Sajó László: Öt és feles

S mint stadion (A futball ábécéje)

Egotrip

Igen, stadion. A focit sokan nem szeretik, utálják (ők abba is hagyhatják az olvasást, ha egyáltalán elkezdték); a stadion(oka)t azok is, akik életükben nem láttak focit (bár ezt nehéz elképzelni; egy rendes családanya életében legalább egyszer elmegy a tévé előtt, zavarván férjét a meccsnézésben – K. Dezső édesanyja rendszerint akkor jött be a képbe, amikor gól volt, hívtuk is vissza, ha mi lőttük, hátha me­gint), tehát stadionban sem volt, de még falusi futballpályán sem. (Ide, kedves helyszínünkre, még visszatérünk.)

Istenem, hát valahol játszani kell! Igaz, focizni mindenhol lehet. Metróalagútban, hegyen-völgyön, peronon, fülkében, véradó állomáson, elfekvő folyosóján, holdvilágos nászéjszakán, mikor álmodik a lány. Írta volt K. Dezső. De a nagycsapatok, az elit (nálunk az az NB I., II.) stadionban (görög szó, jelentése: ’nagyszámú nézőközönség befogadására alkalmas, többféle versenypályával, öltözőkkel felszerelt, rendszerint ellipszis alakú nagyobb sportlétesítmény’). És, ezt sem tudtam: ’ókori görög hosszmérték, 184 m’. A pálya hossza 90–120 méter lehet – de ez a futballábécé másik szócikke, lehet. „Nagyszámú nézőközönség”… A Népstadion (erről majd még) hivatalos befogadóképessége 78 000 fő, de válogatott meccseken, kettős rangadókon voltunk többen is. (Az új Puskás Ferenc Stadiont – lásd később – 67 200 főre tervezik.) Az más kérdés, hogy többezres stadionokban (Debrecenben a Nagyerdei Stadion, az Új Hidegkuti Nándor Stadion – erről, érintettség okán, mindjárt –, de sorolhatnám sorban; még egyet, a kedvencemet, Gyirmóton az Alcufer Stadion) néhány ezren, sokszor pár százan – azért sem írom le, de, „lézengenek”, lézengő drukker. És az is más (aggasztó) kérdés (kitárgyalták, e lapban is, sokszor), hogy lassan már minden kormánypárti képviselőnek (szűkebb pátriájának) van stadionja, miközben…

Kenyérért a boltba, cipőért a cipőboltba, könyvért könyvesboltba kell menni, filmet a moziban, színdarabot a színházban (klasszikus esetben –, az utcákat, aluljárókat, a netet most hagyjuk) – fociért a stadionba. K. Dezső mit tehet? A hideg veríték verte ki, mikor az Új (sic!) Hidegkuti avatásán meglátta a (csak így emlegetik, csúfolják, bocsánat) siratófalat, mindjárt kettőt, a kapuk mögött. És most tényleg lézengett (bár sokan voltak) az Új Szentélyben, nem találta a helyét (a tizenhatos vonalával egy magasságban). A régi stadionban szurkos vizelde volt, víz meg nem, romos kerítés, Orth Gyuri a kapu mögül magányosan, messziről, gazos, omló lépcsőről nézte a meccseket (elfordulni sem tudott). De… De nem nosztalgiázom. Most új stadion, mégis győztes, mégis új és magyar.

Vigasz, hogy stadion, és nem Aréna – ZTE Aréna! Groupama Aréna, Allianz Aréna –, van az a pénz, eladják a nevüket is. Szusza Ferenc Stadion, Illovszky Stadion (épül), Bozsik Stadion (épül), Buzánszky Jenő Stadion, Grosics Gyula Stadion, Szojka Ferenc Stadion. Nem stadion (bár megérdemelnék): Várady Béla Sportközpont, Varga Zoltán Sportpálya. Tudja valaki, hol játszott Groupama?! A Fradi legendás csatársora: Szőke, Varga, Groupama, Rákosi, dr. Fenyvesi. Albert Flóri, a magyar futball egyetlen aranylabdása kapott egy eldugott szobrot és róla elnevezett utat. Stadiont nem.

Maracana! San Siro! Wembley! Old Trafford! Bernabeu! Camp Nou! Van-e, ki e neveket nem ismeri? Van.

