„Másnap egész másképpen játsszuk”

Uri Caine zongorista

A New York-i jazzélet meghatározó alakja nem törődik a klasszikus zenét és az improvizatív jazzt elválasztó felfogással. Bartók-darabokból összeállított műsorát, amelyet korábban letiltottak az örökösök, most a Müpában adta elő a Bartók Tavasz című rendezvénysorozat koncertjén.

Magyar Narancs: Hányszor kellett elmondania, hogy miért szabad, sőt érdemes a klasszikusokat feldolgozni?

Uri Caine: Egy ideje ebben utazom. De amikor kezdő voltam, nem gondoltam, hogy ezt fogom csinálni. Philadelphiában nőttem fel, ott tanultam zenét. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nem tetszik, amit csinálok, de vannak, akik valamiért mégis szeretik. A zenészeknek biztosan nagy kihívás. Rákényszeríti őket, hogy mélyen megértsék az adott zenét, és ez kiindulópont lehet az improvizációhoz. Tanulmányozás közben érti meg az ember, hogy milyen folyamatok zajlanak a mélyben, és utána másképp gondolkodik a zeneszerzőről, de még a saját szerzeményeiről is. Ezt a tanulást nagyon élvezem. Persze szeretem a saját szerzeményeimet is játszani, másoknak is komponálok, több mindent csinálok párhuzamosan.

MN: Csak az improvizáció tesz különbséget a két, sokszor szembeállított világ között? Hogy az egyiket kottából játsszák, a másikat nem?

UC: Az a különbség, ahogy általában a klasszikus zenészek játsszák a darabot. Még amikor olyan helyzetben vannak, hogy improvizálhatnának például egy kadenciát egy versenymű végén, akkor is valaki más kadenciáját játsszák újra. Ez a felfogás mást hoz az előadás módjában. A különböző zenék különböző improvizációkat hívnak elő, és néha nagyon is nehéz megtalálni a megfelelőt. Az ember kísérletezik, mert egy adott zenét ad elő, miközben igyekszik megtalálni a megfelelő kifejezést. Lássuk, hogyan szól például, ha a zenekarnak ez a része játssza a darabot, egy szólista pedig improvizál. Aztán megfordítjuk a szerepeket, megkeressük, hogy hol térjünk vissza a darabhoz. Amikor zenét tanultam, megmutatták, hogyan kell bebop stílusban improvizálni. Sokféle zenét játszottam akkoriban, ebben éltem, és minden hagyományt nagyon komolyan el akartam sajátítani. Azt láttam, hogy mások választották el ezeket a dolgokat, de számomra mind ugyanarról szólt.