Ez a zenekar nem állandó tagságú, nem is forprofit menedzsmenttel dolgozik. Arrafelé ritkaságnak számító zenei műhely, amely évről évre más felállásban áll össze és turnézik. A ritmusszekció eléggé állandó, hozzájuk most a bivalyerejű dobos, Kendrick Scott csatlakozott. Fennállásuk tizenöt éve alatt elsőrangú neveket szerződtettek, most Potter mellett a Puerto Ricó-i Dávid Sanchez szaxofonozott, Etienne Charles trombitált.
Potter csodálatos szólói – sokat basszusklarinétozott – aligha számítottak meglepetésnek, a tényleg kollektív, támogató és összetartó csapatszellem annál inkább. Gretchen Parlato énekelt, sokszor negyedik fúvós szerepében dúsítva a hangzást, a soulos baritonnal, Martin Luther McCoy-jal viszont alig duettezett, ő inkább szólókat énekelt. Parlato álomi hangját régóta szerettem volna személyesen hallani. Introvertált, de visszafogottsága csak erősíti érzelemkifejezését. Éneke a bőgős Matt Brewer (ő és Edward Simon zongorista a stabilitás) szerzeményében, vagy Warren Wolf vibrafonos hangszerelésében lenyűgöző volt. Ebben a repertoárban 2020/2021 súlyos közéleti híreire reagáló szerzeményeiket tűzték műsorra (New Works Reflecting the Moment), de nem billent át a mérleg nyelve, egy szuper jazz-zenekar szólt, amelynek ráadásul határozott véleménye is van a világról.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