A világ legnagyobb stadionja 150 000 férőhelyes Észak-Koreában, Phenjanban, persze. „Otthona az észak-koreai labdarúgó-válogatottnak és számos népi rendezvénynek.” El lehet képzelni… Szónoklat, ütemes taps, utána (előtte) szpartakiád, élőkép, „Éljen a mi bölcs vezérünk!” Megszentségtelenítik a stadiont, a pályát, „fűre lépni tilos!”, ilyen célra. K.(ékfehér) Dezső már a koncerteket sem helyeselte (nem is kérdezték) a régi pályán, de amikor T. József (kisgazda) átsétált (a játéktéren! ahol Illés Béla! és Becsei és Kanta Józsi! És!) az övéihez, káromkodott nagyon, a vezetőségtől új gyepet követelt. A stadion, a futballpálya focira való. És nem gyűjtőtábor. Chilében, Pinochet diktatúrájában a santiagói nemzeti stadionban 40 ezer ellenzékinek minősített embert gyűjtöttek össze, közülük sokakat kivégeztek, rengeteget megkínoztak és bebörtönöztek. Új bekezdés.

A legnagyobb stadion, ahol K. Dezső járt, Európa legnagyobbja, a barcelonai Camp Nou. Sajnos (lévén Barça-drukker, is) nem volt meccs, de így, üresen is! Eláll a lélegzet. A múzeumban Kubala, Kocsis Sándor. Nem jutott be viszont a felcsúti stadionba, bocsánat, Pancho Arénába – így! Pancho! (Puskás spanyol beceneve, tudjuk.) És Aréna! Külön-külön is, de együtt! Nem találunk szavakat. (E. P.) Útba esett, nincs meccs, a kiskapu nyitva, barátai be akarnak menni, valaki (biztonsági őr?) jön, nem lehet. Nem értik, de nyitva a kapu! Azon ne múljék, bezárja, de előbb kiküldi őket. Na, K. Dezső rögtön be akar menni, én a Camp Nouban is voltam! Körbevezettek! Érdekel a Makovecz-stadion! Mint műalkotás! A ravatalozót már láttam! Hiába kiabál, beülnek az autóba, el. Ide meccsre sem jövök!, azóta sem.

K. Dezső ablaka a (neki mindig) Népstadionra nyílik, látta a bontást. A kandeláberek (ha már az imént ravatalozó) hiányoznak. A nagy eredményjelző tábla sincs már, minek, tudjuk, Magyarország–Bolívia 6–0, Magyarország–Szovjetunió 2–1, magyar–brazil 3–0, hogy csak a legszebbeket. Az egyik utolsó: magyar–svéd 2–1, Priskin elmegy a jobbszélen, begurít, Rudolf berúgja. A 90. percben, külön öröm. Örülnek is, a fiával – ő már egy szép, új stadionban (s világban, remélhetőleg). A hallgatag, felszarvazott vikingeket látni a Stefánia úton, az már csak ráadás. Aztán Magyarország–Izrael 1–1 (ez nem szép emlék, a „szurkolók” miatt bezárják a stadiont, a következő, immár tétmeccs zárt kapus, ráadásul Románia ellen), K.(itiltott) Dezső tévén nézi, 2–2, román egyenlítés a 92. percben – se kutyája, se macskája, dühében a hűtőszekrényt rugdossa. Bevilágítanak a lakásba a Népstadion kandeláberei, ravatalozó. 1990-ben az Illés-koncertet a küzdőtéren nézte; félve (mit keres itt? mindjárt jön és elzavarja a parkőr), megilletődve és áhítattal lépett a fűre, „hát itt vagyok”.

Most daruk, épül nagyon, november 25-én, a magyar labdarúgás napján (angol–magyar 3–6) nyitómeccs. A jövő évi Eb-n három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntőt rendeznek a stadionban.

Ott leszek (remélem), ha a csapat is (remélem).

Elmegy, persze a stadionba (a Stadionba), de valójában (igazándiból) falusi pályák (ígértem az elején) korlátjának szeret támaszkodni; Hernádkércsen, például. A hazai csapat színeire festett korlátokra, a Sörgyár-pályán, a Kelen SC-n, a Grániton, Csépapíron, például.

De legjobban a gömbölyű, fényes fakorlátot szereti, markolja két kézzel, simogatja, selymes.

Edzőmeccsen álldogálni névtelen edzőpályákon, a hátsó földesen, ahol korlát sincs.

Ha pálya sem lesz, akkor is álldogálni fog.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.