Az MTV a választási kampány előtt: Biztos kezekben

szerző
Kompa Tibor
publikálva
1998/11. (03. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szinte még fel sem ocsúdtunk a Horn Gyula fejrögzítő abroncsa okozta sokkból, máris egy újabb választási kampány közepén tartunk. És nem mindegy, hogy e nemes verseny eseményeiről miként értesül a közönség a Magyar Televízióból; hogy vajon az állásukért reszkető, megfélemlített és/vagy megvásárolt szerkesztők és riporterek tudósítanak majd róla, akik minduntalan valami párt lihegését érzik a nyakukban, avagy tán mégsem lesz az intézmény szakemberein politikai nyomás (pénzügyinek álcázott, akár). Mit ne mondjunk: a helyzet elég tré.

Szinte még fel sem ocsúdtunk a Horn Gyula fejrögzítő abroncsa okozta sokkból, máris egy újabb választási kampány közepén tartunk. És nem mindegy, hogy e nemes verseny eseményeiről miként értesül a közönség a Magyar Televízióból; hogy vajon az állásukért reszkető, megfélemlített és/vagy megvásárolt szerkesztők és riporterek tudósítanak majd róla, akik minduntalan valami párt lihegését érzik a nyakukban, avagy tán mégsem lesz az intézmény szakemberein politikai nyomás (pénzügyinek álcázott, akár). Mit ne mondjunk: a helyzet elég tré.

Sajtóhírek szerint a Magyar Televízió Rt.-t csőd fenyegeti: képtelen kifizetni munkatársait, nem tud eleget tenni a külső szerződésekben vállalt pénzügyi kötelezettségeinek, és felére kénytelen csökkenteni közszolgálati műsorainak költségvetését, sőt egyes műsorok meg is szűnnek. A helyzet valóban kínos. Hovatovább ott tartunk, hogy egy-egy élőműsor szerkesztője vagy rendezője saját pénzén kénytelen díszletvirágot venni vagy kávét a vendégeknek - hogy legalább azt kapjanak, ha már fizetni nem tud nekik a műintézmény; és van olyan napi kétórás élőműsor, amely a tévé folyosóin vagy aulájában készül.

Hol a lé?

Az MTV-nek nemcsak a pénzügyi helyzete súlyos, de a gazdálkodása is átláthatatlan: nincs élő ember, aki naprakészen meg tudná mondani az intézmény bevételeinek és kiadásainak pontos paramétereit. Miként azt is csak 300 millió feletti összeg esetében tudhatja valaki, hogy ki kivel és milyen szerződést köt műsorkészítésre. (Háromszáz mille esetében ez a valaki a kuratórium.) Az MTV büdzséjének mintegy 70 százalékát még ma is az intézmény fenntartási költségei viszik el, s csak a fennmaradó 30 százalékon osztoznak a megrendelt, illetve belső gyártású műsorok költségei.

Az MTV műsorkészítőinek és munkatársainak bérviszonyaiban anarchia uralkodik. A belső munkatársak közül egyes kevesek új szerződésben megállapított alapbérért (bruttó 300-800 ezer), mások az rt előtti időkből átöröklött fizetésükért (bruttó 35-80 ezer), megint mások órabérben dolgoznak, a munkatársak egy része viszont csak honoráriumként, jogdíjként, illetve mozgóbérként remélheti megkapni jogos járandóságát. Miközben a külső produkcióban készülő, alig tucatnyi szórakoztató műsor havonta százmilliónál is nagyobb összeget emészt fel, a több tucat belső gyártású közszolgálati műsor fillérekért készül, igaz, ez utóbbiak hivatalos műsorköltségvetése még nem tartalmazza az MTV Rt. tulajdonában lévő infrastruktúra használatának költségeit. Az intézmény teljes költségvetésének azonban még ez utóbbiakkal együtt is csak körülbelül 60 százaléka fordítódik műsorkészítésre.

Mit csinál itt ez a sok ember?

