Interjú

„Másnap egész másképpen játsszuk”

Uri Caine zongorista

Zene

A New York-i jazzélet meghatározó alakja nem törődik a klasszikus zenét és az improvizatív jazzt elválasztó felfogással. Bartók-darabokból összeállított műsorát, amelyet korábban letiltottak az örökösök, most a Müpában adta elő a Bartók Tavasz című rendezvénysorozat koncertjén.

Magyar Narancs: Hányszor kellett elmondania, hogy miért szabad, sőt érdemes a klasszikusokat feldolgozni?

Uri Caine: Egy ideje ebben utazom. De amikor kezdő voltam, nem gondoltam, hogy ezt fogom csinálni. Philadelphiában nőttem fel, ott tanultam zenét. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nem tetszik, amit csinálok, de vannak, akik valamiért mégis szeretik. A zenészeknek biztosan nagy kihívás. Rákényszeríti őket, hogy mélyen megértsék az adott zenét, és ez kiindulópont lehet az improvizációhoz. Tanulmányozás közben érti meg az ember, hogy milyen folyamatok zajlanak a mélyben, és utána másképp gondolkodik a zeneszerzőről, de még a saját szerzeményeiről is. Ezt a tanulást nagyon élvezem. Persze szeretem a saját szerzeményeimet is játszani, másoknak is komponálok, több mindent csinálok párhuzamosan.

MN: Csak az improvizáció tesz különbséget a két, sokszor szembeállított világ között? Hogy az egyiket kottából játsszák, a másikat nem?

UC: Az a különbség, ahogy általában a klasszikus zenészek játsszák a darabot. Még amikor olyan helyzetben vannak, hogy improvizálhatnának például egy kadenciát egy versenymű végén, akkor is valaki más kadenciáját játsszák újra. Ez a felfogás mást hoz az előadás módjában. A különböző zenék különböző improvizációkat hívnak elő, és néha nagyon is nehéz megtalálni a megfelelőt. Az ember kísérletezik, mert egy adott zenét ad elő, miközben igyekszik megtalálni a megfelelő kifejezést. Lássuk, hogyan szól például, ha a zenekarnak ez a része játssza a darabot, egy szólista pedig improvizál. Aztán megfordítjuk a szerepeket, megkeressük, hogy hol térjünk vissza a darabhoz. Amikor zenét tanultam, megmutatták, hogyan kell bebop stílusban improvizálni. Sokféle zenét játszottam akkoriban, ebben éltem, és minden hagyományt nagyon komolyan el akartam sajátítani. Azt láttam, hogy mások választották el ezeket a dolgokat, de számomra mind ugyanarról szólt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.