Katar kavar – Blatter és a véres lófej

  • Szabó Gábor
  • 2013. november 13.

C-közép

Amikor az előző posztban arról elmélkedtem, hogy majd minden sportágnak megvolnának azok a kultikus helyszínei, ahol győzni esetenként egy világbajnoki címnél is többet ér, nem gondoltam, hogy érdekes aktualitást kap rövidesen a túlsó oldal is.

Jelesül azon versenyek sora, melyek megmagyarázhatatlan okból kerültek oda, ahol végül megtartották őket. A jelző – mármint a megmagyarázhatatlan – legalábbis huncutnak mondható, hiszen mindenki tudja, hogy a megmagyarázhatatlan ok sokszor nagyon is megmagyarázható, csak épp bizonyíték híján ezeket az okokat leírni nem ildomos. Talán még azt sem, hogy annak idején mondjuk Salt Lake City megvásárolta a téli olimpia rendezési jogát, pedig ott ugye a korrupció ténye – néhány döntéshozónál legalábbis – bizonyítást nyert. Némiképp hasonló a helyzet a 2022-es labdarúgó-vb kapcsán is. 2011 óta tart a vizsgálat, végleges döntés még nincs, de a vizsgálat idejére a FIFA két tagjának a tagságát felfüggesztette. A kettőből az egyik ráadásul az a Mohammad Bin Hammam, aki igen fontos szerepet játszott a pályázat előkészítésében. Hogy tisztán lássunk, a sikeres pályázat-előkészítés módja, mikéntje a vád ellene. Annyiban azért megállapodhatunk, hogy a 22-es vb minimum sajátságos körülmények között került Katarba.

Noha kétségtelenül szóltak érvek amellett is, hogy ezt a világbajnokságot Katar rendezze, de azt hiszem, a szokásos június–júliusi időpontban az arrafelé uralkodó majd’ 50 fokos hőmérséklet aligha tartozott ezek közé az érvek közé. Még akkor sem, ha a szervezők azt kommunikálták a pályázat során, hogy képesek biztosítani a stadionokban a kellemes 20 fok környéki hőmérsékletet, akár ebben az évszakban is. Most nem is mennék bele, hogy miféle üzenete van annak, hogy felépítenek 12 légkondicionált, átlag 50 ezres stadiont a sivatagban, mert ez a kérdés pillanatnyilag nem tűnik aktuálisnak. Egyre többet és egyre többen beszélnek arról ugyanis, hogy a vb-t majd nem a szokásos időpontban, hanem valamikor januárban és februárban rendezik meg, amikor a hőmérséklet valahogy arrafelé is kellemesebb.

Kézenfekvő elgondolásnak tűnik persze, de mégis pillanatnyilag úgy látom, hogy a kérdés akár a profi sport történetének egyik legkomolyabb háborújához is vezethet. 2022 februárjában foci-vb-t tartani ugyanis kb. olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy idén a Super Bowl napján tartsuk meg az NBA-döntőt is.

2022 februárjában ugyanis téli olimpia van. Amellett, hogy normális körülmények között akkor zajlik az összes jelentősebb nemzeti bajnokság (foci!!!), januárban pedig az összes téli sportág világkupa-sorozata (plusz NHL) és az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság.

Úgyhogy a Nemzetközi Sí Szövetségnek (FIS), amely a múlt héten bejelentette, hogy támogatókat keres a télen rendezendő foci-vb tervének megtorpedózására, aligha kell majd megszakadnia, hogy szövetségeseket találjon. Arról nem beszélve, hogy igen könnyen előfordulhat: az egyébként elég nagyhatalmú szervezet itt pusztán a szócső szerepét töltötte be.

Lehet, hogy Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság frissen megválasztott elnöke küldte ilyenformán az első lófejét Sepp Blatternek, a FIFA elnökének. Csak éppen Gianfranco Kasper kézbesítette, aki nem csak a NOB igen fontos tagja, hanem a FIS elnöke is elég régóta.

Az is könnyen előfordulhat azonban, hogy Sepp Blatter ezt a bizonyos lófejet postafordultával küldi majd vissza, anélkül, hogy akárcsak az arcizma is rándulna. Hiszen ha létezik a világon egy sportszervezet, amelyik joggal gondolhatja azt, hogy akár a NOB-al is úgy tárgyalhat, hogy az erőviszonyok legalábbis kiegyensúlyozottak, akkor az egyértelműen a FIFA. A labdarúgásnak megvan a saját olimpiája, szokták mondani, csak világbajnokságnak hívják, és ha jól belegondolunk, arra tényleg képes lehet a sportág, hogy egy téli olimpiát legalábbis lenyomjon, úgy izomból.

Más kérdés, hogy mi értelme volna egyáltalán harcolni, hiszen ha pusztán csak az érdeklődés nagyságát nézzük, akkor nyilván a FIFA indul előnyből. Gyengíti azonban a pozícióját, hogy egy esetleges ütközetben aligha állna mögötte a teljes tagsága, sőt talán még maga az UEFA sem, amelyik a FIFA egyik – alighanem legerősebb – kontinentális szövetsége. Hiszen ezzel a január-februári VB-vel nem csak a Premier League vagy a Bundesliga az évi bevételeit stuccolnák meg rendesen, hanem az UEFA-ét is. Gondoljunk csak a Bajnokok Ligájára. Azt gondolni, hogy ugyanis, hogy egy januári BL meccs értéke megegyezik egy júniusival, balgaság. Már persze ha egy meccs értékének alapjául a várható televíziós nézettséget tekintjük. Elég csak arra gondolni, ki mit csinál januárban este háromnegyed kilenckor, és mit csinál ugyanakkor júliusban.

Szóval érdekes meccs lenne ez a FIFA–NOB, bár ha a FIFA nélkülözni volna kénytelen legjobbjait a mérkőzésen, az azért jelentősen befolyásolná az esélyeket. Nem beszélve arról, ha ezek a legjobbak egyenesen átállnának a túloldalra.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.