A helyzet akkor is nyomasztó, ha a televíziót szervezeti oldalról vesszük górcső alá: a részvénytársaság mind a mai napig óriási létszámmal dolgozik (körülbelül 2900 fő); a legutóbbi elnök, Peták István regnálása alatt mindössze 500-550 fővel sikerült csökkenteni a belsősök számát, ami messze elmarad a kuratórium által 1997-re jóváhagyott 1000 főtől, és még inkább az rt-nek a szakértők szerinti 800-1400 főre taksált működési optimumától. Az MTV 1 főszerkesztőségei ugyan látszólag ontják magukból a műsorokat, de a csatorna mind a mai napig nem rendelkezik átlátható műsorstruktúrával. Az MTV 2-n januártól mintha körvonalazódna egy szakmailag elfogadható műsorszerkezet, de maga a csatorna - műholdra kerülése óta - gyakorlatilag láthatatlan (ami egy közszolgálati televízió esetében legalábbis meghökkentő). Az intézmény irányítási rendszere - akár a magyar választási rendszer vagy a köret - vegyes: az "átdolgozó főszerkesztőségek"horizontális rendszere mellé éppen napjainkban született újjá a két csatornát különválasztani igyekvő vertikális intendatúrarendszer (aminek mindeddig egyetlen lehetséges célja körvonalazódott: botot dugni a küllők közé). A programigazgatók és alintendánsok jogköre számos tekintetben még tisztázatlan. Miként tisztázatlan az is - legalábbis az MTV műsorait nézve -, mit is jelent a Magyar Televízió Rt. közszolgálatisága.

Ki jön az én házamba?

A politikának alapvetően két eszköze van a közszolgálati televízió kordában tartására: egyrészt a káderpolitika, másrészt - lévén az MTV Rt. bevételeinek egy jelentős része (optimális esetben 50 százaléka) közpénz - a pénzügyi támogatások csiki-csukija. Mindkettőt előszeretettel alkalmazzák is az arra hivatottak.

Példa erre akár az egészen közeli múlt, a Peták-éra. 1996 nyarán a tévéelnöki pályázatok második fordulójában - a futottak még kategóriából - azért emelte elnökké Peták Istvánt a tévékuratórium (az a testület, amely nem is sokkal később az "alacsony színvonalú", "primitív", "abszurd" és "szakmailag alkalmatlan" nyelvi fordulatokkal jellemezte Peták terveit és tevékenységét), mert politikai patthelyzet alakult ki az ellenzéki kurátorok által támogatott Koltay Gábor filmrendező és a kormánypártok által favorizált két aspiráns -Székely Ferenc akkori tévéalelnök, illetve az ingatlanügyekben járatos Kurucz Pál - jelölése kérdésében. A kurátorok számára tehát már a kezdetektől világos kellett hogy legyen Peták "másodrendű frissessége". Az elnökkel szembeni kurátori fenntartások a "nehezményezés" kezdeti kategóriájától már 1997. február 4-én eljutottak a "tiltakozás" imperatívuszáig. Hogy miért hagyták mégis meg posztján - egy olyan időszakban, amikor mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a közszolgálati televízió egyik legnehezebb, "piacosodó" korszaka elé néz -, arra nem tudjuk a választ. Felvetődhet persze a kérdés, hogy vajon Peták István szakmai alkalmatlansága nem jelenti-e a kuratórium azon tagjainak szakmai alkalmatlanságát is egyben, akik őt megszavazták - de ennek a fejszének már veszni látszik a nyele.

Ám igazságtalanság lenne az MTV Rt. körüli mai káoszt kizárólag Peták nyakába varrni. Számos területen akkor sem tehetett volna mást, ha ő lett volna a magyar média-Einstein (mint ahogy nem ő volt az). Egyrészt ugyanis a politika pénzügyi szempontból is fukar kezekkel bánt a közszolgálati televízióval, másrészt jó néhány pénzügyi probléma a televízió abnormális működéséből fakad, aminek kemény valóságába - televíziós veteránsága ellenére - Peták is csak 1996 augusztusát követően csöppent bele.

