Tegnapelőtt különleges, mondhatnám rendhagyó maratonit futottak New Yorkban. Nem azért, mert 42 esztendő után a tavalyit nem tudták megrendezni a Sandy hurrikán miatt.
Lesz pénteken egy focimeccs Amszterdamban, amelyről a következő pár napban alighanem elolvashatjuk, hogy sorsdöntőnek ígérkezik, a győzelem élet-halál kérdése meg a többit. Tulajdonképpen csak toll kérdése, hogy a fenti két közhelyet ki hogyan csavargatja majd. Pedig már az alapvetés sem igaz.
Az elmúlt héten nyilvánosságra hozták annak a 154 edzőnek a nevét, akik a továbbiakban állami edzőként tevékenykedhetnek majd. Nem meglepő módon ők a jövőben az államtól kapják a fizetésüket, eddigi előmenetelüktől függően, akár havi egymillió forintot.
Kedden megválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnökét. Bizonyos Thomas Bach győzelme Németországból aligha jelentett különösebb meglepetést azoknak, akik ott vannak a tűz közelében. Más kérdés, hogy az egész világon igen kevesen vannak, akik ott lennének a tűz közelében.
2011-ben, amikor Novak Đoković minden idők egyik legnagyobb szezonját futotta, úgy tartotta a fáma, hogy először uralkodott a kéz (Federer), aztán a láb (Nadal), utána pedig jött a fej (Đoković).
„Senki sem győzheti le Fernando Gonzalezt tizenegyszer zsinórban!” – ezzel a bemondással huppant le az újságírók elé Fernando Gonzalez még 2007-ben Londonban, amikor tíz vereség után végre legyőzte Roger Federert.
Akadnak sportágak, ahol a szülői jelenlét – finoman szólva is – hangsúlyos. A tenisz ilyen, kár volna tagadni. Talán csak a műkorcsolya ilyenebb, ha jól belegondolunk.