Visszhang: koncert

Jazztavasz

Visszhang

A melbourne-i Sarah McKenzie mielőtt Amerikába került volna, otthon kiadott lemezeivel már díjnyertes fiatal sztár volt.

Zongoristaként indult, erre jött az énekesi pálya, hosszabb amerikai tartózkodása után Párizs és Rio de Janiero voltak lakhelyei. A most 35 éves McKenzie saját dalai érezhetően az amerikai standardek felé tartanak, de a zenész brazil és európai hatásokat is magába szívott, miközben az ausztrál alapállásra jellemző nyugodt, „hátradőlt” előadásmód rá is jellemző.

A jól nevelt növendék benyomását keltő, elegáns, karcsú, szőke zongorista számai kifejezőek, gyakran szellemesek és a bossa nova is jól áll neki. Ezek mellé nem társult elementáris sodrás vagy izgatóan visszafogott ritmika, de az ésszel és érzéssel kivitelezett hangszereléseiben párját ritkítja. A hűvös holland dobos, Sebastiaan de Krom mellett a lassan veteránnak számító Pierre Bousaguet bőgős kísérte, és az ugyancsak francia Hugo Lippi gitározott: a 2019-ben díjnyertes gitáros szeret zongoristákkal társulni, McKenzie-vel különösen szoros volt az együttműködés. A prímet azonban a régi partner, a kitüntetett vendégszólista, Bolla Gábor vitte. A Koppenhágában élő Bolla friss kvartettlemeze a Billboard-listán a 11. volt a múlt hónapban. Saját zenekaraiban pörgősebb, intenzívebb, gyorsabb improvizációi vannak, itt egy hajszálnyit visszafogta magát, a valóban választékos hangszereléseket így is élvezte, minden adottságukat kihasználta. A kvintett úgy működött, mint egy versenyhajó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.