Sajó László: Öt és feles

V mint vidékre (A futball ábécéje)

Egotrip

Belőlem valaki útra vált, ultra vált belőlem…

Legutóbb azt írta K.(intrekedt) Dezső, amikor nem jutott be a felcsúti (nevét nem írom le, ennyivel tartozom Puskás Öcsi emlékének) Arénába (sic!): „Ide meccsre sem jövök!, azóta sem.”

De. Ne ígérj, hogy el ne ítéltess. Azóta igen. Múlt héten elkísérte kedvenc csapatát vidékre, nem jellemző. Autója nincs – bár ez sem mentség; drukkertársa, nem fiatal, vele egykorú, sőt, vonattal megy, de mindig ám, kupameccsre is! Gyirmótra, Kisvárdára is! Egyszer (egyszer!) nem jutott el Albertirsára, mert, maga is vidéki, lekéste a csatlakozást; hetekig mardosta a lelkiismeret, ha ott van, nem kapunk ki. Mert kikaptunk. Nélküle. Na, ilyen az igazi drukker.

K. Dezső hazai meccsekre jár – amikor kiestünk, az utolsó meccsre, „szalmaszálra”, elment a szurkolói busszal Paksra. És mardosta a lelkiismeret, ha nincs ott, bent maradunk.

Ímélek autós drukkertársaknak, ki megy. Csend. Megnézi a menetrendeket – busz a Népligetből, de az nem jó, vagy túl hamar, vagy későn ér oda. Vonat, átszállás Baracskán – azt ismeri, a velencei vonalat, járt arra eleget, Tárnok–Martonvásár–Baracska–Pettend–Kápolnásnyék–Velence. Itt kint volt a nagy rivális és szomszédvár, Kápolnásnyék elleni meccsen. No de elkalandozott, vonattal; most csak Baracskáig, innen busz, végállomás, Felcsút kh. (községháza). Elég macerás. És a kisvonat? Nem vicc, kipróbálja, ha már. Utoljára a Gyerek- (Úttörő-) vasúton, ott, hol a tölgyek. De az alcsútdobozi arborétumhoz nincs csatlakozás. Már-már lemond, amikor válaszímél: egy drukkertárs, „444” Laci megy, autóval vagy ultrabusszal. Ilyen is van? K.(éptelen) Dezső a Facebookon (mint a labdába se érő középcsatár: sehol) sincs, miért is tudna róla. Aztán telefon – drukkertárs mégse megy, az ultrabusz megtelt (!). (Zárójel: maroknyi ultra, egy busz mégis tele, sőt, Paksra két busz is ment. És hát mit is keresne a fiatal ultrák között, vén kékfehérzászló-tartó? Szelíd társaság, főleg, ha összehasonlítjuk a Fradi, Dózsa (sic!), Honvéd ultráival. Nem is veszik csapatunk ultráit komolyan, egyszerűen senkik vagytok, hej, hej!, zengenek a teli szektorok, amikor. Még jó, nem azt ordítják, nem is vagyunk. No lám, már az ultrák közé sorolja magát K. Dezső, pedig mögöttük álldogál, nem ugrál; ki nem ugrál… Két idősb drukkertársával alkalmi kórust alakítva biztatnak. És amikor megindultak (indultunk, K. Dezső is ott volt) a Kisvárda-drukkerek felé, csak néhány pillanat, a rendezők és a rács választott el bennünket, hogy… Zárójel bezárva. Viszont másik drukkertárs indul a Naphegyről, elviszi. Troli, busz, Hegyalja út – ismerős környék, a Czakó utcában focizott, az aszfalton (a bitumenen, ahogy kapusunk mondta, ő aztán megérezte…); Naphegy tér, amikor még itt volt a Narancs szerkesztősége, járt ide. Lépcső, Tigris utca. Szombat délután, az utcán senki, senki. Mindig elcsodálkozik, panel-, gang- és manzárdproletár, hogy ilyen helyen is laknak emberek. Drukkertárs jön és egy hölgy, K. Dezső csodálkozik. A nők sose örültek, hogy meccsre megy – csak annak, legalább addig sincs otthon. És a hölgy képben van, hogy’ áll a csapat, edzőcsere, a baljós jövő… Mondják, nem tudják majd visszahozni, mennek tovább, Gárdonyba, csak találok valakit. Megérkeznek, „kérek egy nyugdíjast”, és, ez se mindennapos, kap is; kapuban „üveg van?”, „nincs”, igazat mond, műanyagban a pálinka, felületes volt a motozás. Nem sajnálja, de annyi nincs, hogy kínálja. Megkérdez néhány drukkert, elvinnék-e meccs után, ketten mondják, rendben. Az ultrák szurkolásába bekapcsolódik ő is, végigéneklik a meccset, a hangpárbajt megnyerjük (de csak azt), ilyen is van. (Bár, hála az akusztikának, olykor a Hidegkutiban és a Groupamában [sic!] is túlharsogjuk a többséget.) Nincs is hangpárbaj, az ellenfél szurkolói csendben szemlélődnek, csak az edzőjüket szidják. Rigmusok, énekek, végig, pedig… Ilyen gólokat (amiket kaptunk)! Ha nem látja (nem is, messzire volt, majd csak a tévében az összefoglalót), nem hiszi el! Kapusunk, aki eddig jól védett, betlizik; a kapusok közti különbség döntött (a népsporttól 3-ast kap; a mezőny legjobbja, az ellenfél kapusa 7-est).

