Váradi András

  • Váradi András

Váradi András cikkei

„Tisztelettel, Mark Chagall”

  • Váradi András

Külföldön élő barátom mutatta büszkén Marc Chagall Ma Vie (Életem) című önéletrajzának első kiadását, amelyet egy budapesti antikváriumban talált.

Az elveszett objektív

  • Váradi András

Ujjam az egéren, két másodpercenként kattintok, mindig új arc, új portré jelenik meg a monitoromon. Mivel a képernyő nagy, az arcok szinte pontosan életnagyságúak, némelyik egyenesen a szemembe néz, mások valahová távolabb.

„Csak annyi fikció, amennyi szükséges”

  • Váradi András
A Covid-időszak fotós szenzációja volt az eleddig ismeretlen, 19. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban bemutató tavalyi kiállítás. A hozzá készült album rögtön világossá is teszi, hogy miért beszéltek szenzációról.

Senki nem veheti el

  • Váradi András
Az én Nolimpiám jóval az aláírásgyűjtés előtt elkezdődött – kicsiben. Sokakhoz hasonlóan a kezdetektől fogva úgy gondoltam én is, hogy olimpiát tervezni Budapestre a voluntarizmus csimborasszója.

Huszonnyolc év Szibériában

  • Váradi András
A Habsburg-monarchia egykori keleti végeiről kitelepítés a Gulagra, majd kitelepülés Dél-Amerikába, utóbb az Egyesült Államokba. Összetört és újraépített identitás. Egy nagy utazás térben és lélekben.

Kövess minket: