Váradi András

Az elveszett objektív

A szintetikus portrék kora

  • Váradi András
  • 2022. május 25.

Publicisztika

Ujjam az egéren, két másodpercenként kattintok, mindig új arc, új portré jelenik meg a monitoromon. Mivel a képernyő nagy, az arcok szinte pontosan életnagyságúak, némelyik egyenesen a szemembe néz, mások valahová távolabb.

Feltűnően jó minőségű, profin világított képek, rokonszenves, nyílt fizimiskák. Lazák, semmi igazolványképekre jellemző merev tekintet. Órákig nyomkodhatom a gombot, soha kétszer ugyanaz az arc nem bukkan fel. De választani nem enged, nem kérhetem, hogy csak nők, csak férfiak vagy csak gyerekek jöjjenek elő. Mindenféle bőrszín, szemforma, hajviselt felbukkan. Fiatalok és idősebbek is. Véletlenszerűen.

Nem egy online katalógust lapozgatok, e portrék olyan személyeket ábrázolnak, akik sohasem léteztek. „Szintetikus képek”, egy mesterséges intelligencián alapuló szoftver állítja elő ezeket tiszteletre méltó sebességgel. Nem manipulált képek – az egész maga a színtiszta manipuláció.

Nem fotográfiák, hisz’ nem valamely optikai eszköz lencséje által készültek. A lencse általános neve objektív, ám ez a fogalom elveszni látszik. A mesterséges intelligenciát alkalmazó szoftver sok-sok valódi képből „tanulta meg”, hogyan lehet emberi arcot, portrét szintetizálni. Nem úgy, hogy innen is vesz egy kicsikét, meg onnan is egy kicsikét, és kiméra- vagy mozaikarcokat állít elő, hanem újakat generál az emberi arcokról szerzett tudásának a birtokában. Isten ments, hogy ezeket a képeket valaki fotónak nevezze!

A klasszikus (analóg) fotó azt a képzetet alakította ki bennünk, hogy „hűségesen” adja vissza azt a látványt, amelyet a kamera „lát”. Nem tudom, hogy kitől származik a bon mot: „Az ember azért fényképez, mert szeretné látni, hogy néz ki a fényképen az, amit a szemével lát.” Az analóg fotó által a „hűségről” kialakított benyomásunk megváltozott a digitális fotográfia elterjedésével. Miért, ha egyszer a digitális kamera vagy a mobilunk is valódi képet rögzít? Azért, mert a digitálisan rögzített képet rettenetesen könnyű átalakítani. Bárki át tudja színezni, a tónusokat ide-oda tologatni pillanatok alatt. Ez nagy lépés az objektivitás devalválásának irányába. Hogy ez baj vagy nem baj, azt most ne vizsgáljuk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk