Sajó László: Öt és feles

S mint svarc (A futball ábécéje)
szerző
Sajó László
publikálva
2018/15. (04. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha svarc, hát legyen svarc!

Svarc, fekete – feketén játszik, más nevén. Az ő mindenkori neve Schwarz. Előfordulási helye majd’ minden csapat. Az alsóbb osztályokban persze, feljebb szigorú az ellenőrzés. Bár… Amikor az Újpestben játszott az egykori brazil válogatott Túlio (Túlio Humberto Pereira Costa), és első meccsein zsinórban szerezte a gólokat, beszélték, hogy nem is ő az a Túlio, az „igazi”, valójában a nagybátyja (teljes nevét nem tudjuk) játszik lila-fehérben.

Svarcolni necesse est. Mert valakinek nincs orvosi igazolása (lásd S mint sportorvosi), valakinek játékengedélye (az is kell ám, az old boysban, a veteránoknak is, nem lehet csak úgy, engedély nélkül focizgatni!). Vagy csak otthon maradt az igazolás. (Ezért precíz intézők kapcsos irattartóban tartják, de ez sem megoldás; ha valaki több csapatban – felnőtt, öregfiúk – játszik, hozza-viszi. És otthon, vagy ott hagyja a másik csapatnál.)

A játékvezetők, mindközönségesen a bírók (lásd B mint bíró) persze igazolnak meccs előtt (már aki). Ilyenkor a svarcoló játékos (nevezzük tehát Schwarznak) jó messzire elmegy a bírótól, ott melegít, nevét hallva kiált, jelen!, és megfordul, mutatja mezszámát (ez fontos, számnak és névnek stimmelni kell, viselőjük tetszőleges), ezzel hátat is fordít, a bíró nem tudja összevetni fizimiskáját az igazolásban található fényképpel. Bár… Egyszer, más igazolás nem lévén, ősz játékos igazolásával egy még nem is deresedő hajú sporttárs játszott volna, a bíró nézte, nézte a játékost, a fényképet. Magának itt ősz a haja! Schwarz (nem ment elég messzire) még közelebb jött, a bíró szemébe nézett, elmúlt. De a bírónak nem volt humorérzéke és nem látta a Brian életét, nem engedte játszani. Ha Schwarz, mondjuk, kopasz, meg kell keresni egy tar fejű sporttárs igazolását. Ha ilyen nincs, még mindig mondhatja, kihullott a haja. De fordítva?! Csoda történt, bíró sporttárs, kinőtt a hajam. Használt a [reklám helye] hajszesz. De a bíró – hiába ordítják az ellenkezőjét – nem hülye. Ám nagyvonalú, és, bár látja, hogy a sporttárs nem az, aki, nem szól, csak hosszan, jelentőségteljesen nézi Schwarzot, aztán mondja a következő nevet. Schwarz sóhajt, magában megköszöni, a meccsen nem szidja a bírót, sőt, egy emberként védi, ha felbőszült játékostársai (vagy az ellenfél) letámadják.

Schwarz sportszerű, igazi partnernek bizonyul, a bíró rá számíthat leginkább.

Rá, aki itt sincs.

A „minél messzebb az igazoltatáson” szabályán kívül elengedhetetlen az igazoláson található adatok megtanulása (ami a veteránoknak nem is olyan egyszerű). Születési hely, idő, anyja (az igazolás jogos tulajdonosának anyja) neve. A Szabadkikötő pályán (bár elég messzire ment) magához hívta a bíró Schwarzot, aki a születési adatokat tudta, ám a kérdésre, anyja neve?, csend. Ööö, válaszolt Schwarz zavartan, aztán, látva a veszett fejsze nyelét: kérhetek telefonos segítséget? De ez a bíró se vette a lapot, örüljön, hogy nem veszem el az igazolását, ő is megzavarodott, hiszen nem Schwarz igazolása volt. Szintén a Szabadkikötő pályán történt (ott ily regényes dolgok történtenek), Schwarz két góljával nyert a csapat, de az ellenfél kiszúrta, rögtön a lefújás után mentek a bíróhoz, aki elővette Schwarz igazolását, indult a gyanúsított (vélhetően feketéző) után, aki gyorsította, egészen a futásig, lépteit, és a parkolóban úgy, ahogy volt, izzadtan, koszosan bevágódott autójába, elviharzott (mint annyiszor a meccsen). Megállt, telefonált, oda vittük neki a civil ruhát. Persze az ellenfél (sikerrel) óvott. Ezért kell Schwarzot a meccs vége előtt tíz (ha nagyon fontos láncszem, öt) perccel lecserélni. Zuhanyozni így se fog, de nem kell futnia, be a kocsiba és el. Majd otthon fürdik. Az ellenfél és a bíró pedig kereshetik. Ez sajnos nem biztos módszer, ha az ellenfél makacs, óv, berendelik Schwarzot a szövetségbe (vagy­is dehogy őt, az „igazit”, akinek az igazolásával játszott, nevezzük Weisznek).
Weisz persze nem megy be a szembesítésre (!), a bíró felismerné (hogy nem ő az); meg különben is, semmi köze az egészhez. Viszont az ő igazolását tartják bent, ő nem játszhat a következő meccsen (és örüljön, hogy ennyivel megúszta). Schwarznak pedig az intéző keres egy másik Weiszt.

