Sajó László

(Adalék az Esterházy-filológiához)

A Tv2 megy, ez a rosszabbik eset (a legrosszabbik az M1), Bud Spencer és Terence Hill (ez a jobbik eset), a csávó a film végén fogtechnikushoz megy, mondja a kék pólós, Piedone épp ökölcsap.

Bekerült az Alaptörvénybe a hajléktalanság betiltása, vagyis az, hogy ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás.

A tévében Dánia–Ausztrália, most kezdődött, K. Dezső döntetlenre vette a Tippmixen. Nézi a meccset, közben olvassa a tippmixújságot: A Belgium–Costa Rica-meccs majdnem 270 ezer alkalommal sarkallta fogadásra játékosainkat. A pulton felirat: KOSZORÚRA GYŰJTÜNK! Jobbra két, gyászszalaggal átkötött kép, egy nő és egy férfi, K. Dezső nem ismerte őket.

Senkise próféta meghívást kapott tágabb pátriájába, Miskolcra (a szűkebb Tolcsva), a megyei könyvárba, egy felolvasásos beszélgetésre. Nocsak! Mégis próféta leszek saját pátriámban?, gondolta Senkise a Keletiben, a 4. vágány előtt kortyolva az Unicumot.

Ha svarc, hát legyen svarc!

(A futball ábécéje)

Gyönyörű tavaszi nap volt a meccs napja. Reggel esett az eső, és az iskolában, a szünet alatt a fiúk szomorúan néztek ki az ablakon. Azt hitték, az eső el fogja mosni a mérkőzést. De délfelé szépen elállott az eső, és kitisztult az ég. Egy órakor már ragyogott az édes tavaszi napsugár, fölszikkadt a kövezet, s mikor a fiúk hazamentek az iskolából, megint meleg volt, és friss illatokat hozott a szellő a budai hegyekről. Ez volt a legszebb labdarúgóidő, amit csak kívánni lehetett.

Bezárt a Borház (a hajdani nappali menedékhely most KAJA TANYA, s hol konzervdobozból kanalazták a hideg sóletet a csövesek, most NAPI MENÜ FRISSENSÜLTEK KÉSZ­ÉTELEK SZENDVICSEK GRILLCSIRKE SALÁTÁK PALACSINTÁK), nyitva az Üvegház, K. Dezső új törzshelye. Felirat, cégér nincs – a név azért, mert két, utcára néző fala üvegből.

(A futball ábécéje)

Már a szó is: kiesés. Ablakon esnek ki, és akkor… (Hacsak nem földszint.)

A következő megtisztelő felkérést kaptam a Petőfi Irodalmi Múzeumtól (jelesül Wirth Imre barátomtól): „A Móricz csizmája kiállításhoz kapcsolódva lenne egy pop-up kiállítás, ahol kortárs írók egy szívüknek kedves (vagy éppen emlékezetesen borzasztó) tárgyukat állítják ki, és ehhez írnak egy szöveget, amit a Múzeumok Éjszakáján (a PIM-ben) felolvasnak.”