Zipernovszky Kornél

Jóllehet csak kislemezt árultak az Oláh Krisztián Quartet lemezbemutató koncertjén, magyarázkodnia azért nem kell a 29 éves zenekarvezetőnek.

Merész és frappáns, csupa fricska és hangszálka, könnyed, szellemes és elgondolkodtató Váczi Dániel triójának új lemeze.

A varsói novemberi 6. Eufonie Zenei Fesztivál Kelet- és Közép-Európára összpontosított, de minket elsősorban a lengyel kompozíciók hazai interpretációja vonzott. 

Chagall képeit igazán könnyű szeretni. Most száz képét állították ki, a nagyszabású tárlat a leköszönő főigazgató, Klaus Albrecht Schröder utolsó nagy projektje. Bár volt az ő ideje alatt is Bécsben Chagall-tárlat, a Kunstforumban főleg a zsidó színház számára készült terveire koncentráltak.

Kurt Rosenwinkel gitáros vagy negyedszer lépett fel Budapesten, de még az erős őszi jazzkínálatban is nagy eseménynek számít a látogatása: minden széksorban ültek kíváncsi zenészek.

Bámulatos mélységeket rejtenek Arnold Schönberg Pierrot Lunaire című művének rétegei.

Ugyanabban az op-artos mintázatú ingben ült le Tálas Áron a zongorához, mint triójának tíz évvel ezelőtti bemutatkozásakor, most is világos, derűs, játékos, intellektuális személyiségét megmutatva. „Jó, hogy még rám jön”, kommentálta a ma már az élvonalban talán leggyakrabban foglalkoztatott zongorista.

A neves fiatal zenekarvezetők közül Darcy James Argue-t érte az a megtiszteltetés, hogy a hr-Bigband, vagyis a Frankfurtban működő tartományi rádiós nagyzenekar rezidens zeneszerzője legyen. (Ez az a német együttes, amelynek Tony Lakatos volt az egyik szaxofonos szólistája 1993 és 2020 között.)

A jazzénekes legenda, Dee Dee Bridgewater zongorás triókísérettel tért vissza a Müpába, ahol 2007-ben a mali projektjével (Red Earth) szédületes sikere volt, a ráadásoknál a közönség már a sorok között táncolt.

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

A zongorista-énekes-hangszerelő abban kiváló, hogy mindhárom „szakmáját” világszínvonalon űzi, nincs gyenge pontja.

A magától értetődőség iróniája sugárzik az Uberjam óta felülmúlhatatlan John Scofield attitűdjéből.