Miért éppen...?

  • Kálmán C. György
  • 2014. május 10.

Első változat

Konferenciát rendezett a Veritas Intézet az Ellenzéki Kerekasztalról, ahol felszólalt Kövér László is. A helyszín és a megnyitó személye is érdekes.

Kedves olvasóim megszokhatták, hogy gyakran igyekszem nem a lényegről, hanem érdekes mellékkörülményekről beszélni. Az például igazán nem tartozik egy tudományos tanácskozás legfontosabb elemei közé, hogy hol zajlik, ki nyitja meg – ha egyszer az ott elhangzottakról, az ülés mondandójáról, az eredményekről és vitákról lenne mit mondani, akkor végképp marginálisnak tetszik.

De hát lenne-e?

Először is, persze, nem voltam ott, csak egy tudósításból tájékozódhattam: másodszor, a rendező intézmény (a Veritas Intézet) nem hozta nyilvánosságra a konferencia anyagát (de mivel egyelőre honlapja sincs – de van már e-mail címe, micsoda fejlett, élenjáró technika! –, erre nyilván várni kell). Harmadszor pedig – hát, úgy látszik, hogy valami alapvetően fontos megállapítások és késhegyre menő viták nem voltak az ülésen, túl sok tudományos érdekű beszámolandó és vitatandó nemigen van.

false

 

Fotó: MTI

Hacsak nem a házelnök Kövér László két erős tételét nem vesszük alaposabban szemügyre (nem fogjuk), hogy tudniillik egyrészt nincs történelem, csak történetírás van; másrészt meg hogy a történetírást nem szabad olyanokra bízni, akik ott sem voltak. Az első tétel (érvelés, alátámasztás és gondolatrendszer kérdése) nem feltétlenül hülyeség, megvitatható és átgondolandó; viszont fájdalmasan ellentmond a második tételnek. Míg az előbbi a lehetséges történetírások sokféleségét, viszonylagosságát és nehezen összemérhetőségét hirdeti (üdítő ezt olyasvalakitől hallani, akinek a gondolkodását egészen másmilyennek ismertük eddig), az utóbbi radikálisan leszűkíti a történetírást, hiszen csakis a szemtanúk lehetnek hitelesek. Ha nincsenek szemtanúk... hát, akkor nyilván történetírás sincs. (Innen adódhat, hogy II. Lajos sajnálatos patakbalesete miatt nem tudta megírni Mohács történetét, ezért Kövér történész kénytelen volt a tudományos alvilág némely kétes összeesküvés-elméletéhez fordulni.)

De térjünk a lényegtelenre.

Nemrég elméláztam azon, vajon hogyan került az Akadémiára a kazah diktátor életrajzi könyvének díszbemutatója. És most miért éppen az ELTE Jogi Kara ad helyszínt a Veritas Intézet rendezvényének? Ha még nincs helye az intézetnek – és mégis konferenciát akar rendezni –, akkor vajon hogyan keres helyszínt az ülésnek? A főváros tele van erre kiválóan alkalmas terekkel és termekkel – a kocsmáktól a díszes konferenciaközpontokig, moziktól meghitt klubokig. Lehet, hogy a Jogi Kar olcsó volt. De akkor miért éppen a Jogi Kar? Van Budapesten Állatorvosi és Gépészmérnöki Kar is – vagy ha már az ELTE, nem a Bölcsészkar lett volna a legalkalmasabb, ahol a történelemtanszékek vannak? Tényleg csak az ár számított?

Jó, ez tetszett nekik, kifizették, bejutottak. De kötve hiszem, hogy a kocsmáros, mozitulajdonos vagy akár állatorvos-dékán köszöntötte volna a tanácskozást, ha azt történetesen máshová szervezik. Vajon miért érezte úgy az ELTE rektora, hogy meg kell szólalnia? A házigazdaság erre nem kötelezte volna. Mi köze neki ehhez?

Isten őrizz, hogy bármire gondoljak. Dehogyis, az például eszembe sem jut.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.