Katar kavar – Blatter és a véres lófej

  • Szabó Gábor
  • 2013. november 13.

C-közép

Amikor az előző posztban arról elmélkedtem, hogy majd minden sportágnak megvolnának azok a kultikus helyszínei, ahol győzni esetenként egy világbajnoki címnél is többet ér, nem gondoltam, hogy érdekes aktualitást kap rövidesen a túlsó oldal is.

Jelesül azon versenyek sora, melyek megmagyarázhatatlan okból kerültek oda, ahol végül megtartották őket. A jelző – mármint a megmagyarázhatatlan – legalábbis huncutnak mondható, hiszen mindenki tudja, hogy a megmagyarázhatatlan ok sokszor nagyon is megmagyarázható, csak épp bizonyíték híján ezeket az okokat leírni nem ildomos. Talán még azt sem, hogy annak idején mondjuk Salt Lake City megvásárolta a téli olimpia rendezési jogát, pedig ott ugye a korrupció ténye – néhány döntéshozónál legalábbis – bizonyítást nyert. Némiképp hasonló a helyzet a 2022-es labdarúgó-vb kapcsán is. 2011 óta tart a vizsgálat, végleges döntés még nincs, de a vizsgálat idejére a FIFA két tagjának a tagságát felfüggesztette. A kettőből az egyik ráadásul az a Mohammad Bin Hammam, aki igen fontos szerepet játszott a pályázat előkészítésében. Hogy tisztán lássunk, a sikeres pályázat-előkészítés módja, mikéntje a vád ellene. Annyiban azért megállapodhatunk, hogy a 22-es vb minimum sajátságos körülmények között került Katarba.

Noha kétségtelenül szóltak érvek amellett is, hogy ezt a világbajnokságot Katar rendezze, de azt hiszem, a szokásos június–júliusi időpontban az arrafelé uralkodó majd’ 50 fokos hőmérséklet aligha tartozott ezek közé az érvek közé. Még akkor sem, ha a szervezők azt kommunikálták a pályázat során, hogy képesek biztosítani a stadionokban a kellemes 20 fok környéki hőmérsékletet, akár ebben az évszakban is. Most nem is mennék bele, hogy miféle üzenete van annak, hogy felépítenek 12 légkondicionált, átlag 50 ezres stadiont a sivatagban, mert ez a kérdés pillanatnyilag nem tűnik aktuálisnak. Egyre többet és egyre többen beszélnek arról ugyanis, hogy a vb-t majd nem a szokásos időpontban, hanem valamikor januárban és februárban rendezik meg, amikor a hőmérséklet valahogy arrafelé is kellemesebb.

Kézenfekvő elgondolásnak tűnik persze, de mégis pillanatnyilag úgy látom, hogy a kérdés akár a profi sport történetének egyik legkomolyabb háborújához is vezethet. 2022 februárjában foci-vb-t tartani ugyanis kb. olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy idén a Super Bowl napján tartsuk meg az NBA-döntőt is.

2022 februárjában ugyanis téli olimpia van. Amellett, hogy normális körülmények között akkor zajlik az összes jelentősebb nemzeti bajnokság (foci!!!), januárban pedig az összes téli sportág világkupa-sorozata (plusz NHL) és az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság.

Úgyhogy a Nemzetközi Sí Szövetségnek (FIS), amely a múlt héten bejelentette, hogy támogatókat keres a télen rendezendő foci-vb tervének megtorpedózására, aligha kell majd megszakadnia, hogy szövetségeseket találjon. Arról nem beszélve, hogy igen könnyen előfordulhat: az egyébként elég nagyhatalmú szervezet itt pusztán a szócső szerepét töltötte be.

Lehet, hogy Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság frissen megválasztott elnöke küldte ilyenformán az első lófejét Sepp Blatternek, a FIFA elnökének. Csak éppen Gianfranco Kasper kézbesítette, aki nem csak a NOB igen fontos tagja, hanem a FIS elnöke is elég régóta.

Az is könnyen előfordulhat azonban, hogy Sepp Blatter ezt a bizonyos lófejet postafordultával küldi majd vissza, anélkül, hogy akárcsak az arcizma is rándulna. Hiszen ha létezik a világon egy sportszervezet, amelyik joggal gondolhatja azt, hogy akár a NOB-al is úgy tárgyalhat, hogy az erőviszonyok legalábbis kiegyensúlyozottak, akkor az egyértelműen a FIFA. A labdarúgásnak megvan a saját olimpiája, szokták mondani, csak világbajnokságnak hívják, és ha jól belegondolunk, arra tényleg képes lehet a sportág, hogy egy téli olimpiát legalábbis lenyomjon, úgy izomból.

Más kérdés, hogy mi értelme volna egyáltalán harcolni, hiszen ha pusztán csak az érdeklődés nagyságát nézzük, akkor nyilván a FIFA indul előnyből. Gyengíti azonban a pozícióját, hogy egy esetleges ütközetben aligha állna mögötte a teljes tagsága, sőt talán még maga az UEFA sem, amelyik a FIFA egyik – alighanem legerősebb – kontinentális szövetsége. Hiszen ezzel a január-februári VB-vel nem csak a Premier League vagy a Bundesliga az évi bevételeit stuccolnák meg rendesen, hanem az UEFA-ét is. Gondoljunk csak a Bajnokok Ligájára. Azt gondolni, hogy ugyanis, hogy egy januári BL meccs értéke megegyezik egy júniusival, balgaság. Már persze ha egy meccs értékének alapjául a várható televíziós nézettséget tekintjük. Elég csak arra gondolni, ki mit csinál januárban este háromnegyed kilenckor, és mit csinál ugyanakkor júliusban.

Szóval érdekes meccs lenne ez a FIFA–NOB, bár ha a FIFA nélkülözni volna kénytelen legjobbjait a mérkőzésen, az azért jelentősen befolyásolná az esélyeket. Nem beszélve arról, ha ezek a legjobbak egyenesen átállnának a túloldalra.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.