Ez a zenekar nem állandó tagságú, nem is forprofit menedzsmenttel dolgozik. Arrafelé ritkaságnak számító zenei műhely, amely évről évre más felállásban áll össze és turnézik. A ritmusszekció eléggé állandó, hozzájuk most a bivalyerejű dobos, Kendrick Scott csatlakozott. Fennállásuk tizenöt éve alatt elsőrangú neveket szerződtettek, most Potter mellett a Puerto Ricó-i Dávid Sanchez szaxofonozott, Etienne Charles trombitált.
Potter csodálatos szólói – sokat basszusklarinétozott – aligha számítottak meglepetésnek, a tényleg kollektív, támogató és összetartó csapatszellem annál inkább. Gretchen Parlato énekelt, sokszor negyedik fúvós szerepében dúsítva a hangzást, a soulos baritonnal, Martin Luther McCoy-jal viszont alig duettezett, ő inkább szólókat énekelt. Parlato álomi hangját régóta szerettem volna személyesen hallani. Introvertált, de visszafogottsága csak erősíti érzelemkifejezését. Éneke a bőgős Matt Brewer (ő és Edward Simon zongorista a stabilitás) szerzeményében, vagy Warren Wolf vibrafonos hangszerelésében lenyűgöző volt. Ebben a repertoárban 2020/2021 súlyos közéleti híreire reagáló szerzeményeiket tűzték műsorra (New Works Reflecting the Moment), de nem billent át a mérleg nyelve, egy szuper jazz-zenekar szólt, amelynek ráadásul határozott véleménye is van a világról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
