Koncert

Corea, Barron és az utódok

Kenny Barron – Dado Moroni; Chick Corea: Concerto for Trio

Kritika

Chick Coreának (1941–2021) a Müpa felkérésére komponált Concertóját posztumusz mutatta be három pártfogoltja, pár nappal korábban pedig egy másik amerikai zongorista példakép, Kenny Barron adott bemutatót olasz famulusával két zongorán a Zeneakadémián.

Barron csak két évvel született később Coreánál, de pulzáló energiákkal, sűrű harmóniákkal és élénk ritmusokkal teli zongorázása alapján nem lehet sejteni, hogy jövőre 80 éves lesz. Még akkor sem, ha ezen a koncerten támogatást, inspirációt kapott a másik zongoránál ülő barátjától, bizonyos értelemben tanítványától, Dado Moronitól. Barron igazán beteljesíti a par excellence duóművész fogalmát, bár ezt a zeneipar mintha nem használta volna ki a népszerűsítése érdekében. Persze minden igazi jazzista kamarazenész, de Barron lemezek tucatjain pingpongozott, kérdezett és felelt, adott dallamot, majd kíséretet kettesben; számtalan koncerten vonta be a közönséget az effajta magánbeszélgetésbe. Egy zongoristának bőgősökkel (Dave Holland, Charlie Haden) evidencia duózni, de Barron Regina Carter hegedűs, Joe Locke vibrafonos, Mino Cinelu ütős, és Ben Riley dobos társaságában is fellépett, zongoraduót Mulgrew Millerrel és 2016 óta Moronival játszik. De a leghíresebb partnere Stan Getz volt, a legendás szaxofonos utolsó éveiben.

Még egy életrajzi adattal kell tisztában lennünk, hogy megértsük a zene­akadémiai műsor összeállítását. A duó Thelonious Monk szerzeményeiből négyet is eljátszott – Monk halála után Barron az ő ritmusszekciójával és szaxofonosával alakított kvartettet Sphere néven, túlnyomórészt a Monk-repertoárra koncentrálva. Ilyenkor persze óhatatlan az összehasonlítás: Monkhoz képest Barron kevésbé szögletes és kiszámíthatatlan, és ez bizonyára árulkodik az ő kiegyensúlyozott, barátságos egyéniségéről. Inkább a szegletek és élek, meghökkentések finom lecsiszolásával adja elő az örökzöldeket, nem akarja szétfeszíteni a kereteket. Ellington és más szerzők sztenderdjeiben, ahogy saját Sunflower című kompozíciójában is, kiélvezi a harmóniák tobzódását, és szenvedélyesen építi fel a számok struktúráját ugyanúgy, ahogy az egyes szólók, sőt az átvezetések vonalvezetését is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.