Az sem lehet véletlen, hogy a rétegzenéket preferáló Nonesuch kiadó adta ki. Cécile McLorin Salvant legalább annyira tartja magát festőnek, mint zenésznek, a borítót is ő tervezte, de ő a producere is az eddigiekhez képest is formabontó/összerakó konceptlemeznek; úgy véli, itt inkább ő kergeti a szellemet, mint hogy palackba zárná. Mondhatnánk azt is, hogy musical, country, örökzöld, pop, ír népdal egymást kergetve kanyarognak elő.
A szuggesztivitást az elképesztően tiszta és expresszív szövegmondás továbberősíti. Persze ezek a gondolatgazdag és olykor önironikus, hol ciklusba, hol tükörpárokba összeálló darabok meg is kívánják ezt. McLorin Salvant közel fele-fele arányban saját dalait adja elő Kurt Weill, Kate Bush, Sting, Gregory Porter és mások témáinak, dallamainak feldolgozása mellett, a szimmetriatengelyen még zongorán is, ének nélkül.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
