Kedves olvasóim megszokhatták, hogy gyakran igyekszem nem a lényegről, hanem érdekes mellékkörülményekről beszélni. Az például igazán nem tartozik egy tudományos tanácskozás legfontosabb elemei közé, hogy hol zajlik, ki nyitja meg – ha egyszer az ott elhangzottakról, az ülés mondandójáról, az eredményekről és vitákról lenne mit mondani, akkor végképp marginálisnak tetszik.
De hát lenne-e?
Először is, persze, nem voltam ott, csak egy tudósításból tájékozódhattam: másodszor, a rendező intézmény (a Veritas Intézet) nem hozta nyilvánosságra a konferencia anyagát (de mivel egyelőre honlapja sincs – de van már e-mail címe, micsoda fejlett, élenjáró technika! –, erre nyilván várni kell). Harmadszor pedig – hát, úgy látszik, hogy valami alapvetően fontos megállapítások és késhegyre menő viták nem voltak az ülésen, túl sok tudományos érdekű beszámolandó és vitatandó nemigen van.
| ||
Hacsak nem a házelnök Kövér László két erős tételét nem vesszük alaposabban szemügyre (nem fogjuk), hogy tudniillik egyrészt nincs történelem, csak történetírás van; másrészt meg hogy a történetírást nem szabad olyanokra bízni, akik ott sem voltak. Az első tétel (érvelés, alátámasztás és gondolatrendszer kérdése) nem feltétlenül hülyeség, megvitatható és átgondolandó; viszont fájdalmasan ellentmond a második tételnek. Míg az előbbi a lehetséges történetírások sokféleségét, viszonylagosságát és nehezen összemérhetőségét hirdeti (üdítő ezt olyasvalakitől hallani, akinek a gondolkodását egészen másmilyennek ismertük eddig), az utóbbi radikálisan leszűkíti a történetírást, hiszen csakis a szemtanúk lehetnek hitelesek. Ha nincsenek szemtanúk... hát, akkor nyilván történetírás sincs. (Innen adódhat, hogy II. Lajos sajnálatos patakbalesete miatt nem tudta megírni Mohács történetét, ezért Kövér történész kénytelen volt a tudományos alvilág némely kétes összeesküvés-elméletéhez fordulni.)
De térjünk a lényegtelenre.
Nemrég elméláztam azon, vajon hogyan került az Akadémiára a kazah diktátor életrajzi könyvének díszbemutatója. És most miért éppen az ELTE Jogi Kara ad helyszínt a Veritas Intézet rendezvényének? Ha még nincs helye az intézetnek – és mégis konferenciát akar rendezni –, akkor vajon hogyan keres helyszínt az ülésnek? A főváros tele van erre kiválóan alkalmas terekkel és termekkel – a kocsmáktól a díszes konferenciaközpontokig, moziktól meghitt klubokig. Lehet, hogy a Jogi Kar olcsó volt. De akkor miért éppen a Jogi Kar? Van Budapesten Állatorvosi és Gépészmérnöki Kar is – vagy ha már az ELTE, nem a Bölcsészkar lett volna a legalkalmasabb, ahol a történelemtanszékek vannak? Tényleg csak az ár számított?
Jó, ez tetszett nekik, kifizették, bejutottak. De kötve hiszem, hogy a kocsmáros, mozitulajdonos vagy akár állatorvos-dékán köszöntötte volna a tanácskozást, ha azt történetesen máshová szervezik. Vajon miért érezte úgy az ELTE rektora, hogy meg kell szólalnia? A házigazdaság erre nem kötelezte volna. Mi köze neki ehhez?
Isten őrizz, hogy bármire gondoljak. Dehogyis, az például eszembe sem jut.