A szünetben egyik drukkertársa meghívja egy sörre, majd a következő hazai meccsen visszahívlak, második félidő, igazi rémálom. A Felcsút (nem is a PAFC!) egyenlít (kézzel! ezt is csak a tévéből tudja meg, különben ott üti meg a guta). Érdekes a másnapi népsport kommentárja: Nagy Zsolt góljánál a Puskás Akadémia (na, csak leírtam, bocsánat) játékosának kezéről pattant a kapu felé a labda, ilyenkor elhatározás kérdése, mit ítél a bíró, nyártól viszont kötelező lesz befújni a kezezést. „Elhatározás kérdése”?! Vétlen kéz? „A kapu felé”! Mit mondjak? Már nagyon várom a nyarat. De a csattanó a végére maradt (hol máshol?! jót röhögtem…), a hosszabbításban, a 91. percben a kegyelemdöfés, a győztes (vesztes gól): kapusunk valahogy a kapufára üti a közeltávoli lövést, a labda persze az ellenfél elé, bepasszolja. Csend lesz a táborban, az ellenfél drukkerei felébrednek, ordítanak. Nálunk síri csend, mint Makovecz Imre másik műalkotásában, a farkasréti ravatalozóban. Ott legalább szól a zene. És K. Dezső most, ebben (abban) a pillanatban ott lenne inkább. Áll lesújtva, előtte a csapat lehorgasztott fővel, van, aki a füvön fekszik. De az ultrák újrakezdik a biztatást – van még két perc! Annyi minden! Semmi. Még odajönnek a fiúk, megtapsolnak bennünket, mi is őket. K.(urvaéletbe!) Dezső álldogál, „varázs-üttön”, mosolyogni nem próbál. Jön az új sofőrje és társa, megyünk? Milyen rendesek, még itt maradt volna, a felcsúti éjszakában, lekapcsolják a ravatalozó kandelábereit, még mindig ott áll, mint önmagának dermedt-néma szobra. De csitt, költői túlzás, bocs, K. Dezső. Elindulnak, utastársai mutatják, itt lakik. Nevet nem mondanak, hiába szádra ne vedd. Jönnek a részvét SMS-ek – tényleg, mintha temetésen lett volna. Vigasztalják, hogy a többi kiesőjelölt (mert immár azok valánk) is kikapott. A Kosztolányin teszik ki (hol is máshol, K. Dezsőt), 7-es busz, ez is ismerős környék, kollégistaként budai volt; a Perc és a Pingvin (utóbbi még mindig megvan!). De nem megy be, majd csak Zugló vasútállomásnál, míg a villamos jön, egy Unicum. Otthon az összefoglaló, gyászmunka 1. Másnap a nép­sport, gyászmunka 2.

És még megírja ezt is, gyászmunka 3.

Most már elég.

Megfogadja, nem megy vidékre a csapattal. Ó, nem, rossz ómen (bocs). Paks, Felcsút.

Neked ajánljuk