Zipernovszky Kornél

Viharos szél okozott kisebb bonyodalmakat a háromnapos, jubileumi Paloznaki Jazzpikniken, de a szervezés, amely nyomába ér a Sziget professzionalizmusának, úrrá lett ezen.

Meg lehetne rajzolni a jazztörténet egy jelentős vonulatát a Thelonious Monk-szerzemények előadásának leírásával, mert az egyik, ha nem a leggyakrabban feldolgozott komponista.

Kígyóbűvölőnek is lehetne gondolni ezt a zenét, ahogy elindul a Talpunk alatt című számmal.

Ella Fitzgerald 1960-as és 1962-es felvételeinek teljesen vagy részben új, első kiadásai után megint újdonságra vethetnek szemet a gyűjtők.

Az amerikai szaxofonos, Chris Potter ezúttal úgy tért vissza Budapestre, hogy tiszteletbeli vezetőként élére állt a (San Francisco) Jazz Collective-nek.

A melbourne-i Sarah McKenzie mielőtt Amerikába került volna, otthon kiadott lemezeivel már díjnyertes fiatal sztár volt.

Az amerikai énekesnő negyedik szólólemeze, szemben az első hárommal, talán nem fog Grammy-díjat kapni, mert ahhoz nem elég „kellemes”.

Berlin után Bécsbe érkezett a közelmúlt (Bernd és Hilla Becher mellett) legjelentősebbnek tartott német fotográfusának, „a Fal fényképészének” kiállítása.

Előző budapesti koncertje felejthető volt, főleg a sportcsarnoki akusztika, pontosabban annak hiánya miatt. 

Lehet-e újat mondani egy hordozóval? A médium lenne a jazzüzenet? A jól artikulált „igent” ezúttal a Boden-tó partjáról, egy magyar klarinétostól kaptuk. 

Chick Coreának (1941–2021) a Müpa felkérésére komponált Concertóját posztumusz mutatta be három pártfogoltja, pár nappal korábban pedig egy másik amerikai zongorista példakép, Kenny Barron adott bemutatót olasz famulusával két zongorán a Zeneakadémián.