A Kreuzbergben született művész képeinek többsége maga a hétköznapiságával mellbevágó történelem. A fal felhúzása előtt gyerekként menekült családjával Berlin nyugati zárványába, ahol tíz évre rendőr lett, miközben fotózást is tanított a népfőiskolán. A gazdag anyag legizgalmasabb részei a rendszerváltást már érett fejjel átélő művész városképei és portréi. Az asztalán státusszimbólumok mögött terpeszkedő városi funkcionárius portréja készülhetett volna akár Kelet-Berlinben is. A fotográfust széles körben ismertté tévő Fegyverszünet című ciklus képein már erősen érezni a küszöbön álló változást. A kilencvenes évtizedbe nyúló Egy-ség című sorozat az egyéni sors esetlegességére mutat rá a talált és a saját fotók kombinálásával. Mindenki ismerős vagy emlékeztet valakire, ismerős hősök nemcsak a Spree, hanem a Duna partjáról nézve is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
