Visszhang: koncert

Jazztavasz

Visszhang

A melbourne-i Sarah McKenzie mielőtt Amerikába került volna, otthon kiadott lemezeivel már díjnyertes fiatal sztár volt.

Zongoristaként indult, erre jött az énekesi pálya, hosszabb amerikai tartózkodása után Párizs és Rio de Janiero voltak lakhelyei. A most 35 éves McKenzie saját dalai érezhetően az amerikai standardek felé tartanak, de a zenész brazil és európai hatásokat is magába szívott, miközben az ausztrál alapállásra jellemző nyugodt, „hátradőlt” előadásmód rá is jellemző.

A jól nevelt növendék benyomását keltő, elegáns, karcsú, szőke zongorista számai kifejezőek, gyakran szellemesek és a bossa nova is jól áll neki. Ezek mellé nem társult elementáris sodrás vagy izgatóan visszafogott ritmika, de az ésszel és érzéssel kivitelezett hangszereléseiben párját ritkítja. A hűvös holland dobos, Sebastiaan de Krom mellett a lassan veteránnak számító Pierre Bousaguet bőgős kísérte, és az ugyancsak francia Hugo Lippi gitározott: a 2019-ben díjnyertes gitáros szeret zongoristákkal társulni, McKenzie-vel különösen szoros volt az együttműködés. A prímet azonban a régi partner, a kitüntetett vendégszólista, Bolla Gábor vitte. A Koppenhágában élő Bolla friss kvartettlemeze a Billboard-listán a 11. volt a múlt hónapban. Saját zenekaraiban pörgősebb, intenzívebb, gyorsabb improvizációi vannak, itt egy hajszálnyit visszafogta magát, a valóban választékos hangszereléseket így is élvezte, minden adottságukat kihasználta. A kvintett úgy működött, mint egy versenyhajó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.