Lordok, haza! – A titokzatos NOB

  • Szabó Gábor
  • 2013. szeptember 12.

C-közép

Kedden megválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnökét. Bizonyos Thomas Bach győzelme Németországból aligha jelentett különösebb meglepetést azoknak, akik ott vannak a tűz közelében. Más kérdés, hogy az egész világon igen kevesen vannak, akik ott lennének a tűz közelében.

Még szerencse, hogy azért ezek a kevesek nem nagyon tudják tartani a szájukat, így aztán Bach esélyességének a híre eljutott a hozzánk hasonló földi halandókhoz is. Mert hát, valljuk be, a NOB ügyvitele és gazdálkodása egy sportrajongó előtt körülbelül annyira transzparens, mint a Royal and Ancient Golf Club of St. Andrewsé. Tudjuk, hogy vannak.
Mármint ügyei és gazdálkodása.

Attól tartok, ha annak idején nem robban ki az a bizonyos botrány a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpia körül, akkor az elnököt még mindig Jacques Rogge-nak hívják. Hiszen egy új elnök megválasztását semmi más nem indokolta, mint hogy a NOB egyik igen látványos reformjaként bevezették, hogy az elnököt csak egyszer lehet újraválasztani. Ezenkívül a 115 tagú testületből kizártak 10 tagot, ami őket személy szerint alighanem kellemetlenül érintette – hisz kinek esik jól, ha kirángatják a fejét a mézesbödönből –, de azért így, egy évtizedes távlatból kijelenthetjük, hogy hiányuk nem hozott eget rengető változást a szervezet működésének átláthatóságában.

Rogge regnálása idején bevezették az ifjúsági olimpiákat, megduplázták a tévéközvetítési jogokból származó bevételeket, s mindez komoly sikerként könyvelhető, ámde arról, hogy mire fordítódik e megduplázott bevétel, nos, elég kevés fogalma van a világnak – gyaníthatóan nem is nagyon lesz. S ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a tagok lopnak, csalnak, hazudnak, kaviárban fürdenek és mókusfelsálat reggeliznek, de még csak azt sem, hogy ha bárki odamegy Lousanne-ba, a szervezet székházába, és kérdez valamit a NOB gazdálkodásáról, azt vadászpuskával zavarják el, mert ez nyilvánvalóan nincs így.

Válasz mindig lesz, csak kérdésből van valahogy kevés. Ugye, a NOB tagjai a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot képviselik egy adott országban, nem pedig fordítva, ami nyilvánvalóan egy jó adag függetlenséget is biztosít nekik. Ez a felállás egy időben sok előnnyel járt, és mind a mai napig nagy segítséget jelent azoknak a NOB-tagoknak, akiknek egy diktatúrába kénytelen postázni a szervezet az első osztályú repülőjegyet. Mégis úgy hiszem, hogy valahol a történet végén ez a szabály az, ami miatt a NOB és a tagjai úgy viselkedhetnek, mintha valamiféle elitklub tagjai volnának.

Hacsak nem azért, mert azok is.

Noha az az elitklub valójában egy vállalat, hiszen az igazi elitklubok aligha boltolnak a McDonald'sszel, pláne, ha az ifjúság magas szintű nevelését tűzték ki célul. Viszont milyen vállalat az, ahol tulajdonosok, részvényesek sincsenek? Ilyenformán ki kér rajtuk számon bármit is?

Most választottak maguk közül valakit, aki ezentúl vezeti őket. Thomas Bachnak hívják. De a választásról, annak tétjéről sokat elmond, hogy az egyik jelölt Seghij Bubka volt – az egykori rúdugró –, aki a hírek szerint néhány hete kétszektornyi ukránt utaztatott el Moszkvába, az atlétikai világbajnokságra, csak hogy megmutathassa őket azoknak a NOB-tagoknak, akiket szintén ő látott vendégül ugyanott, lobbitevékenység céljából.

Lord Sebastian Coe, a londoni olimpia szervezőbizottságának elnöke, aki képességei, intelligenciája, gondolkodásának dimenziója alapján sokak szerint a legalkalmasabb lett volna a posztra, még csak nem is indult. Majd két év múlva mérkőzik meg a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöki posztjáért – Bubkával.

És ott sem ő az esélyes.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.