A politika nemcsak úgy bánt el a közszolgálati televízióval, hogy a magyar médiatörvényt elsősorban a kereskedelmi tévézésben hatalmas dellát remélő politikai-üzleti világ érdekében szavazta meg - a kormány a kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy a többszereplőssé vált médiapiacon az MTV Rt. azonos startvonalról indulhasson el a kereskedelmi csatornákkal. Mindenekelőtt elfelejtődött az MTV szanálása rt-vé alakulása előtt. Azután: miközben a TV 2 EBRD-kölcsönhöz jutott (ennek összegéről a bank az üzleti titokra hivatkozva nem adott felvilágosítást), a Peták vezette MTV a töredékét sem kapta meg a tévékuratórium által jóváhagyott létszámleépítéshez szükséges pénznek (1,7 milliárd), sőt a kormány 1997 novemberében úgy döntött, hogy 1998-ban nem finanszírozza teljes egészében a három közszolgálati tévécsatorna műsorsugárzási költségeit sem - jóllehet ezt a médiatörvény előírja -, inkább módosítja a médiatörvényt, s mindössze 4,5 milliárdot utal át az Antenna Hungáriának. A Szabadság tériek csak hosszú huzavona után kapták meg a tévéprivatizációból befolyt összeg - mellesleg törvényileg szintén garantált - rájuk eső részét is; nem beszélve arról, hogy az üzembentartási díjnak is csak a 60 százalékát sikerült beszedni.

A córesz meglehetősen sajátosan ütött be a televízióban. A gazdasági megszorítások elsősorban a közszolgálati műsorok költségvetését érintették, illetve érintik drasztikusan, a szórakoztató, illetve a kereskedelmi jellegűeket kevésbé. Nemcsak azért, mert ez utóbbiak jelentős része időközben a MTV-n kívülre került, de azért is, mert a MTV-n belül továbbra is fennmaradt a közszolgálati és a szórakoztató műsorok közötti, évtizedek óta fennálló műsorköltségvetési olló. A tévés műfajban járatosak állítják, hogy igazi nagy pénzeket az MTV show-biznisz részlegében (szórakoztató műsorok szerkesztősége) lehet kaszálni. Olyannyira, hogy e műsorok költségvetéseit mind a mai napig szigorú üzleti titokként kezelik még a Magyar Televízió székházán belül is.

Szórakozzá´, magyar! Kacagj!

