Könyv

„Csak annyi fikció, amennyi szükséges”

Stephen Berkman: Predicting the Past – Zohar Studios: The Lost Years

  • Váradi András
  • 2022. január 26.

Kritika

A Covid-időszak fotós szenzációja volt az eleddig ismeretlen, 19. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban bemutató tavalyi kiállítás. A hozzá készült 30×37 centiméter méretű, három és fél kilós, műnyomó papírra nyomtatott album telis-tele egész oldalas, szépiabarna színben tartott álomszép fotókkal, rögtön világossá is teszi, hogy miért beszéltek szenzációról.

Ki volt ez a teljesen elfelejtett fotográfus, és hogyan került elő a hagyaték? E kultúrkincsre Stephen Berkman talált rá, s több mint húsz év munkájával dolgozta fel. Berkman a 19. századi fotográfia megszállottja, az angol Frederick Scott Archer által 1851-ben kidolgozott technika, a nedves kolloideljárás rabja és aktív tudósa. E technika annak idején néhány év alatt népszerűvé vált, mert megoldotta, hogy a negatívról pozitív papírképek készülhessenek. Természetesen a Zohar Studióban is ezt a technikát használták az 1860-as évek elején. Berkman nem túl beszédes, egyetlen hosszabb interjúját Lawrence Weschler művészeti írónak adta, aki Los Angeles-i házában kereste fel. A beszélgetésből kiderült, hogy Berkman szinte az anyatejjel szívta magába a judaizmust, a zsidó kultúrát.

 

Egy cetli nyomában

Több mint húsz éve New Yorkban, a Chelsea ócskapiacon egy régi fotóalbumban találtak egy cetlit, amelyen a Zohar Studio felirat szerepelt – mesélte Berkman. Fénykép nem volt mellette. Némi levéltári kutatás nyomán kiderült, hogy Zohar Studios Photographs néven New Yorkban, a főleg zsidók lakta Lower East Side-on 1860-tól működött az ilyen nevű műintézmény, a Pearl Street 432 alatt. Berkman azt is kiderítette, hogy Zohar litván-zsidó bevándorló volt, aki 29 évesen, 1857-ben érkezett Brémából Ellis Islandre. A dokumentum megtalálható a kötetben.

Berkman egy régiségboltban kutatott Zohar-fotók után, amikor a kereskedő egy méretes utazóládát mutatott neki, amelyen nagybetűkkel állt a név: Shimmel Zohar. A láda üres volt, de a felszakított bélés alól elsárgult, nagy méretű papírlapok, naplószerűnek látszó, jiddis nyelvű írások kerültek elő. Berkman egy, a jiddis nyelvet ismerő barátja igyekezett lefordítani a paksamétát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.