Sajó László: Öt és feles

Üvegház 3.

Egotrip

A Tv2 megy, ez a rosszabbik eset (a legrosszabbik az M1), Bud Spencer és Terence Hill (ez a jobbik eset), a csávó a film végén fogtechnikushoz megy, mondja a kék pólós, Piedone épp ökölcsap.

De már nem sokáig, átkapcs, kezdődik a vébédöntő. (Hogy’ lehet délután 5-kor vébédöntőt rendezni?!) A kocsma közönségét nem­igen érdekli – a pultosnő, a kék pólós és K. Dezső nézi, körülöttük zajlik (alig hallják a tévét) az élet.

Amerikaizászlós bézbólsapkás szokásos helyén, a pultnál áll, két vendég ül egy asztalnál és egy-egy sör mellett, nyomogatja ki-ki a telefonját. Másik asztalnál halványkék pólós, az egyik telefonnyomogatónak, köcsögguszti!, mire az: Te vagy a köcsög, buzi!, halványkék pólós folytatja, meg se hívtad (az amerikaizászlósra mutat) a születésnapján! Amerikaizászlós megszólítva érzi magát, tegnap volt! Telefonját tovább nyomogatva Guszti (nevezzük így, jelző nélkül) odaszól, de, meghívtam. Amerikaizászlós megerősíti, meghívott! Halványkék pólós: én is meghívtam, Guszti: tudom, két deci vodkára, aztán itt hagytad, én vittem haza, te köcsög, amerikaizászlós bizonytalan, erre nem emlékszem, Guszti nem néz fel a telefonból, hát persze, be voltál baszva, mint a disznó, leitatott ez a másik disznó. Guszti asztaltársa most szólal meg, tovább nyomogatva telefonját, mind a ketten disznók vagytok, javít, mind a hárman.

Így kezdünk. Himnuszok. A franciák már itt megnyerik, Marseillaise, induló, Előre ország népe, harcra, ma győzelem vár, hív hazánk!
A horvátok szívre, címerre tett kézzel hallgatják himnuszukat – igen, szívvel, talán…

A horvátok támadnak – Mbappé szerel az ötösön! A kocsma egy emberként a horvátoknak szurkol. Nem, hárman vagyunk.

Tapogatózó játék, ízlelgetik egymást a csapatok, kivárásra játszanak (kivált a franciák), magyarul szar a meccs.

Némi színt visz a játékba, hogy szürke atlétatrikós bejön a kocsmába, kiszól egy fehér bézbólsapkásnak, gyere be, cigány!, az visszaszól, a cigány az te vagy, én zsidó vagyok, és kint marad. A teraszon (két kis kerekasztal, székekkel) nagy élet van, szétbaszták a fejemet! Lekötöztek a székbe, mint a Tenkes kapitányát! Ketten jöttök?! Nem volt fény se! Világítsd ki a fejedet, mert olyan sötét vagy! Üssél le! Úgy vittek ki, mint egy nyulat vagy egy őzet!, a taxis ordít, az egyik sógorom nyomozó, jut szóhoz a Késes, a botos néni levonja a tanulságot, ha valaki be van zárva, azt lehet verni! De az utolsó szó most is a taxisé, beültettek a Latviába, elvittek, kaptam felfüggesztettet!

A franciák különösen a védelem jobb oldalán sebezhetők.

Griezmann elesik, a saját lábában, szabadrúgás. Ebből gól lesz, mondja K.(assandra) Dezső, és lőn! Griezmann nem első gólpassza, szabadrúgásból, és nem az első öngól, Mandžukić ćúsztat saját kapujába. Az öngólok, a tizenegyesek, a potya gólok és a futball­ölő, rettenetes (ám rettenthetetlen) videobíró vébéjén egynull a franciáknak.

Az első sárga a 28. percben, és mindjárt gól – ez is szabadrúgás, most a horvátok, Perišić a bal lábára teszi, egy francia persze beleér, Lloris tehetetlen. A horvátok, a vébén immár harmadszor, egyenlítenek – visszajönnek?

A teraszt mindez nem érdekli, születésnapomra kaptam hajfestéket! A Nyugatival szemben van az a magas ház…, a taxis kisegíti a botos nénit, a Skála Metró! Botos néni folytatja, azt terveztem, annyi pénzt kaptam, hogy vettem itt ezt a házat. Bevittek a Parlamentbe, kaptam ebédet, kinyaltak.

