Zongoristaként indult, erre jött az énekesi pálya, hosszabb amerikai tartózkodása után Párizs és Rio de Janiero voltak lakhelyei. A most 35 éves McKenzie saját dalai érezhetően az amerikai standardek felé tartanak, de a zenész brazil és európai hatásokat is magába szívott, miközben az ausztrál alapállásra jellemző nyugodt, „hátradőlt” előadásmód rá is jellemző.
A jól nevelt növendék benyomását keltő, elegáns, karcsú, szőke zongorista számai kifejezőek, gyakran szellemesek és a bossa nova is jól áll neki. Ezek mellé nem társult elementáris sodrás vagy izgatóan visszafogott ritmika, de az ésszel és érzéssel kivitelezett hangszereléseiben párját ritkítja. A hűvös holland dobos, Sebastiaan de Krom mellett a lassan veteránnak számító Pierre Bousaguet bőgős kísérte, és az ugyancsak francia Hugo Lippi gitározott: a 2019-ben díjnyertes gitáros szeret zongoristákkal társulni, McKenzie-vel különösen szoros volt az együttműködés. A prímet azonban a régi partner, a kitüntetett vendégszólista, Bolla Gábor vitte. A Koppenhágában élő Bolla friss kvartettlemeze a Billboard-listán a 11. volt a múlt hónapban. Saját zenekaraiban pörgősebb, intenzívebb, gyorsabb improvizációi vannak, itt egy hajszálnyit visszafogta magát, a valóban választékos hangszereléseket így is élvezte, minden adottságukat kihasználta. A kvintett úgy működött, mint egy versenyhajó.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
