Sajó László: Öt és feles

S mint stadion (A futball ábécéje)

Egotrip

Igen, stadion. A focit sokan nem szeretik, utálják (ők abba is hagyhatják az olvasást, ha egyáltalán elkezdték); a stadion(oka)t azok is, akik életükben nem láttak focit (bár ezt nehéz elképzelni; egy rendes családanya életében legalább egyszer elmegy a tévé előtt, zavarván férjét a meccsnézésben – K. Dezső édesanyja rendszerint akkor jött be a képbe, amikor gól volt, hívtuk is vissza, ha mi lőttük, hátha me­gint), tehát stadionban sem volt, de még falusi futballpályán sem. (Ide, kedves helyszínünkre, még visszatérünk.)

Istenem, hát valahol játszani kell! Igaz, focizni mindenhol lehet. Metróalagútban, hegyen-völgyön, peronon, fülkében, véradó állomáson, elfekvő folyosóján, holdvilágos nászéjszakán, mikor álmodik a lány. Írta volt K. Dezső. De a nagycsapatok, az elit (nálunk az az NB I., II.) stadionban (görög szó, jelentése: ’nagyszámú nézőközönség befogadására alkalmas, többféle versenypályával, öltözőkkel felszerelt, rendszerint ellipszis alakú nagyobb sportlétesítmény’). És, ezt sem tudtam: ’ókori görög hosszmérték, 184 m’. A pálya hossza 90–120 méter lehet – de ez a futballábécé másik szócikke, lehet. „Nagyszámú nézőközönség”… A Népstadion (erről majd még) hivatalos befogadóképessége 78 000 fő, de válogatott meccseken, kettős rangadókon voltunk többen is. (Az új Puskás Ferenc Stadiont – lásd később – 67 200 főre tervezik.) Az más kérdés, hogy többezres stadionokban (Debrecenben a Nagyerdei Stadion, az Új Hidegkuti Nándor Stadion – erről, érintettség okán, mindjárt –, de sorolhatnám sorban; még egyet, a kedvencemet, Gyirmóton az Alcufer Stadion) néhány ezren, sokszor pár százan – azért sem írom le, de, „lézengenek”, lézengő drukker. És az is más (aggasztó) kérdés (kitárgyalták, e lapban is, sokszor), hogy lassan már minden kormánypárti képviselőnek (szűkebb pátriájának) van stadionja, miközben…

Kenyérért a boltba, cipőért a cipőboltba, könyvért könyvesboltba kell menni, filmet a moziban, színdarabot a színházban (klasszikus esetben –, az utcákat, aluljárókat, a netet most hagyjuk) – fociért a stadionba. K. Dezső mit tehet? A hideg veríték verte ki, mikor az Új (sic!) Hidegkuti avatásán meglátta a (csak így emlegetik, csúfolják, bocsánat) siratófalat, mindjárt kettőt, a kapuk mögött. És most tényleg lézengett (bár sokan voltak) az Új Szentélyben, nem találta a helyét (a tizenhatos vonalával egy magasságban). A régi stadionban szurkos vizelde volt, víz meg nem, romos kerítés, Orth Gyuri a kapu mögül magányosan, messziről, gazos, omló lépcsőről nézte a meccseket (elfordulni sem tudott). De… De nem nosztalgiázom. Most új stadion, mégis győztes, mégis új és magyar.

Vigasz, hogy stadion, és nem Aréna – ZTE Aréna! Groupama Aréna, Allianz Aréna –, van az a pénz, eladják a nevüket is. Szusza Ferenc Stadion, Illovszky Stadion (épül), Bozsik Stadion (épül), Buzánszky Jenő Stadion, Grosics Gyula Stadion, Szojka Ferenc Stadion. Nem stadion (bár megérdemelnék): Várady Béla Sportközpont, Varga Zoltán Sportpálya. Tudja valaki, hol játszott Groupama?! A Fradi legendás csatársora: Szőke, Varga, Groupama, Rákosi, dr. Fenyvesi. Albert Flóri, a magyar futball egyetlen aranylabdása kapott egy eldugott szobrot és róla elnevezett utat. Stadiont nem.

Maracana! San Siro! Wembley! Old Trafford! Bernabeu! Camp Nou! Van-e, ki e neveket nem ismeri? Van.

