Nem lenne túl nagy kunszt és legfőképp nem volna elegáns, így pár nappal az 1-8 (vagy 8-1, kinek hogy nem tetszik) után belerúgni még egy jó nagyot azokba, akik ott voltak pénteken Amszterdamban, és voltak oly szerencsétlenek, hogy pályára is kellett lépniük. Az sem jogosítana fel semmi ilyesmire, (sőt) hogy mi bizony már előre megmondtuk. Az érintettek pillanatnyilag védekezésre képtelenek, mivel az ország java része már a nyilvános megkövezést is szerény büntetésnek gondolná, a konszenzus valahol a kerékbetörés környékén látszik körvonalazódni.
Hiszen a fiúk szégyent hoztak Magyarországra – ezt kortól, nemtől, bélyeggyűjtemény méretétől, politikai hovatartozástól függetlenül mindenki tényként könyveli el. Pedig nincs így.
Nyilván nem a szégyen hibázik, mert az megvan/megvolt, kár is volna vitát nyitni róla. Hanem az, hogy hozták. A gond a személyraggal volna. És nem azért, mert mi ugye győzünk, kikapni viszont már ők kapnak ki, legyen szó akár labdarúgóról, akár kézilabdázóról, akár üvegfúvóról.
A probléma most ennél sokkal mélyebb.
Lehet persze úgy gondolni, hogy pénteken Amszterdamban alávaló, munkakerülő, ingyenélő senkiháziak léptek pályára, akik megalázó vereséget szenvedtek inkább, mintsem hogy kihajtsák magukat és összekócolják frissen belőtt sérójukat, csak nem érdemes.
Pénteken Amszterdamban ugyanis mi léptünk pályára. Azok közülünk, akik ezt a futball nevű játékot a legmagasabb szinten űzik. Jó, nyilván voltak néhányan, akik ilyen-olyan okból éppen nem álltak a kapitány rendelkezésére, de ez most nem igazán fontos. Nem tartozik a lényeghez. A lényeg ugyanis az, hogy pillanatnyilag nem akad közülünk senki, aki ki tudott volna nevelni legalább egy nemzetközi szintű balbunkót. És erről aligha Guzmics vagy Devecseri tehet. Őket csak szánja az ember meg szégyelli magát helyettük, mint mondjuk a színész helyett, aki éppen belesült a szövegébe.
Ez a vereség nem pusztán azoké, akik elszenvedték vagy nem pusztán a szűken vett közegé, vagy azoké, akik bármilyen formában közreműködtek abban, hogy ez a bizonyos közeg ilyen mélyre süllyedhetett. Ez a vereség mindannyiunké. Hiszen azt, hogy ez a közeg ilyen mélyre süllyed, azt látta, láthatta az elmúlt húsz-harminc évben mindenki. Csak nem tett vagy nem tudott ellene tenni semmit.
Ezért kaptunk ki mi így mindannyian magyarok, pénteken, de nagyon.