Dunaharasztiban Snecitől kérdezte a bíró, anyja neve? Sneci mondta is, magabiztosan, hiszen nem svarcolt. Nem, csóválta a fejét a bíró. Csak tudom, hogy hívják az anyámat!
A bíró mutatta az igazolást, rosszul tudja.
A szövetségben elírták, Sneci hiába hozta a személyit a helyes névvel, a bíró az igazolásnak hitt. Elvesztettük legjobb játékosunkat (azóta elvesztettük).

Egy hazai meccsen történt (akkor még megvolt a haza, a pálya), a csapat kiment, K. Dezső ráért, csere volt, bement a büfébe, Unicum. Jön be (tudja, hol keresse) Schwarz, kérdezi lihegve, ki vagyok én? K. Dezső belekortyolt az Unicumba (lassan issza, nem szoknya ez, hogy felhajtsuk!, hallotta a kocsmában). Komoly kérdés. Tudom, hogy minden egy dolog, csak azt nem tudom, ki vagyok. Schwarz még idegesebb lett, ne szórakozz, igazol a bíró! Mi a nevem? Azt se tudta, nemhogy az „anyjáét”. K. Dezső megmondta, Schwarz a megvilágosodástól boldogan (végre tudja, kicsoda ő!) elrohant, de anyádat ne kérdezd!, kiáltotta utána K. Dezső. Kiitta az Unicumot, már ment a meccs, látta, Schwarz a csapatban. Hátradőlt a kispadon, már hozzátette a magáét a csapat játékához, többet nem is tudott.

A veterán csapat végre pontot szerzett (!) – soraiban Schwarzcal. Fiatal volt még veteránnak, hiába mondtuk neki, növesszen szakállt, csak borostát sikerült, ez kevés. És hiába jött le a meccs vége előtt és tűnt el, az ellenfél óvott (a többit tudjuk – lásd mint fent).

Ám nem kell várni, míg a focista veteránkorba ér, már az utánpótlásban svarcol. Ott túlkorosok játszanak a „kicsik” csapatában. Ez szembetűnő, de egy U16-os simán (nem, svarcosan) játszhat az U15-ösök között, nem veszik észre, hogy túlkoros. És egy év sokat számít, fiatalkorban. Ha a zöld pályán nem is, a zöld asztalnál aztán kiderül a svarc, az ügy eljut a legfelső fórumig (lásd: Már az MLSZ is vizsgálja a hamis igazolások ügyét). Úgy vigyázzatok!

Ám hiába fenyegetés, szigor, igazoltatás, eltiltás, a svarc örök, halhatatlan. Mindent és mindenkit túlél.

Hónapok óta egy „halott” futballozik az egyik São Pauló-i ificsapatban. Az esetre akkor derült fény, amikor a múlt vasárnap lejátszott CaprivarianoBahia-találkozó után a vendégcsapat vezetői megnézték az igazolásokat és kiderült, hogy a 16 éves, Pepito névre hallgató játékos jóval idősebbnek látszik. A Bahia bejelentette az ügyet a szövetségnél, s a nyomozás megállapította, hogy Pepito hónapokkal ezelőtt elhunyt, és csapata hat évvel idősebb bátyját, Carlost állította be helyette.

És Pepito játszik tovább…

szerző
Sajó László
publikálva
2018/15. (04. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk