Két keresztény férfiú

  • Kálmán C. György
  • 2014. május 25.

Első változat

Kerényi miniszteri biztos a Keresztény Színházi Fesztivál alkalmából buzizott egy jót, míg Kálomista Gábornak is beakadt a kereszténység – ő azokat a fesztiválokat tartja támogatásra méltónak, amelyek a nevükben a „szent” szót szerepeltetik.

Nem volt mindig felhőtlen a kereszténység és a színház viszonya. A kezdeteknél ott áll a derék Tertullianus, már a 2. században, aki – mint a közkeletű lexikon írja – „szívesen foglalkozott erkölcsi kérdésekkel is. Kategorikusan tiltotta a ker-eknek (mármint a keresztényeknek) a cirkuszok, színházak látogatását De spectaculis (A látványosságokról) és a De idololatria (A bálványimádásról) c. írásában. Utóbbiban nemcsak a szoros értelemben vett bálványimádást támadja, de mindazt, ami vele összefügg: a művészetet, kézművességet egyaránt.” Aztán persze sok minden változott, a gyanakvás idővel alábbhagyott (bár újra meg újra feltámadt: a színházat azért sokszor tekintették az idők során az erkölcstelenség bűntanyájának, a felforgató eszmék fészkének, az istentelenség terjesztőjének), nagyszerű vallásos (keresztény) színházi alkotók voltak és vannak, hogy mást ne mondjak, II. János Pál ifjú korában színészkedett.

false

 

Fotó: MTI

Egy szavunk nem lehet tehát, ha Keresztény Színházi Fesztivált szerveznek Budapesten, jó, legyen ilyen is. Különösen azért – hogy a fesztivál lelkes támogatójára, Kerényi miniszteri biztosra hivatkozzam –, mert már úgyis van zsidó meg mangalicafesztivál (bár ha jó keresztény volnék, kissé kiakadnék ezen az utóbbi összevetésen, de még jobb keresztényként megbocsátanék, mert nem tudja, mit beszél – Lk 23,34). A miniszteri biztos lánglelkű beszédben vezette elő a fesztivált (itt megtekinthető), közben valami sajátos logikával levezette, hogy buzi dramaturgok hipnotizálják a színházi szakmát, pfuj. Ennek ugyan semmi köze a kereszténységhez, gondolhatnánk, de ilyen akadályok a miniszteri biztosnak aligha szeghetik kedvét, ha egyszer a Nemzetvédelmi Egyetemre színészképzést akar telepíteni, márpedig akar.

Amióta a felvétel napvilágra került, sokan gúnyolódnak, szörnyülködnek és őrjöngenek ezen a gondolatfutamon, ami így jótékony homályba borítja egy másik jeles férfiú tetteit. Történt ugyanis (majdnem ezenközben – igazából vagy két hete), hogy az NKA Kulturális Fesztiválok Kollégiuma döntést hozott a színházi fesztiválok támogatásáról. Először is a meglévő 100 milliós keretet levették 35 millióra (mert... mert: csak), aztán ezt úgy osztották el, hogy sok-sok éve sikerrel működő, nemzetközi együttműködésben létrehozott és üzemeltetett fesztiválok kimaradtak. Magyarul: egy vasat sem kaptak (vagy nagyon keveset).

Míg viszont kedvezményezett lett például Szegedről a Szeged-Csanádi Egyházmegye VII. Szent Gellért-fesztivál című rendezvénysorozata, Hódmezővásárhelyről a Szent István király tiszteletére rendezett fesztivál, a Szent Iván-napi mulatságok című rendezvény. Az nem világos, hogy ugyanez a kuratórium döntött-e így, de a határon túliak sem jártak jól: az NKA az idén nem ítélt meg támogatást a Kolozsvári Magyar Napoknak és a Vásárhelyi Forgatag elnevezésű marosvásárhelyi magyar napoknak; kapott viszont a nagyváradi Szent László-napok.

A férfiú, akit említettem, Kálomista Gábor. Ő a vezetője ennek az NKA-kollégiumnak. Mármost eleve nem értettem, hogy egy sem végzettségét, sem szakmai kvalitásait, sem elismertségét tekintve nem igazán alkalmas ember hogyan kerül erre a posztra. Persze, sok pénzt kezel, ehhez biztosan ért is, de vajon ért a művészet dolgaihoz? Akiket ez a kínzó kérdés feszített, talán választ kaphattak úgy másfél hónapja, amikor a jeles producer igazi bunkó módjára rontott neki a legjelentősebb színházcsinálók egyikének. A nagy rejtély ezek után az, hogyan maradhat tovább a pénzosztó pozíciók legfontosabbikában; ha már annyi belátás nincs benne, hogy ez aligha fér össze, khm, markáns véleménynyilvánításával, nincs olyan hatalom, amelyik ezt tudomására hozza?

De hát ott ül, továbbra is, és dönt. Úgy dönt (tudom, tudom, nem egyedül, a kollégium hozza a döntést – de hát mégiscsak ő a vezető), hogy a „szent” szó egy-egy fesztivál vagy rendezvénysorozat címében már-már megbabonázza (hipnotikus hatással van rá, hogy ismét Kerényi miniszteri biztos szavait idézzük). Ahol keresztény szellemiséget orront, ott nyílik a buksza. Ő speciel nem buzizik, nem akarja kiakolbólítani a rendezőket, dramaturgokat, kritikusokat – de ő is a kereszténység védőbástyája, kerül, amibe kerül. A többi meg nem érdekli.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.