A lengyel kormány tehát a legfinomabban fogalmazva is csaknem közutálatnak örvend. Felettébb népszerűtlenné vált maga a kormányfő is: a lengyelek 58 százaléka elégedetlen Buzek tevékenységével, s csupán 34 százalékuk véli úgy, hogy jó irányba viszi a dolgokat.
A kormány és a kormányfő népszerűségi indexének zuhanásáról száz szónál is ékesebben beszélt a szeptember 24-i varsói tömegdemonstráció. Nem annyira létszámában - erről ugyanis felettébb eltérő a szervezők (60 ezer) és a rendőrség (30 ezer) véleménye -, mint inkább összetételében és szimbolikájában. A januárban úttorlaszokat állító parasztok mellett ugyanis ezúttal felvonultak a béremelést követelő ápolónők és tanárok, valamint a bányászok is. Még ennél is többet mond, hogy a tüntetők Leszek Balcerowicz liberális pénzügyminiszter bábuja mellett ezúttal Jerzy Buzek szalma kiadását is elégették - fegyelmezetten és méltóságteljesen - a miniszterelnöki hivatal épülete előtt. A helyzet komolyságát jelzi az is, hogy a kormánypolitikusok többsége ezúttal nemigen hangsúlyozta, hogy a demonstrációt az 1997-ben előbb verekedésért, majd az állami vezetők rágalmazásáért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt szuperpopulista parasztvezér, Andrzej Lepper a baloldali (értsd: posztkommunista) OPZZ szakszervezettel együtt szervezte.
Későn
mézezett madzag
A felmérések szerint a lengyelek többsége nemcsak a tiltakozás jogosságával értett egyet, de ráadásul úgy véli, hogy a kormánynak kötelessége lenne kielégíteni a tiltakozók követelését. S ha bárki úgy vélné, hogy ez csak a lengyel baloldal machinációja, az téved: az említett társadalmi csoportok követeléseinek jogosságát ugyanis még a kormánykoalíció választói táborának többsége is elismeri.
Valószínűleg ennek köszönthető, hogy a lengyel kormány - már persze ott, ahol tehette - ezúttal igen gyorsan reagált: a múlt hét elején a WTO által megengedett maximumra emelte néhány alapvető mezőgazdasági termék vámját, ismét ígéretet tett arra, hogy teljesíti az ápolónőkkel júliusban megkötött béremelési megállapodást, és megnyugtatásképp részleteket szivárogtatott ki a lengyel bányászatra vonatkozó szerkezetátalakítási programjából, amely tartalmazza a bányászok némely szociálisnak mondható követelését is. Mindez persze már csak tűzoltás és mézesmadzag, s aligha változtat azon a tényen, hogy a nagy reformok (közigazgatási, egészségügyi, oktatási, adó stb.) bevezetésére ígéretet tett Buzek-kabinet kudarcot vallott. Tervei közül eleddig csupán a közigazgatási reformot sikerült megnyugtatóan végrehajtania. Az ugyancsak megkezdett egészségügyi és oktatási reform csak a káoszt fokozta, s felettébb kétséges, hogy az egyre inkább a politikai csatározásokkal foglalatoskodó koalíció - a jövő évi elnök- és az 2001-es parlamenti választásra készülve - képes lesz-e valódi rendet teremteni az említett területeken.
Minden gyalu felett
A Szolidaritás Választási Akció és Szabadság Unió politikai szövetségét sokan már a kezdetektől komoly fenntartásokkal kezelték. A jobboldali politikai spektrumot szinte teljes egészében átfogó AWS-ben 1997-ben olyan politikai pártokat és csoportosulásokat kényszerített egymás mellé a parlamentbe kerülés görcsös vágya, amelyeket éppen a politikai és személyes utálat vagy a hatalmi ellentétek szabdaltak szét 1991-96 között, közvetlenül a rendszerváltás után. A választásokat követően sokan jósoltak kurta jövőt a 37 pártból és politikai szervezetből álló konglomerátumnak. A tömörülés vezetői viszont szinte a választások után megkezdték az AWS párttá szervezését, amely ekkor nyerte el zengzetes nevét is. A párttá válás, a hatalom birtoklása és az a tény, hogy a párt politikai részvényeinek többségét a Szolidaritás szakszervezet (NSZZ Solidarnosc) birtokolja, homogenizálta a szövetséget, s ennek köszönhető, hogy az AWS kezdetben 202 fős parlamenti frakciója még ma is 187 fővel működik. Viszont a szövetségen belüli pártok és szervezetek közül több is állandóan gyalulja a koalíció és a kabinet politikáját.
A koalíció megalakulását követően a megfigyelők többsége úgy vélte, hogy a legtöbb konfliktus Leszek Balcerowicz, a Szabadság Unió és Marian Krzaklewski, az RS AWS és a Szolidaritás vezetője között robban majd ki. ´k azt hitték, az államigazgatási posztot nem vállaló Krzaklewski lesz a koalíció erős embere. Hamar kiderült azonban, hogy az erőviszonyok ennél sokkal bonyolultabbak, s a koalíciónak négy-öt egymással vetekedő erős embere van: Balcerowicz pénzügyminiszteren és miniszterelnök-helyettesen meg Krzaklewskin kívül Wieslaw Walendziak (AWS), a miniszterelnöki kancellária vezetője; Janusz Tomaszewski belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, valamint Buzek kormányfő is pályára lépett. Miután Walendziakot - Tomaszewski ösztönzésére - ez év elején menesztette a kormányfő, a nagy hatalmú belügyminiszter meg a lusztrációs bizottság tevékenysége miatt volt kénytelen távozni szeptember elején, a koalíción belüli erő- és döntési központok száma lecsökkent. A kormányon belüli feszültség az UW és az AWS között azonban megmaradt, főként a pénzügyminiszter gazdasági reformelképzeléseinek kérdésében.
Lassú merevedés
A koalíción belüli viszony mára olyannyira feszültté vált, hogy a kormányt a Szabadság Unióban is egyre többen kritizálják, komoly személyi változtatásokat követelve a kabinetben Buzek kormányfőtől. A probléma mindössze az, hogy a kormányfő által eddig végrehajtott személycserék csupán a reformok elé gördítettek újabb akadályokat, de nem tették hatékonyabbá a kabinetet. Nem véletlen tehát, hogy az UW néhány politikusa egyre nyíltabban veti fel a Szabadság Unió és a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) szövetségének lehetőségét. S bár az UW vezető politikusai egyelőre mereven elzárkóznak ettől a lehetőségtől, tiltakozásuk mintha lanyhult volna az utóbbi időben. Ami nem is csoda, hisz a koalíció és a kormány népszerűségének csökkenésével párhuzamosan rohamosan növekszik a laza pártszövetségből június 16-án párttá alakult SLD népszerűsége. A szeptemberi közvéleménykutatások szerint a párt magasan nyerné a választásokat: jelenleg 16 százalékos az előnye az AWS-szel szemben. Pedig az új pártot ugyanazok a régi vágású fiúk hozták létre, akiket 1997-ben leszavazott a lengyel közönség.
Kompa Tibor
