Két keresztény férfiú

  • Kálmán C. György
  • 2014. május 25.

Első változat

Kerényi miniszteri biztos a Keresztény Színházi Fesztivál alkalmából buzizott egy jót, míg Kálomista Gábornak is beakadt a kereszténység – ő azokat a fesztiválokat tartja támogatásra méltónak, amelyek a nevükben a „szent” szót szerepeltetik.

Nem volt mindig felhőtlen a kereszténység és a színház viszonya. A kezdeteknél ott áll a derék Tertullianus, már a 2. században, aki – mint a közkeletű lexikon írja – „szívesen foglalkozott erkölcsi kérdésekkel is. Kategorikusan tiltotta a ker-eknek (mármint a keresztényeknek) a cirkuszok, színházak látogatását De spectaculis (A látványosságokról) és a De idololatria (A bálványimádásról) c. írásában. Utóbbiban nemcsak a szoros értelemben vett bálványimádást támadja, de mindazt, ami vele összefügg: a művészetet, kézművességet egyaránt.” Aztán persze sok minden változott, a gyanakvás idővel alábbhagyott (bár újra meg újra feltámadt: a színházat azért sokszor tekintették az idők során az erkölcstelenség bűntanyájának, a felforgató eszmék fészkének, az istentelenség terjesztőjének), nagyszerű vallásos (keresztény) színházi alkotók voltak és vannak, hogy mást ne mondjak, II. János Pál ifjú korában színészkedett.

false

 

Fotó: MTI

Egy szavunk nem lehet tehát, ha Keresztény Színházi Fesztivált szerveznek Budapesten, jó, legyen ilyen is. Különösen azért – hogy a fesztivál lelkes támogatójára, Kerényi miniszteri biztosra hivatkozzam –, mert már úgyis van zsidó meg mangalicafesztivál (bár ha jó keresztény volnék, kissé kiakadnék ezen az utóbbi összevetésen, de még jobb keresztényként megbocsátanék, mert nem tudja, mit beszél – Lk 23,34). A miniszteri biztos lánglelkű beszédben vezette elő a fesztivált (itt megtekinthető), közben valami sajátos logikával levezette, hogy buzi dramaturgok hipnotizálják a színházi szakmát, pfuj. Ennek ugyan semmi köze a kereszténységhez, gondolhatnánk, de ilyen akadályok a miniszteri biztosnak aligha szeghetik kedvét, ha egyszer a Nemzetvédelmi Egyetemre színészképzést akar telepíteni, márpedig akar.

Amióta a felvétel napvilágra került, sokan gúnyolódnak, szörnyülködnek és őrjöngenek ezen a gondolatfutamon, ami így jótékony homályba borítja egy másik jeles férfiú tetteit. Történt ugyanis (majdnem ezenközben – igazából vagy két hete), hogy az NKA Kulturális Fesztiválok Kollégiuma döntést hozott a színházi fesztiválok támogatásáról. Először is a meglévő 100 milliós keretet levették 35 millióra (mert... mert: csak), aztán ezt úgy osztották el, hogy sok-sok éve sikerrel működő, nemzetközi együttműködésben létrehozott és üzemeltetett fesztiválok kimaradtak. Magyarul: egy vasat sem kaptak (vagy nagyon keveset).

Míg viszont kedvezményezett lett például Szegedről a Szeged-Csanádi Egyházmegye VII. Szent Gellért-fesztivál című rendezvénysorozata, Hódmezővásárhelyről a Szent István király tiszteletére rendezett fesztivál, a Szent Iván-napi mulatságok című rendezvény. Az nem világos, hogy ugyanez a kuratórium döntött-e így, de a határon túliak sem jártak jól: az NKA az idén nem ítélt meg támogatást a Kolozsvári Magyar Napoknak és a Vásárhelyi Forgatag elnevezésű marosvásárhelyi magyar napoknak; kapott viszont a nagyváradi Szent László-napok.

A férfiú, akit említettem, Kálomista Gábor. Ő a vezetője ennek az NKA-kollégiumnak. Mármost eleve nem értettem, hogy egy sem végzettségét, sem szakmai kvalitásait, sem elismertségét tekintve nem igazán alkalmas ember hogyan kerül erre a posztra. Persze, sok pénzt kezel, ehhez biztosan ért is, de vajon ért a művészet dolgaihoz? Akiket ez a kínzó kérdés feszített, talán választ kaphattak úgy másfél hónapja, amikor a jeles producer igazi bunkó módjára rontott neki a legjelentősebb színházcsinálók egyikének. A nagy rejtély ezek után az, hogyan maradhat tovább a pénzosztó pozíciók legfontosabbikában; ha már annyi belátás nincs benne, hogy ez aligha fér össze, khm, markáns véleménynyilvánításával, nincs olyan hatalom, amelyik ezt tudomására hozza?

De hát ott ül, továbbra is, és dönt. Úgy dönt (tudom, tudom, nem egyedül, a kollégium hozza a döntést – de hát mégiscsak ő a vezető), hogy a „szent” szó egy-egy fesztivál vagy rendezvénysorozat címében már-már megbabonázza (hipnotikus hatással van rá, hogy ismét Kerényi miniszteri biztos szavait idézzük). Ahol keresztény szellemiséget orront, ott nyílik a buksza. Ő speciel nem buzizik, nem akarja kiakolbólítani a rendezőket, dramaturgokat, kritikusokat – de ő is a kereszténység védőbástyája, kerül, amibe kerül. A többi meg nem érdekli.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.