Persze: a jó szórakoztató műsor mindenhol drágább és nézettebb is. Ez hozza a bevételt, erre bukik reklámozó, szponzor. Ráadásul ezeknek kellene eltartaniuk azokat a közszolgálati műsorokat is, amelyek szponzorálását tiltja a médiatörvény. Ám kérdés, hogy a kereskedelmi televíziók megjelenését követően valóban szüksége van-e ennyi szórakoztató műsorra a közszolgálati televíziónak, különösen, ha kiderül, hogy a szórakoztató műsorok dömpingje, a szakadatlan móka ellenére is csökkenteni kell a közszolgálati műsorok költségvetését. A Desszert, a Dosszié, az Exkluzív, a Família Kft., a Helló, Magyarország, a Helló, világ, a Show-bálvány, a Szatelit, a Szeszélyes évszakok, a Szomszédok és az Uborka - így együtt, áfa nélkül - tavaly havonta több mint 90 millió forintjába kerültek a Magyar Televíziónak. A kockás abrosz melletti kellemes - és mellesleg színvonalas - csevegést nem lehetett volna-e belső gyártásban, s így feltehetőleg olcsóbban kihozni annál, mint amennyibe került? (Hogy mennyibe került, arról nincs adat, csak pletykák meg a Mai Nap híre, amit az alkotók állítólag perelnek.) Esetleg nem lehetett volna-e a tévé Bojtár utcai 8-as és 9-es stúdiójában leforgatni, és így mondjuk a harmadából kihozni az egész cuccot? (Ahol ma a konkurens RTL Klub készíti műsorait egyébként, a közszolgálati televízió bérbe vett technikájával és bérbe vett embereivel - akik 3000-5000 forint között keresnek naponta, viszont úgy tudják, hogy az MTV 30 ezer forintért adja őket bérbe.) És ugyanígy: nincs-e egy kicsit eltúlozva, hogy a Sándor Pál és Koltay Péter vezette NOVO Film Találjuk ki Magyarországot -egy panorámakép előtt két kameraállásból felvett -50 perces monológja a kiszivárgott hírek szerint négy és fél millió forintba kerül, miközben a tucatnyi helyszínen forgatott Unokáink sem fogják látni hatszázezerből készül? Nemrég aztán kiderült - talán köszönhetően annak, hogy a NOVO filmes Koltay Péter időközben az MTV produkciós tervezési igazgatója lett -, hogy kevesebből is kihozhatók az említett programok. Akkor viszont ki és miért - és miért úgy - írta alá a korábbi szerződéseket, ahogy? E kérdésre az üzleti titokra való hivatkozással kerülik meg a választ azok, akiknek felteszik. Az érintett műsorkészítők arra szoktak hivatkozni, hogy a műsorukhoz kapcsolódó reklámbevételek nettó nyereséget hoznak: a tévés válasz erre az, hogy a reklámbevételek a műsorsávtól függnek, és este 8-tól 10-ig a monoszkóp is szépen hozná a suskát. A vita e ponton filozofikussá válik (lásd a nagymamám, az áramszedő és a trolibusz összefüggését): sem arra nem volt még ugyanis példa, hogy az MTV monoszkópot sugárzott volna mondjuk a közkedvelt Fridi helyett, sem arra, hogy mondjuk Fridi más tévénél kaszált volna ugyanannyit/többet/kevesebbet, mint most az MTV-től (nem tudjuk, mennyit).

Kérdés persze, hogy egy közpénzekből is működő intézmény meddig takarózhat az üzleti titok fogalmával, és ha a közpénzeket általában a közbeszerzési törvény szerint pályázatokon, tendereken, az isten tudja, még min keresztül osztják el, akkor ez miért nem így történik a tévében. (Ami az MTV Rt. részéről szerződőket illeti, nos, ők nincsenek túl sokan: a Peták-érában az ilyen típusú szerződések megkötése és ellenőrzése többnyire elnöki, legfeljebb alelnöki hatáskörbe tartozott.)

És a Csendes-óceánnál véget érnek a csaták!

Peták politikai értelemben viszonylag kiegyensúlyozott televíziót hagyott maga után. Jóllehet felfüggesztette az Érdi-Szegvári vezette Stúdiót, és szakmai kifogások miatt leváltotta a Híradó éléről Hidvégi Józsefet, de a szocialisták megkapták László Józsefet, illetve felesbe az MDF-fel Kővári Pétert. Érintetlen maradt továbbá a Szombathy Pál vezette A Hét, s a szocialisták gusztusának nem volt ellenére az sem, hogy Rudi Zoltán személyében egy, a pártpolitikától ösztönösen betegállományba menekülő vezetőt kapott a Hírfőszerkesztőség és a Híradó. De az ellenzék sem panaszkodhatott: a regionális, kisebbségi és határon túli műsorok főszerkesztőségére ugyanis a Vasárnapi újság egykori szerkesztője, a László József által támogatott Belénessy Csaba került, s nekik jutott Kővári Péter jobboldalon dobogó szíve is. Tizenhét hónapos elnöksége alatt Peták leginkább az SZDSZ-hez volt fukar: Sárközy Erika gyors távozását követően ugyanis a szabad demokraták lényegében középvezetői poszt nélkül maradtak. Az elnök szigora az SZDSZ-szel szemben csak 1997 decembere végén enyhült némileg, legalábbis ezt jelezte az a gesztus, hogy az MTV 2 műsorstruktúrájának kialakításával megbízott triumvirátusba a tévés berkekben az ORTT-elnök Révész T. Mihály elnöki tanácsadójaként és személyes embereként számon tartott Péterbencze Anikó, illetve a tévés körökben szocialista érzelműnek elkönyvelt Murányi Mihály mellé a Csak nézünk, mint a moziban-nal és a Repetával komoly szakmai elismerést elért Sipos Pált is beválogatta.

