettek szállítva – és ez szemet szúrt a Népszabadság újságírójának. Most pedig, több mint egy hete – ahogyan a lap írja – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszüntette az eljárást a természetkárosítás ügyében, míg a falopás ügyében az eljárás felfüggesztéséről határozott.

Rendkívül bonyolult, kényes ügyről van szó, nem csoda, hogy noha a Bicskei Rendőrkapitányságnak kellett volna nyomoznia, de a nyomozás mégis a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra került, végül a Nemzeti Nyomozó Irodára. Nincs bármelyik piszlicsáré helyi kapitányságnak embere, technikája és szaktudása ahhoz, hogy kibogozza a szövevényes szálakat, feltérképezze a súlyos bűnügy sűrű kapcsolati hálóját, és egyáltalán: elhelyezze a társadalom élő szövetének térképén a cselekmények jellegét, teljes mélységében.

Ü. Ly. úr (a szereplők nevét, nemét és beosztását személyiség-, alkotmány- és államtitok-védelmi okokból megváltoztattam), állománygyűlést hívott össze, és ekként sóhajtott:

„Hölgyeim és uraim, nyomozók.

Nehéz feladatot rótt ránk a Nemzeti Együttműködés Rendszere, de nem futamodunk meg, megbirkózunk vele. Már két nyomozó hatóságot járt meg a feljelentés, de kifogott rajtuk, most pedig mirajtunk a magyar haza szeme, ezért számos szakértő, tudós és felelős értelmiségi bevonásával megoldjuk a Csabdi Rejtélyt.

Előre felhívom a figyelmet arra, hogy akik azt az aljas rágalmat terjesztik, miszerint három hete, csütörtökön fél 12-kor egy igen magas rangú kormánytisztviselő idetelefonált volna, és kamionbalesetet, hirtelen szívmegállást vagy heveny ételmérgezést helyezett volna kilátásba arra az esetre, ha nyomozásunk eredményre vezet – nos, az ilyen rémhírterjesztők dolgában személyesen járok el, nem rejtve véka alá izraeli offshore kapcsolataikat és sajátos nemi identitásukat.

De térjünk a tárgyra. Először is, az úgynevezett »falopás« már vagy 170 éve vitatott tényállás, amint arra egy később elég híressé vált rajnai újságíró rámutatott. A Molnár Tamás Intézet óva intett attól, hogy ezt a tényállást – a vele foglalkozó filozófus igencsak gyanús mivolta miatt – egyáltalán szóba hozzuk. A Nyelvstratégiai Intézet felvetette, hogy több nyelvben különbséget tesznek az élő és a kivágott fa között, ezért meg kell fontolni, hogy a magyar nyelvű megfogalmazásban miféle körülírással oldjuk meg ezt a problémát, hogy félreértés ne legyen. Ezen a kérdésen külsős megbízott munkatársaink dolgoznak, megfelelő tiszteletdíjért, már több tanulmány készült. Ugyancsak ez az intézet javasolta az »erős érzéki izgalomba hozás« kifejezés használatát a »faszállítás« szó helyett (amihez a Katolikus Püspöki Kar titkársága hozzáfűzte, hogy kiegészítendő a »házasság után« szintagmával). A Magyar Művészeti Akadémia kirendelt szakértői felhívták a figyelmet arra, hogy »Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, /
Miolta a miénk nevezet elűle«
– s ezért, mintegy gesztust gyakorolva a mocskos liberálisok felvilágosodásmániájának, igazán ejthetnénk az egész ügyet, a zajszennyezés csökkentése érdekében is.

Állományunk filozófus tagjai még tovább árnyalták a képet, amennyiben felvetették azt a kérdést, hogy két traktor – egyáltalán: két tárgy – lehet-e überhaupt teljesen azonos, el lehet-e tekinteni térbeli és időbeli különbségeiktől, a megfigyelő saját pozíciójától, tapasztalataitól. Ott van aztán a fa és az erdő közmondásos problémája, annak megállapítása, hogy hány fa tekinthető egy (egy?) erdőnek, és ha ki van vágva, erdő-e még? És ha el van mozdítva a helyéből, nem ugyanúgy fa (és erdő) vajon?

Mindezen megfontolásokat összegezve, és figyelembe véve a magyar emberek érdekeit (amelyek elsősorban a rezsicsökkentésben és a szobrok állításában összpontosulnak), úgy döntöttem, hogy népünk szabadságküzdelmeinek sokkal nagyobb tétjei vannak, mintsem hogy effélével töltsük a drága időt. Tisztelt uraim és hölgyeim, a nyomozást megszüntetem, viszontlátásra.”

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.