Újságíró
25 éven át volt a Délmagyarország című napilap újságírója, rovatvezetője, főmunkatársa. 2019 óta dolgozik a Magyar Narancsnak. Közéletről, természetről, mezőgazdaságról, szabadidősportról ír. Verset is publikál.
1944-ben az embermentő Raoul Wallenberg mellett, a svéd nagykövetség sofőrjeként dolgozott álnéven Libik György, 1956-ban a Rákosi-korszak gyűlölt figuráinak segített elbújni. Ő és felesége aztán hivatalos papírokkal, síelőként hagyta el az országot, másfél éves kislányuk illegálisan, egy kosárban.
A hatnapos amerikai ultrafutóverseny első helyezettje most egyszerűen csak boldog, és reméli, összejön neki még egy ilyen kétszáz mérföldes kihívás. Interjú.
Szeptember 13-áról 16-ára sokan a műhelyüket, melléképületüket nyitották meg a hidegfront miatt eléhezett, kihűlt fecskéknek. Összegyűjtötték az útra leszállt példányokat, vagy a megfelelő ennivalóból vittek mindenhova, ahol szükség volt rá.
Kevesellte a 3 és fél milliót a nő élettársa, a vevő fejbeverte vascsővel, a holttest nem került elő. A vádlott kedden azt állította, Gyula él, csak bujkál.
Pedig nem. Tényleg aszály van, közben itt vonul le az árhullám, de a szabályok szerint csak a tetőzés után szabad beengedni a vizet.
„Mi volt előbb, te vagy a tojás?” – kérdezi a csibe a tyúkot a képeskönyvben, a kis amerikai borz (Taxidea taxus) pedig azt akarja tudni az anyjától, hogy ők miért ilyen büdösek.
A Röszke–Brüsszel buszjárat ötlete hasonló, mint amikor Törökország zsarolta az Uniót illegális bevándorlókkal.
„Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodára nézni illik” – énekelték egy emberként a szentesi drámai tagozatos diákok, akiktől önuralmat kérnek tanáraik 2024/25-re.
Időről időre ugyanaz játszódik le a NER-ben, mint egy szenegáli mecsetben. Vélemény.
