Váradi András

Szép, új, szintetikus világ

Hogyan maradhat hiteles a sajtófotó a mesterséges intelligencia korában?

  • Váradi András
  • 2025. június 11.

Publicisztika

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Meglehet, ezt szimbolikusan értette, de például az az 1968 februárjában készült fotó, amelyen azt látjuk, hogy egy dél-vietnámi rendőrtiszt áll a fiatal vietkong fogoly mellett egy saigoni utca közepén, és golyót ereszt az ellenséges harcos fejébe, óriási hatást fejtett ki. A rendőrfőnök, Nguyen Ngoc Loan dandártábornok háttal áll a kamerának, jobb karja kinyújtva, kezében pisztoly, bal karja lazán az oldalán. A fogoly, Nguyen Van Lem a vietkong harcosa, de nem visel egyenruhát, csak kockás inget és fekete rövidnadrágot. Keze a háta mögött megbilincselve. Arca eltorzul, ahogy a lövedék már-már el is éri a halántékát. Másnap reggel Nguyen Van Lem életének ez az utolsó pillanata világszerte az újságok címlapjaira került. Ez a kép tette nyilvánvalóvá, hogy milyen brutális ez a háború, és hozzájárult az amerikai közvélemény megváltozásához.

A fényképek ereje valóban beláthatatlan.

A fotó mindig is manipulálható volt

A fényképre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy az objektív, pontosan adja vissza a valóságot. De amióta létezik fotográfia, azóta nyúl bele az ember ennek az „objektív valóságnak” a képi másába. Ismerünk olyan korai dagerrotípiákat, amelyeket kiszíneztek. Vannak olyan beavatkozások, amelyek művészi célt szolgálnak. A nagy angol fotóművész, Bill Brandt két fotó egymásra másolásával készült 1956-os képén (Multiple Exposure Nude) az aktnak két bal karja van, és mind a kettő át­tetsző: az egyik a nő mellén, a másik a hasán nyugszik. Az akt egyszerre tűnékenyen légies, de időtlen is, mint egy antik márványszobor. Brandt azt mondja erről: „Számomra a fénykép a sötétkamrában születik meg. Nem értem, hogy ez miért kérdőjelezné meg az igazságot? A fotó még mindig nagyon új médium, amelyben minden meg van engedve, mindent ki kell próbálni.”

De a manipuláció gyakran nem művészi eszköz, hanem nyers politikai érdekeket szolgáló történelemhamisítás. A gyűjtő David King magyarul is megjelent könyvének címlapján (Retusált történelem. Dokumentumok hamisítása a sztálini időkben) szerepel a „Négy, három, kettő, egy” című sorozat. A fotó eredeti verziója 1926-ban készült, bal oldalán Nyikolaj Antyipov (a párt központi bizottságának tagja) szerepel, feje felett a csillár, mellette Sztálin, majd Szergej Kirov leningrádi párttitkár és Nyikolaj Svernyik, a későbbi államelnök. A következő, 1940-ben publikált változatról eltűnt Antyipov (1938-ban kivégezték), és a csillár sincs a képen. Az 1949-ben megjelent Sztálin-életrajzban közölt fotón már csak ketten vannak, Svernyik lemaradt. A negyedik kép festmény, az eredeti fotó realista olajreprodukciója, de ezen már Sztálin egyedül jelenik meg. A szovjet CSEKA, majd a KGB óriási fotóhamisítási részleget tartott fenn. Lehetséges, hogy a múlt idő nem is indokolt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.