Visszhang: koncert

SFJazz Collective

Visszhang

Az amerikai szaxofonos, Chris Potter ezúttal úgy tért vissza Budapestre, hogy tiszteletbeli vezetőként élére állt a (San Francisco) Jazz Collective-nek.

Ez a zenekar nem állandó tagságú, nem is forprofit menedzsmenttel dolgozik. Arrafelé ritkaságnak számító zenei műhely, amely évről évre más felállásban áll össze és turnézik. A ritmus­szekció eléggé állandó, hozzájuk most a bivalyerejű dobos, Kendrick Scott csatlakozott. Fennállásuk tizenöt éve alatt elsőrangú neveket szerződtettek, most Potter mellett a Puerto Ricó-i Dávid Sanchez szaxofonozott, Etienne Charles trombitált.

Potter csodálatos szólói – sokat basszusklarinétozott – aligha számítottak meglepetésnek, a tényleg kollektív, támogató és összetartó csapatszellem annál inkább. Gretchen Parlato énekelt, sokszor negyedik fúvós szerepében dúsítva a hangzást, a soulos baritonnal, Martin Luther McCoy-jal viszont alig duettezett, ő inkább szólókat énekelt. Parlato álomi hangját rég­óta szerettem volna személyesen hallani. Introvertált, de visszafogottsága csak erősíti érzelemkifejezését. Éneke a bőgős Matt Brewer (ő és Edward Simon zongorista a stabilitás) szerzeményében, vagy Warren Wolf vibrafonos hangszerelésében lenyűgöző volt. Ebben a repertoárban 2020/2021 súlyos közéleti híreire reagáló szerzeményeiket tűzték műsorra (New Works Reflecting the Moment), de nem billent át a mérleg nyelve, egy szuper jazz-zenekar szólt, amelynek ráadásul határozott véleménye is van a világról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."