Az első francia szögletből horvát kezezés (Perišić most a saját kapujánál), videobíró (végre! már nagyon hiányzott! nehogy hiába kuksoljanak a stúdió jótékony homályában a névtelen döntnökök!), a nemvideobíró megadja, tizenegyes, Griezmann a balra vetődő Subašić mellett higgadtan a jobb alsó sarokba gurít.

Félidő 2–1.

A szakértők fanyalognak, a vártnál szerényebb játék… a franciák úgy vezetnek, hogy tulajdonképpen nem sokat tettek érte; minden mutatóban jobb a horvátok teljesítménye, szerencsésen vezetnek a franciák; egy kaput eltaláló lövésük van, és két góljuk… A stúdióban is horvát-drukkerek ülnek. Homorított egyet, mondja Griezmann mutatványára az utolsó magyar futballista, Gera Zoltán. Stokival lesimítottam a lepedőt, ne legyen ráncos, a taxis témát váltana, a botos néni nem, még nem fejeztem be!, soha nem is fogja, a taxis folytatja a katonatörténeteket, mínusz tíz fokban felszállsz az ifára, szarrá ázva! De a botos néni ehhez is hozzá tud szólni, kilenc milliméteres fegyverrel lőttél már? A taxis ordít, én mindennel lőttem! Betáraztam ide (mutatja az övét, körben) nyolc kétdecis barackot, úgy vittem be a laktanyába!

K. Dezső visszaviszi az üveget, poharat, még egy unicumsör.

Kedden befekszem a klinikára, mondja neki a pultosnő, mi a baj? Rák. K. Dezső mit is mondana, semmit.

Mbappé, először, elmegy, Subašić véd.

Pogba nagyon gyenge, gondolja K. Dezső, mire az eldönti a döntőt; jobbal lő, kipattan, ballal bevágja. Négyegy, mondja meg a tutit K. Dezső, és Mbappé (az ifjú Pelé!) gólt lő! (De hol van a kapus? Nem is reagál. Őt viselte meg legjobban a háromszori hosszabbítás, pedig nem is futott. Fejben fáradt el.) Mintha öregfiúkmeccsen lenne, mondja Hajdú B., a No. 1 szpíker.

A telefonnyomogatók fel se néznek a tévére, a halványkék pólós rá-rápillant, a kék pólós őrjöng, a horvátok sokkal jobbak! De gólra
játsszák!
Hát ez az, dadus.

Botos néni be, elköszön, sziasztok, elmegyek, lefekszem, busszal megy, egy megállót, vacsorára vesz egy kétdekás vodkát a közértben (a kocsmában csak sört iszik – hacsak meg nem hívják egy-egy vodkára –, a féldecis vodkaampullákat a közértből hozza, itt issza, neki engedik). Éhezik, bazdmeg, de letagadja, néz utána a taxis. Anyám Alzheimer, jól vagyok, mondja a Késes.

Egy nagy potyával (Lloris ezzel el is veszíti az Aranykesztyűt) Mandžukić a francia kapuba is gólt lő; ha a horvátok találnának még egy gólt, minden idők egyik legizgalmasabb döntője lenne; nem találnak, de így se rossz.

Kinél lesz a labda, amikor lefújják?, kérdezi a szpíker, a levegőben lesz, mondja K. Dezső, nem nagy kunszt. A bírók valamiért nagyon szeretik, hogy akkor fújják le, amikor száll, száll a labda. A kirúgást még megvárja.

Ezek már az öröm képei, K. Dezső ezt már nem várja meg.

Hátracsapott bézbólsapkás, fehér, hátul HUNGARY SPORTSWEAR COMPANY feliratú pólóban biciklijét a falhoz támasztja, kiüríti a kocsma – és a környék összes – szemetesét; sörös dobozokat gyűjt, kiszedi, összetapossa, elteszi; a bringán elöl kosár, hátul barna műanyag láda, a kormányon reklámszatyrok, teli sörösdobozzal – mennyi az annyi? A kocsma után a buszmegállók szemeteseit üríti ki, majd bemegy a Nemzeti (piros-fehér-zöld-barna) Dohányboltba, nem cigiért.

Mire K. Dezső hazaér, ömlik az eső, a képernyőn, Putyin fölé esernyő nyílik, a többiek, a díszsorfalban, áznak.

A vébének konyec.

Az Üvegházban holnap is összejön a HUNGARY SPORTSWEAR COMPANY.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.