A világ legnagyobb stadionja 150 000 férőhelyes Észak-Koreában, Phenjanban, persze. „Otthona az észak-koreai labdarúgó-válogatottnak és számos népi rendezvénynek.” El lehet képzelni… Szónoklat, ütemes taps, utána (előtte) szpartakiád, élőkép, „Éljen a mi bölcs vezérünk!” Megszentségtelenítik a stadiont, a pályát, „fűre lépni tilos!”, ilyen célra. K.(ékfehér) Dezső már a koncerteket sem helyeselte (nem is kérdezték) a régi pályán, de amikor T. József (kisgazda) átsétált (a játéktéren! ahol Illés Béla! és Becsei és Kanta Józsi! És!) az övéihez, káromkodott nagyon, a vezetőségtől új gyepet követelt. A stadion, a futballpálya focira való. És nem gyűjtőtábor. Chilében, Pinochet diktatúrájában a santiagói nemzeti stadionban 40 ezer ellenzékinek minősített embert gyűjtöttek össze, közülük sokakat kivégeztek, rengeteget megkínoztak és bebörtönöztek. Új bekezdés.

A legnagyobb stadion, ahol K. Dezső járt, Európa legnagyobbja, a barcelonai Camp Nou. Sajnos (lévén Barça-drukker, is) nem volt meccs, de így, üresen is! Eláll a lélegzet. A múzeumban Kubala, Kocsis Sándor. Nem jutott be viszont a felcsúti stadionba, bocsánat, Pancho Arénába – így! Pancho! (Puskás spanyol beceneve, tudjuk.) És Aréna! Külön-külön is, de együtt! Nem találunk szavakat. (E. P.) Útba esett, nincs meccs, a kiskapu nyitva, barátai be akarnak menni, valaki (biztonsági őr?) jön, nem lehet. Nem értik, de nyitva a kapu! Azon ne múljék, bezárja, de előbb kiküldi őket. Na, K. Dezső rögtön be akar menni, én a Camp Nouban is voltam! Körbevezettek! Érdekel a Makovecz-stadion! Mint műalkotás! A ravatalozót már láttam! Hiába kiabál, beülnek az autóba, el. Ide meccsre sem jövök!, azóta sem.

K. Dezső ablaka a (neki mindig) Népstadionra nyílik, látta a bontást. A kandeláberek (ha már az imént ravatalozó) hiányoznak. A nagy eredményjelző tábla sincs már, minek, tudjuk, Magyarország–Bolívia 6–0, Magyarország–Szovjetunió 2–1, magyar–brazil 3–0, hogy csak a legszebbeket. Az egyik utolsó: magyar–svéd 2–1, Priskin elmegy a jobbszélen, begurít, Rudolf berúgja. A 90. percben, külön öröm. Örülnek is, a fiával – ő már egy szép, új stadionban (s világban, remélhetőleg). A hallgatag, felszarvazott vikingeket látni a Stefánia úton, az már csak ráadás. Aztán Magyarország–Izrael 1–1 (ez nem szép emlék, a „szurkolók” miatt bezárják a stadiont, a következő, immár tétmeccs zárt kapus, ráadásul Románia ellen), K.(itiltott) Dezső tévén nézi, 2–2, román egyenlítés a 92. percben – se kutyája, se macskája, dühében a hűtőszekrényt rugdossa. Bevilágítanak a lakásba a Népstadion kandeláberei, ravatalozó. 1990-ben az Illés-koncertet a küzdőtéren nézte; félve (mit keres itt? mindjárt jön és elzavarja a parkőr), megilletődve és áhítattal lépett a fűre, „hát itt vagyok”.

Most daruk, épül nagyon, november 25-én, a magyar labdarúgás napján (angol–magyar 3–6) nyitómeccs. A jövő évi Eb-n három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntőt rendeznek a stadionban.

Ott leszek (remélem), ha a csapat is (remélem).

Elmegy, persze a stadionba (a Stadionba), de valójában (igazándiból) falusi pályák (ígértem az elején) korlátjának szeret támaszkodni; Hernádkércsen, például. A hazai csapat színeire festett korlátokra, a Sörgyár-pályán, a Kelen SC-n, a Grániton, Csépapíron, például.

De legjobban a gömbölyű, fényes fakorlátot szereti, markolja két kézzel, simogatja, selymes.

Edzőmeccsen álldogálni névtelen edzőpályákon, a hátsó földesen, ahol korlát sincs.

Ha pálya sem lesz, akkor is álldogálni fog.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.