Váradi András

Szép, új, szintetikus világ

Hogyan maradhat hiteles a sajtófotó a mesterséges intelligencia korában?

  • Váradi András
  • 2025. június 11.

Publicisztika

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Meglehet, ezt szimbolikusan értette, de például az az 1968 februárjában készült fotó, amelyen azt látjuk, hogy egy dél-vietnámi rendőrtiszt áll a fiatal vietkong fogoly mellett egy saigoni utca közepén, és golyót ereszt az ellenséges harcos fejébe, óriási hatást fejtett ki. A rendőrfőnök, Nguyen Ngoc Loan dandártábornok háttal áll a kamerának, jobb karja kinyújtva, kezében pisztoly, bal karja lazán az oldalán. A fogoly, Nguyen Van Lem a vietkong harcosa, de nem visel egyenruhát, csak kockás inget és fekete rövidnadrágot. Keze a háta mögött megbilincselve. Arca eltorzul, ahogy a lövedék már-már el is éri a halántékát. Másnap reggel Nguyen Van Lem életének ez az utolsó pillanata világszerte az újságok címlapjaira került. Ez a kép tette nyilvánvalóvá, hogy milyen brutális ez a háború, és hozzájárult az amerikai közvélemény megváltozásához.

A fényképek ereje valóban beláthatatlan.

A fotó mindig is manipulálható volt

A fényképre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy az objektív, pontosan adja vissza a valóságot. De amióta létezik fotográfia, azóta nyúl bele az ember ennek az „objektív valóságnak” a képi másába. Ismerünk olyan korai dagerrotípiákat, amelyeket kiszíneztek. Vannak olyan beavatkozások, amelyek művészi célt szolgálnak. A nagy angol fotóművész, Bill Brandt két fotó egymásra másolásával készült 1956-os képén (Multiple Exposure Nude) az aktnak két bal karja van, és mind a kettő át­tetsző: az egyik a nő mellén, a másik a hasán nyugszik. Az akt egyszerre tűnékenyen légies, de időtlen is, mint egy antik márványszobor. Brandt azt mondja erről: „Számomra a fénykép a sötétkamrában születik meg. Nem értem, hogy ez miért kérdőjelezné meg az igazságot? A fotó még mindig nagyon új médium, amelyben minden meg van engedve, mindent ki kell próbálni.”

De a manipuláció gyakran nem művészi eszköz, hanem nyers politikai érdekeket szolgáló történelemhamisítás. A gyűjtő David King magyarul is megjelent könyvének címlapján (Retusált történelem. Dokumentumok hamisítása a sztálini időkben) szerepel a „Négy, három, kettő, egy” című sorozat. A fotó eredeti verziója 1926-ban készült, bal oldalán Nyikolaj Antyipov (a párt központi bizottságának tagja) szerepel, feje felett a csillár, mellette Sztálin, majd Szergej Kirov leningrádi párttitkár és Nyikolaj Svernyik, a későbbi államelnök. A következő, 1940-ben publikált változatról eltűnt Antyipov (1938-ban kivégezték), és a csillár sincs a képen. Az 1949-ben megjelent Sztálin-életrajzban közölt fotón már csak ketten vannak, Svernyik lemaradt. A negyedik kép festmény, az eredeti fotó realista olajreprodukciója, de ezen már Sztálin egyedül jelenik meg. A szovjet CSEKA, majd a KGB óriási fotóhamisítási részleget tartott fenn. Lehetséges, hogy a múlt idő nem is indokolt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.