Bár Petákot a tévékuratórium hangsúlyozottan szakmai alkalmatlansága és a tévében kialakult gazdasági helyzet miatt távolította el, az MTV Rt.-ben azóta bekövetkezett változások fényében úgy tűnik, legalább ennyire fontosak lehettek a politikai motívumok.

Horváth Lóránt, az MTV Rt. teljes elnöki jogkörrel felruházott ügyvezető alelnöke, a volt gyártási alelnök a tévéelnöki pályázatok kuratóriumi elbírálásának idején (vagyis átmeneti vezetőként), néhány nap alatt bevezette az intendatúra-rendszert, s ezzel nagyobb változást idézett elő az MTV Rt. szervezeti felépítésében, mint Peták István a maga elnökségének 17 hónapja alatt. A László József alelnök alá tartozó egységek költségvetésén kívüli tévés pénzek elosztásával és a két csatorna műsorstruktúrájának kialakításával megbízott két intendánsi posztra egyrészt a Nap-TV-s Gyárfás-csapat favoritja, a mellesleg tévéelnöknek is - szocialista támogatással - pályázó Kósa Somogyi György (MTV 1), illetve az MTV kulturális alelnöke, a Peták-érában különösen a gazdálkodás terén "nagy szakmai tapasztalatokra" szert tett Kővári Péter (MTV 2) került, megtámogatva Vajda Zsuzsával meg az ORTT szóvivői posztját elhagyó egykori polbeatsztárral, Lovas Györggyel (ő a Vörös Líra együttesben kereste egykor a kiutat az emberarcú szocializmus felé), továbbá két tévés rendezővel, Esztergályos Károllyal és Mihályfy Imrével, valamint az MTV 2 jelenlegi műsorstruktúráját létrehozó Sipos Pállal. A választási kampányt és a választást az MTV-n belül levezénylő választási műsoriroda élére pedig azt a Hidvégi Józsefet nevezte ki Horváth, akit Peták távolított el szakmai okok miatt a Híradó éléről.

Az eseményeknek ennél a pontjánál - amikor a Köztársaság téri fotelekben már kényelmesen hátradőlve várták a Szomszédok újabb epizódját és a kampányműsorokat - az MTV egykori gyártási alelnöke két "kiegyensúlyozó manőverrel" lepte meg a szocialistákat: egyrészt csaknem sikerült átküldenie Lenke néniéket a TV 2-re kampányolni, másrészt az MTV Hírtanácsának élére az Új Magyarország című konzervatív napilap egykori főszerkesztőjét, Alexa Károlyt nevezte ki. Felhördült erre a koalíció, de az ellenzék egy része is. A pártatlan tájékoztatást biztosítani hivatott Hírtanács három-öt fős csapatának igen komoly jogosítványai lettek volna az információs, a politikai és a kampányműsorok tartalmi, tematikai meghatározásában és előzetes elbírálásában, sőt bizonyos munkajogosítványokkal is rendelkezett volna (nem beszélve az utólagos értékelésről) - ám mára a Hírtanácsot pusztán elnöki tanácsadó testületté szelídítették.

Az intendánsok és alintendánsok munkaszerződése egyébként június 30-ig szól.

Horn csak a választások idejére veszi kölcsön a magyar közszolgálati televíziót. Aztán visszaadja. Ha minden jól megy (neki jól), saját magának.

Kompa Tibor

szerző
Kompa Tibor
publikálva
1998/11. (03. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra