Koncert

Corea, Barron és az utódok

Kenny Barron – Dado Moroni; Chick Corea: Concerto for Trio

Kritika

Chick Coreának (1941–2021) a Müpa felkérésére komponált Concertóját posztumusz mutatta be három pártfogoltja, pár nappal korábban pedig egy másik amerikai zongorista példakép, Kenny Barron adott bemutatót olasz famulusával két zongorán a Zeneakadémián.

Barron csak két évvel született később Coreánál, de pulzáló energiákkal, sűrű harmóniákkal és élénk ritmusokkal teli zongorázása alapján nem lehet sejteni, hogy jövőre 80 éves lesz. Még akkor sem, ha ezen a koncerten támogatást, inspirációt kapott a másik zongoránál ülő barátjától, bizonyos értelemben tanítványától, Dado Moronitól. Barron igazán beteljesíti a par excellence duóművész fogalmát, bár ezt a zeneipar mintha nem használta volna ki a népszerűsítése érdekében. Persze minden igazi jazzista kamarazenész, de Barron lemezek tucatjain pingpongozott, kérdezett és felelt, adott dallamot, majd kíséretet kettesben; számtalan koncerten vonta be a közönséget az effajta magánbeszélgetésbe. Egy zongoristának bőgősökkel (Dave Holland, Charlie Haden) evidencia duózni, de Barron Regina Carter hegedűs, Joe Locke vibrafonos, Mino Cinelu ütős, és Ben Riley dobos társaságában is fellépett, zongoraduót Mulgrew Millerrel és 2016 óta Moronival játszik. De a leghíresebb partnere Stan Getz volt, a legendás szaxofonos utolsó éveiben.

Még egy életrajzi adattal kell tisztában lennünk, hogy megértsük a zene­akadémiai műsor összeállítását. A duó Thelonious Monk szerzeményeiből négyet is eljátszott – Monk halála után Barron az ő ritmusszekciójával és szaxofonosával alakított kvartettet Sphere néven, túlnyomórészt a Monk-repertoárra koncentrálva. Ilyenkor persze óhatatlan az összehasonlítás: Monkhoz képest Barron kevésbé szögletes és kiszámíthatatlan, és ez bizonyára árulkodik az ő kiegyensúlyozott, barátságos egyéniségéről. Inkább a szegletek és élek, meghökkentések finom lecsiszolásával adja elő az örökzöldeket, nem akarja szétfeszíteni a kereteket. Ellington és más szerzők sztenderdjeiben, ahogy saját Sunflower című kompozíciójában is, kiélvezi a harmóniák tobzódását, és szenvedélyesen építi fel a számok struktúráját ugyanúgy, ahogy az egyes szólók, sőt az átvezetések vonalvezetését is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.