A világon sokféle sportág van. Azt hiszem, szinte minden országnak megvan a maga vízilabdája, öttusája, önáltatása, nincs ezzel semmi baj. Mi gond lenne azzal, hogy valaki, mondjuk Spanyolországban kezébe veszi reggel a Marcát, és megtudja belőle, hogy Carlos vagy Sergio X. Y. pelotában éppen világhírű?
Igaz, a Marcában az is benne van, mi történt az elmúlt héten az Amerika Kupán, hiszen azért sportlap, hogy hírt adjon a világ legfontosabb sporteseményeiről. Nálunk ellenben még a legelvetemültebb sportrajongók közül is kevesen tudják, miről is van szó egyáltalán. Mármint, hogy az Amerika Kupát milyen sportágban rendezik, mint ahogyan alig tudják páran felsorolni a golf major tornáit.
Mert nálunk akadnak világsportágak, amikről semmit sem tudunk. Jó, a golf mondjuk érthető, hiszen az a kilencvenes évek elejéig de facto nem létezett nálunk, és az is igaz, hogy a sportcsatornák tömeges elterjedésével jelentős előrelépés tapasztalható. Ma már nagyon sokan néznek Tour de France-ot, melyről úgy húsz éve szinte csak annyit tudott mindenki, hogy melyik országban rendezik. Ma már azért sokan tudják, hogy Wimbledonon és a Roland Garroson kívül is akad Grand Slam-torna a teniszezőknél, sőt sokan meg is nézik őket. De az Amerika Kupa valahogy kimaradt eddig.
Pedig a világ legjelentősebb vitorlásversenyéről van szó, amelyik az elmúlt héten ért véget drámai körülmények között a San Franciscó-i öbölben. A kihívó Emirates Team New Zeeland már 8-1-re is vezetett a címvédő Oracle Team USA ellen a kilenc nyerő futamig tartó sorozatban, mégis kikapott 9-8-ra. Ráadásul úgy, hogy 8-2-nél már jó egy kilométerrel vezettek az amerikaiak előtt, de nem sikerült beérniük a 40 perces limitidőn belül…
| ||
Nem gondolnám, hogy így utólag számítanak az olyan részletek, mint hogy David Ellison, az Oracle tulajdonosa verseny közben, vert helyzetben taktikust váltott, és valószínűleg értelmezhetetlen pénzért leigazolta a négyszeres olimpiai bajnok brit Ben Ainslie-t, vagy hogy szakértők szerint min fordult meg a csata. Amiről írni szeretnék, az két olyan dolog, ami bőven túlmutat magán az eseményen. Tudni kell, hogy az Amerika Kupán mindig a címvédő írja a szabálykönyvet – ő határozza meg, milyen hajóval lehet menni, és a helyszínt is. Az is fontos, hogy kihívásos versenyről van szó, a selejtezők győztese megmérkőzhet a címvédővel. Ezúttal az amerikaiak picikét pongyolán fogalmaztak, amikor a szabályokat szerkesztették, és az új-zélandiak ezt kihasználva olyan hajót szerkesztettek, amelyik tud repülni. A katamarán mindkét törzse egyszerre képes volt kiemelkedni a vízből!
Az Oracle hajója ekkor már készen volt, s belátták, hogy ez ellen a hajó ellen az övéké teljesen esélytelen, így aztán sokkal rövidebb idő alatt építeniük kellett egy hasonlót, ami a hírek szerint csöppet odavert a büdzsének. Ellison számára a játék a rossz nyelvek szerint valahol 1,8 milliárd (!) dollárnál állt meg, ami nagyjából tíz Forma–1-es csapat költségvetésével egyenértékű.
Úri huncutságnak tűnhet a dolog, ámde ha valaki erre a linkre kattint, és belepillant bármelyik futamba, több dolgot is megállapíthat, még akkor is, ha soha nem ült vitorláson és nem is nagyon érdekli a dolog. Az első, hogy olyan szintű televíziós produkció volt követhető élőben, HD-ben, ingyenesen bárhol a világon a neten keresztül, amivel még nem nagyon találkozhattunk. Prémium, súlyosan fizetős tv-csatornákon se! Olyan volt az egész, mint valami mozifilm. Olyan helyekre rakták a kamerákat, úgy mutatták meg azt, hogy melyik hajó volt elöl és mennyivel, olyan animációkkal magyarázták el a kívülállóknak tényleg elég nehezen érthető rajteljárást, hogy talán még azt is meg lehet kockáztatni, hogy egy új sportág született.
| ||
A sporttelevíziózásban eddig nem nagyon volt példa arra, hogy bármelyik közvetítés az NFL és a Forma–1 fölé pozicionálja magát. Az, hogy ez az iparág hatalmas lökést kapott az elmúlt hónapban, az, hogy idővel ezek az újítások beszivárognak majd más sportágakba is, nos, aligha kérdés. Mondjuk Messi betekeri a hosszú fölsőbe, és csíkot fog húzni a labda a lassításnál.
Ha jól belenézünk a felvételekbe, még egy dolog szembeötlő. Mégpedig az, hogy bár igazán nagy szél nem is volt, ezek a vitorlások, szinte repülve a víz fölött, olyan tempóban közlekedtek, hogy a motorcsónakok alig tudtak a nyomukban maradni. Olyan motorcsónakok, melyek ennél a tempónál óránként (!) 80 litert fogyasztanak. Nyilván messze még az az idő, amikor egy tanker is képes lesz megtenni ugyanezt, mármint röpülni, de talán abban reménykedhetünk, hogy ezek a kisebb hajók nem pöfögik bele ugyanezt az üzemanyag-mennyiséget – vagy még többet – a világ óceánjaiba.
És ha innen nézzük, akkor tán azt is lehet mondani, hogy nagyobb butaságokra is szórt már el az emberiség ennyi pénzt.
