Csak a kályha maradt valamennyire ép az apátfalvi Kiserdő csárdában, amely szeptember 6-án leégett. A negyvennyolc négyzetméteres, betonalapon álló, túlnyomórészt faszerkezetű épülettel együtt megsemmisült három hűtő, a kávéfőző gép, a pénztárgép, ötszázezer forint értékű árukészlet. Eredeti alakját a bútorzatból csak a régi, két világháború között készült biliárdasztal őrizte meg – de ez is feketére égett. A megyei napilap, a Délmagyarország arról írt, hogy a dél-alföldi faluban a szóbeszéd szerint hitelben szeretett volna inni egy vendég, de nem kapott italt, mire fenyegetőzve távozott. A tűz néhány órával ezután lobbant föl.
A katasztrófavédelem szóvivője a Narancsnak azt mondta, az oltás után, hajnalban mintát vettek az épületnél, elküldték a laborba, igazságügyi vegyész szakértő fogja megvizsgálni. Tanúkat hallgattak meg, és a rendőrségnek továbbították, amit eddig kiderítettek. Ez elég volt ahhoz, hogy a megyei rendőr-főkapitányság rongálás bűntette miatt büntetőeljárást indítson. Az ottani szóvivő részleteket nem árult el, tekintettel a nyomozás érdekeire.
A vendéglátóhelyet a tulajdonos működtette, a kár mintegy 20 millió forint. Az épületnek nem volt biztosítása.
Egyik lábról a másikra
A kocsma Beke Mihályéké volt. A család eredetileg gazdálkodásból élt. Mihály édesanyjának felmenői, az Antal família az 1790-es évek óta birtokolt és művelt földet Apátfalva szélén, oda épült a tanyájuk. A hatvanas években, a téeszesítés idején előbb a jószágaikat kellett beadni a közösbe, aztán a lovakat és a kocsit, végül a földet a tanya körül. Az idő tájt Apátfalva környékén 230 tanyát bontottak le, eltüntetve a gazdálkodó életforma fontos színhelyeit, hogy az Aranykalász, a Búzavirág és a Petőfi tsz-ekbe bekényszerített földeket nagy táblákon lehessen művelni, ne legyen a gépek útjában semmi. Ez a tanya megmaradhatott, mert közel volt a faluhoz, és benne lakott a család.
Közben kiderült, mégsem lehet mindent nagyüzemi keretek között előállítani gazdaságosan. A kézimunka-igényes zöldségtermesztésben és az állattenyésztésben egyre nagyobb szerepet kapott a háztáji gazdaság. Ezt egy ideig kényszerűségből fogadta el az akkori állam, idővel, az 1960-as évek elejétől támogatni kezdte. A szövetkezet révén a tagok családjai meghatározott mennyiségű földet kaptak művelésre; a tsz gépi munkákkal segített, olykor az értékesítést is összefogta, de ebben nem volt kötelező részt venni. Bognár Attila Féllábú magyar agrármodell, avagy hová tűnt a háztáji? című tanulmánya szerint 1975-ben Magyarországon a szabadpiaci forgalomban árult agrártermékek 36 százaléka származott háztáji gazdaságokból, 1972-ben a mezőgazdasági bruttó termelésnek 37, 1981-ben 33 százalékát állították elő a háztáji gazdaságok. 1981-ben még a hazai lakosság 41 százaléka dolgozott ebben a szektorban lényegében másodállásként.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
