A malágai Picasso múzeumban 2010-ben „Toys of the Avant Garde” címmel rendeztek tárlatot, amelyen olyan „ügyeskezű apukákról” volt szó, akik valójában világhírű 20. századi képzőművészek voltak, de késztetést éreztek arra, hogy játékokat készítsenek – leggyakrabban saját gyerekeiknek. Lyonel Feininger (1871-1956) festő, grafikus (aki zenét is szerzett) szinte egész élete során faragott házacskákat, hidakat és különféle járműveket, ezeket kifestette, fia, Andreas gyerekkorában ezekkel játszott. A játékok csak Feininger halála után kerületek különböző múzeumok gyűjteményeibe.
Paul Klee (1878-1940) ötven bábut készített fia, Felix számára, amelyeket érdekes módon egyáltalán nem tekintett a művészete részének, csak annak, hogy egy ügyeskezű apuka kesztyűbábokat készít, hogy a fiacskájával bábozhasson, de közben ezek a rendkívül szuggesztív figurák – akár annak szánta őket a művész, akár nem – igazi műalkotások. Alexander Calder (1898-1976) egy teljes rendszert, egy működő cirkuszt alkotott 1926 és 1931 között, amikor a szobrász Párizsban élt: minden artista, minden állat mozog, valamennyi drótból készült, persze a megfelelő textil- és papírdarabokkal kiegészítve. A lovacska ugrik, a késdobáló kést dobál, az oroszlán pedig rátámad az idomárra, aki lepuffantja. Calder cirkusza ma a New York-i Witney Museum of American Art egyik legféltettebb kincse. Sugárzik belőle a elszabadult kreativitás, a játszás öröme.
Komoly hagyománya van tehát a művészet és a játék összekapcsolásának, és akkor még nem beszéltünk a Bauhaus építőkockáiról, a mélyvörös színre festett hajókról. Ezt a kapcsolatot idézi fel Tér-Mozgás-Játék címmel Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás közös, felemelő kiállítása is a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban.
Azt minden képzőművészet iránt kicsit is érdeklődő tudja, hogy Konok Tamás a II. világháború után a Franciaországba került művésznemzedék kiemelkedő alakja Hantai Simonnal, Reigl Judittal, Molnár Verával és Pán Mártával együtt, hogy csak a legnagyobbak közül említsünk néhányat. A letisztult geometriai formák, a kiegyensúlyozott síkbeli konstrukciók mestere.
De kicsoda a másik Tamás, a Vásárhelyi? Ő biológus, rovarász, a hazai entomológia (rovartan) nagy alakja, számos tudományos könyv szerzője, a bodobácsok és a kéregpoloskák tudósa, megszállott ismeretterjesztő, múzeumpedagógus tanár, aki az ökoszisztémáért és különösen a méhekért aggódik. Mindez persze nem lenne elég ahhoz, hogy Konokkal együtt állítson ki, de Vásárhelyi afféle fúró-faragó ember, ügyeskezű apuka, akit pár évvel ezelőtt megihlettek Konok képei. A kezében volt az a készség, hogy hogyan lehet fából, vékony spárgából, drótból olyasfajta játékokat eszkábálni, amilyeneket régen a vásárokban árultak, és ezt a tudást ötvözte azzal, amit Konok képein meglátott: a tiszta formákkal, a bonyolult egyensúlyokkal, a rejtett szimmetriákkal. De
míg Konok képei nem mozognak – legfeljebb a befogadó fantáziájában –, Vásárhelyi tárgyai egyszerű, kézzel forgatható, működtethető játékok.
Játékok is. Meg mobil szobrok, amelyek Konok képeivel beszélgetnek.
Néhány évvel ezelőtt Vásárhelyi megmutatta a festőnek ezeket a tárgyakat, aki igencsak fellelkesedett. Így nyílt az első közös kiállításuk 2019-ben Budapesten Tér–Mozgás–Játék találó címmel, majd jöttek sorra a tárlatok 2020-ban a festő 90. születésnapjára rendezett nagy Ludwig-beli kiállításhoz kapcsolódóan, majd Pécsett, Szegeden, Kecskeméten. Sajnos Konok 2020 novemberében elhunyt, de a különös párbeszéd folyatódik, most éppen Győrött.
A Mikrolodium sorozat egyik montázsszerű akrilfestményén az egyszerű geometrikus formák egyensúlya majd szétfeszíti a kép kereteit. Vásárhelyi a kép fő motívumát falemezekből készítette el, a tárgy felső sarkába egy szöget helyezett, ennél fogva lehet ezt a Konok-motívumot egy ferde lyuksorra felakasztani. Ahova a néző – sokszor egy gyerek – kívánja. Az átlényegült alkotás címe egy kérdés: Mikor van egyensúlyban? A kép alatt szöveg: „A művész (Konok – V. A.) tökéletes egyensúlyi helyzetben ábrázolta ezt az alakzatot. Vajon háromdimenziós tárgyként többféleképpen is egyensúlyba hozható? Melyik helyzetet látod harmonikusnak?” Itt van előttünk a múzeumpedagógus teljes fegyverzetében, miközben a Konok-motívum bármelyik pozícióban felhelyezve egyensúlyt teremt, kinek melyik esik jobban.
Interaktív művészetélvezet.
De vannak ennél összetettebb mozgásba hozható (mű)tárgyak is. Megint egy kérdés: Hányféle forgás? ez a mobil szobor címe. Megtekerjük a kart, a pálcikára felkötött golyó kilendül, körberepülne, de egy vékony, karcsú oszlopocska az útját állja olyan módon, hogy nem a kilendülő golyó, hanem az azt tartó zsinór ütközik az oszloppal. És persze feltekeredik rá. Majd visszatekeredik, a golyó teljes kört írhat le, a tartózsinór ismét az oszloppal találja szemben magát. Reggelig tudnék játszani vele.
A mennyezetről óriási, fehér szárnyú albatrosz lóg alá egy nagyobb kaviccsal kiegyensúlyozva. Ha meghúzzuk a lelógó zsinórt, a madár kiterjesztett szárnyait mozgatva méltóságteljes szárnycsapásokkal mintegy szállni kezd, éppen Konok gyönyörű Diomedea című képe előtt. Együtt repülnek. Ahogy azoknak a gyerekeknek a lelke is, akikkel együtt néztem meg a kiállítást. Talán mondanom sem kell, az én lelkem sem maradt a földhöz ragadva.
A kiállítás december 30-ig látható, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban.
