Kompa Tibor

A honi könyvkiadói gyakorlat nem kényezteti el a feminista társadalomkritika új irányzatai iránt fogékony olvasókat, az ilyen tematikájú írások rendre húszéves késéssel érkeznek hazánkba. Az átfogóbb tájékoztatás érdekében nem árt, ha felhívjuk a figyelmet néhány régebbi, érdekes kiadványra.

Ahhoz, hogy az angolszász koalíció - ha megindítja - katonai értelemben megnyeri az iraki háborút, aligha férhetett kétség. Tekintettel az óriási technikai fölényre, akár igazuk is lehetett volna azoknak a szakértőknek, akik már a háború első éjszakáján kijelentették: villámháború következik, Szaddám rendszere és az iraki hadsereg akár 72 óra alatt megdönthető és megsemmisíthető, a koalíciós erők három napon belül Bagdad alatt lesznek.

ABudapest Kongresszusi Központ öt nagy NATO-találkozónak adott helyszínt. Kedd délelőtt az Észak-atlanti Tanács (NAC), a szövetség legfontosabb, tényleges döntéshozó szerve, délután az inkább csak formálisan működő NATO-Oroszország Állandó Közös Tanács (PJC) ülésezett, míg szerdán került sor a NATO és az Európai Unió külügyminisztereinek találkozójára, a szövetség tagjait és az ún. partnerországokat tömörítő Euroatlanti Partnerségi Tanács (EAPC; ezen megjelent Goran Svilanovic jugoszláv külügyminiszter is), valamint a NATO-Ukrajna Bizottság (NUC) ülésére. Tematikáját tekintve a budapesti NATO-csúcson a balkáni válság, az új amerikai rakétavédelmi program (a kibővített National Missile Defence program), valamint az NATO és az EU közötti együttműködés (az európai védelmi erő kialakítása, illetve az ezzel kapcsolatos török vétó) voltak a legfontosabb kérdések. Nem sok eredménnyel: a résztvevők lényegében valamennyit elnapolták.

A Magyar Honvédség 1989 óta már a negyedik haderőreform sokadik hullámát éli meg anélkül, hogy ezek pontos céljáról, végrehajtásáról, ütemezéséről és költségvetési hátteréről konszenzus alakult volna ki a parlamenti pártok között. Összeállításunk első, múlt heti részében az átalakítás eddigi menetét (és sorsát) elemeztük, az alábbiakban pedig a reform NATO-visszhangjáról és kilátásairól lesz szó.

{k200026_nagyi;b}nt face=Arial,Helvetica size=-1>A Magyar Honvédség (MH) 1989 óta már a negyedik haderőreform sokadik hullámát éli meg anélkül, hogy ezek pontos céljáról, végrehajtásáról, ütemezéséről és költségvetési hátteréről konszenzus alakult volna ki a parlamenti pártok között. Márpedig egyetértés nélkül aligha lehet megreformálni egy olyan területet, melyet Nyugaton is általában három-négy kormányzati ciklus (12-15 év) alatt alakítanak át, többnyire függetlenül a politikai kurzusoktól.A magyar költségvetés az említett időszakban nominális értéken 986 milliárd forintot fordított a védelmi szférára.

Lengyelországban a liberálisok a tavalyelőtti választások után nem a szocialista utódpárttal szövetkeztek, hanem az egykori Szolidaritásból kinövő jobboldali formációkkal léptek koalícióra. Mintha az MDF, a Fidesz meg a kisgazdák az SZDSZ-szel kormányoznának együtt, de néhány kisebb jelentőségű államigazgatási poszt jutott volna a Pofosznak és a KDNP-nek is. De ettől nem lett jobb semmi. A rendszerváltás óta például még egyetlen kabinet sem volt annyira népszerűtlen, mint a mostani, a Jerzy Buzeké. A szeptemberi felmérések szerint a lengyelek 74 százalékának volt negatív véleménye a Szolidaritás Választási Akció Társadalmi Mozgalom (RS AWS) és Szabadság Unió (UW) alkotta kormánykoalíció tevékenységéről, s csupán 19 százalékuk vélte úgy, hogy jól végzi feladatát.

A lengyel parasztok múlt hétfőn reggel a mezőgazdasági termékek importja és a Buzek-kormány agrárpolitikája elleni tiltakozásul közel száz helyen traktorokkal, gépekkel, szippantókocsikkal zárták le az utakat. A gazdák a mentőkön, a rendőrautókon és a téli szünetre igyekvő diákokat szállító autóbuszokon, valamint egy fegyverrel hadonászó magányos autós harcoson kívül senkit sem engedtek át.

A 90-es évek elején, a liberalizált gazdaság első éveiben, az orosz fegyvergyárak hazai és külföldi megrendelők nélkül maradtak. Jó néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy 1994-95-ben - ha nem is a korábbi szinten, de - megkezdődjön konszolidálódása. A Stockholmi Békekutató Intézet 1998. évi jelentése szerint azonban napjainkban az orosz hadiipar e viszonylagos konszolidációja megtörni látszik: miközben ugyanis a nemzetközi fegyverkereskedelem 1994 óta egyértelmű növekedést mutat, Oroszország 1997-es exporteredménye - jócskán elmaradva a tervezett 3,6 milliárdtól - mindössze 2,4 milliárd dollárt tett ki.

Szinte még fel sem ocsúdtunk a Horn Gyula fejrögzítő abroncsa okozta sokkból, máris egy újabb választási kampány közepén tartunk. És nem mindegy, hogy e nemes verseny eseményeiről miként értesül a közönség a Magyar Televízióból; hogy vajon az állásukért reszkető, megfélemlített és/vagy megvásárolt szerkesztők és riporterek tudósítanak majd róla, akik minduntalan valami párt lihegését érzik a nyakukban, avagy tán mégsem lesz az intézmény szakemberein politikai nyomás (pénzügyinek álcázott, akár). Mit ne mondjunk: a helyzet elég tré.