Katar kavar – Blatter és a véres lófej

  • Szabó Gábor
  • 2013. november 13.

C-közép

Amikor az előző posztban arról elmélkedtem, hogy majd minden sportágnak megvolnának azok a kultikus helyszínei, ahol győzni esetenként egy világbajnoki címnél is többet ér, nem gondoltam, hogy érdekes aktualitást kap rövidesen a túlsó oldal is.

Jelesül azon versenyek sora, melyek megmagyarázhatatlan okból kerültek oda, ahol végül megtartották őket. A jelző – mármint a megmagyarázhatatlan – legalábbis huncutnak mondható, hiszen mindenki tudja, hogy a megmagyarázhatatlan ok sokszor nagyon is megmagyarázható, csak épp bizonyíték híján ezeket az okokat leírni nem ildomos. Talán még azt sem, hogy annak idején mondjuk Salt Lake City megvásárolta a téli olimpia rendezési jogát, pedig ott ugye a korrupció ténye – néhány döntéshozónál legalábbis – bizonyítást nyert. Némiképp hasonló a helyzet a 2022-es labdarúgó-vb kapcsán is. 2011 óta tart a vizsgálat, végleges döntés még nincs, de a vizsgálat idejére a FIFA két tagjának a tagságát felfüggesztette. A kettőből az egyik ráadásul az a Mohammad Bin Hammam, aki igen fontos szerepet játszott a pályázat előkészítésében. Hogy tisztán lássunk, a sikeres pályázat-előkészítés módja, mikéntje a vád ellene. Annyiban azért megállapodhatunk, hogy a 22-es vb minimum sajátságos körülmények között került Katarba.

Noha kétségtelenül szóltak érvek amellett is, hogy ezt a világbajnokságot Katar rendezze, de azt hiszem, a szokásos június–júliusi időpontban az arrafelé uralkodó majd’ 50 fokos hőmérséklet aligha tartozott ezek közé az érvek közé. Még akkor sem, ha a szervezők azt kommunikálták a pályázat során, hogy képesek biztosítani a stadionokban a kellemes 20 fok környéki hőmérsékletet, akár ebben az évszakban is. Most nem is mennék bele, hogy miféle üzenete van annak, hogy felépítenek 12 légkondicionált, átlag 50 ezres stadiont a sivatagban, mert ez a kérdés pillanatnyilag nem tűnik aktuálisnak. Egyre többet és egyre többen beszélnek arról ugyanis, hogy a vb-t majd nem a szokásos időpontban, hanem valamikor januárban és februárban rendezik meg, amikor a hőmérséklet valahogy arrafelé is kellemesebb.

Kézenfekvő elgondolásnak tűnik persze, de mégis pillanatnyilag úgy látom, hogy a kérdés akár a profi sport történetének egyik legkomolyabb háborújához is vezethet. 2022 februárjában foci-vb-t tartani ugyanis kb. olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy idén a Super Bowl napján tartsuk meg az NBA-döntőt is.

2022 februárjában ugyanis téli olimpia van. Amellett, hogy normális körülmények között akkor zajlik az összes jelentősebb nemzeti bajnokság (foci!!!), januárban pedig az összes téli sportág világkupa-sorozata (plusz NHL) és az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság.

Úgyhogy a Nemzetközi Sí Szövetségnek (FIS), amely a múlt héten bejelentette, hogy támogatókat keres a télen rendezendő foci-vb tervének megtorpedózására, aligha kell majd megszakadnia, hogy szövetségeseket találjon. Arról nem beszélve, hogy igen könnyen előfordulhat: az egyébként elég nagyhatalmú szervezet itt pusztán a szócső szerepét töltötte be.

Lehet, hogy Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság frissen megválasztott elnöke küldte ilyenformán az első lófejét Sepp Blatternek, a FIFA elnökének. Csak éppen Gianfranco Kasper kézbesítette, aki nem csak a NOB igen fontos tagja, hanem a FIS elnöke is elég régóta.

Az is könnyen előfordulhat azonban, hogy Sepp Blatter ezt a bizonyos lófejet postafordultával küldi majd vissza, anélkül, hogy akárcsak az arcizma is rándulna. Hiszen ha létezik a világon egy sportszervezet, amelyik joggal gondolhatja azt, hogy akár a NOB-al is úgy tárgyalhat, hogy az erőviszonyok legalábbis kiegyensúlyozottak, akkor az egyértelműen a FIFA. A labdarúgásnak megvan a saját olimpiája, szokták mondani, csak világbajnokságnak hívják, és ha jól belegondolunk, arra tényleg képes lehet a sportág, hogy egy téli olimpiát legalábbis lenyomjon, úgy izomból.

Más kérdés, hogy mi értelme volna egyáltalán harcolni, hiszen ha pusztán csak az érdeklődés nagyságát nézzük, akkor nyilván a FIFA indul előnyből. Gyengíti azonban a pozícióját, hogy egy esetleges ütközetben aligha állna mögötte a teljes tagsága, sőt talán még maga az UEFA sem, amelyik a FIFA egyik – alighanem legerősebb – kontinentális szövetsége. Hiszen ezzel a január-februári VB-vel nem csak a Premier League vagy a Bundesliga az évi bevételeit stuccolnák meg rendesen, hanem az UEFA-ét is. Gondoljunk csak a Bajnokok Ligájára. Azt gondolni, hogy ugyanis, hogy egy januári BL meccs értéke megegyezik egy júniusival, balgaság. Már persze ha egy meccs értékének alapjául a várható televíziós nézettséget tekintjük. Elég csak arra gondolni, ki mit csinál januárban este háromnegyed kilenckor, és mit csinál ugyanakkor júliusban.

Szóval érdekes meccs lenne ez a FIFA–NOB, bár ha a FIFA nélkülözni volna kénytelen legjobbjait a mérkőzésen, az azért jelentősen befolyásolná az esélyeket. Nem beszélve arról, ha ezek a legjobbak egyenesen átállnának a túloldalra.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.