A kötet a szövegen kívül harminckét tollrajzzal és a borítón lévő önarcképpel jelent meg Párizsban, 1931-ben. Az első lapot egész oldalas orosz nyelvű dedikálás foglalja el:
„Mihail Jurevics Benediktovnak
Ön nemcsak résztvevője, hanem kezdeményezője is volt annak, amikor részleteket olvashattam fel a »Ma Vie« című könyvemből. De erről, talán a II. kötetben…
Tisztelettel,
Mark Chagall,
Párizs, 1931”
Vajon ki az, akinek Chagall ily nagy tisztelettel dedikálja életrajzi kötetét? És hogy került ez a könyv egy budapesti antikváriumba?
*
Ami a dedikációbeli ígéretet illeti, sajnos Chagall sohasem írta meg a Ma Vie második kötetét, így máshol kell keresnünk, ki volt Mihail Jurevics Benediktov. A név írói, pontosabban újságírói álnév: Mihail Jurevics Berhin orosz-zsidó értelmiségié.
Berhin 1885-ben, egy oroszországi kisvárosban, Velizsben született. Apja és anyai nagyapja, Eliezer Arlozorov is ortodox rabbi volt. A család 1901-ben Harkovba költözött, Mihail a kisvárosi levegő helyett az intellektuálisan sokkal izgalmasabb nagyvárosi miliőbe került. „Velizsben Vernét és Walter Scottot olvasott héberül, Harkovban pedig az orosz kultúra teljes keresztmetszetével találkozott” – írja rövid életrajzának összeállítója, nevelt fia, Jean Gottmann. Már tizenöt éves korában jelent meg fordítása (jiddisből vagy héberből oroszra). Harkovban a jogi karra iratkozott be, de közben kritikákat írt a helyi színházi lapba. Cionista volt, és addig ügyeskedett, amíg az egyik helyi lap szerkesztőjét meggyőzte, hogy akkreditálja Palesztinába. Igazából itt kezdődtek újságírói kalandjai, mert nem jutott túl Konstantinápolyon, ahonnan tudósításokat küldött haza, és ahol összebarátkozott Vlagyimir Zsabotinszkijjel, azaz Ze’ev Jabotinskyvel, a revizionista cionista mozgalom későbbi vezetőjével (lásd keretes írásunkat).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
