Sajó László: Öt és feles

E mint edzőmeccs
szerző
Sajó László
publikálva
2018/5. (02. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

(A futball ábécéje)

Az élet persze nem karnevál. De hogy csak ennyi volna, amennyit látunk, tét nélküli edzőmeccsek saras, szürke külvárosi futballpályákon – ez se igaz. JÓ TALAJÚ PÁLYA, VEZETTE BIRCSÁK – ennyi, ami volna nekünk itt?

Nem. Barátaim, ellenségeim és közömböseim! Ne tévesszen meg titeket, hogy olvad a hó, maszatos a környék, bokáig ér a sár, ha meg kiszárad, mindent belep a por – mindannyiunkban van egy darab Brazília, napfényország, csak rendre elfeledkezünk erről ebben az ún. kontinentális éghajlatban.

Hideg van. Brazília meg messzi.

(Esterházy Péter)

 

Január, köd, dél. A nap se látszik a toronyház mellett, K. Dezső sötéten issza az Unicumot a piacon. Azért jár ide, mert itt üvegpohárban adják. Egyébként étkezde, kérek egy fekete levest, nagyon szellemes. Már kérnie se kell.

Felszállás az első ajtón, gondolkodik, újrahasznosítson-e egy jegyet, vagy feláldozzon egy zsebében hónapok óta gyűrődő szüzet. Az utóbbi, és jó döntés: a sofőr kinyitja ajtaját, ellenőrzi; sok a sumák simlis, ugye? Szörnyű… A sofőr rá se néz, hajnalban kezdte, a sokadik forduló, még két óra. Célállomás Helikopter lakópark, R. Antal biztos nem busszal jár haza.

Erdőkerülő utca, ismerős környék, utolsó albérletében itt lakott az ifjú K. Dezső, tízemeletes, onnan már csak a kukoricás, tiszta időben látszottak Miskolc fényei (költői túlzás és/
vagy honvágy, inkább előbbi, sose vágyott vissza). Házinéni a másik szobában, de keveset volt otthon (mármint K. Dezső), a kollégiumban csövezett a barátainál. Messze volt Újpalota, és akkor nem voltak éjszakai járatok.

Garázsmenet, az volt.

Ez most a déli busz, le lehet ülni. Egy néni (mit nénized, te meg bácsi vagy!) leszállna, nyugdíjaskamionnal, éles kanyar, beesik az ülések közé, fektében is markolja kiskocsiját. Tanuljon meg vezetni! Kászálódik, többen – K. Dezső is, ahol tud – segítenek, sofőr (egyszersmind kalauz) hátrajön, persze, mindig a hülye vezető a hibás!, néni leszáll. Kanyar volt, nem tehet róla, idősb utastárs (nyugdíjasjárat, a diákok később jönnek) védelmébe veszi a vezetőt, K. Dezső nem szól, menjél már a helyedre, lekésem a kezdést, gondolja.

Leszáll, hideg és annyi idő még van, valamit inni kéne. ÉTKEZDE, Házias ízek, itt biztos nincs semmi. Nincs, üres, romos. CUKRÁSZDA, vajon árulnak-e rövidet cukrászdában? A Capriban, Miskolcon, mintha lett volna; rumot (?) ivott (teával) és olvasta a Népsportot, vasárnap délelőtti nyugdíjasok, sütiző családok közepette.

Egy tea most is jólesne.

De ebben a cukrászdában bonbonmeggy sincs.

Az nem létezik, hogy nincs erre egy kocsma.

Kéményen felirat, IKARUS, ennyi maradt a gyárból.

És a pálya. Mátyásföld, már járt, játszott itt, old boys meccs, kell lennie itt egy büfének. De csak kávéautomata, és a portás kólát árul. Megkérdezzem, van-e valami komolyabb? Ne.

Ez a tél se vitt el bennünket. Ismerős arcok, neveket alig tudok. (Nekik én vagyok a piros dzsekis, avagy a bézbólsapkás.) Nem vagyunk sokkal kevesebben, mint egy bajnoki meccsen. Előkerültek (és most betöltik hivatásukat) a kötött, meleg drukkersálak. A bennfentesek vannak itt, akik mindent tudnak. (K. Dezső inkább egyedül, avagy az „Ny-középben”, a nyugdíjaskórusban ácsorog és biztat.)

Az első félidőben az „ificsapat” játszik, ki az ott Hrepka mezében? A szám és a név stimmel, viszont a játékos nem az, aki. Szabó Dominik, mondja valaki mellette, hangjában megvetés, még őt se ismered? Mit keresel itt? Meg se meri kérdezni, ki adja Farkas II Balázst? (Szuhodovszki Soma.) És mennek a poénok, hogy az álmezekkel jól megzavartuk az ellenfelet (nevezetesen a jó erőkből álló és az NB III Keleti csoportját utcahosszal vezető Monor SE-t). Kapnak is egy gólt (szabadrúgásból), K. Dezső nem is örül (pedig erre várt másfél hónapot!). Edzőmeccs, tét nélkül, minek örüljön? Örül a (mű)fűnek, a ködnek, a pálya mellett halomba hányt hónak, a játékosoknak, a drukkertársaknak, magának. És a laposüvegnek. Ide be lehet hozni; nincs is be, kint vannak, ácsorognak egy tribünnek nem nevezhető valamin; akár egy rakodó, vagy mi, rámpa, ez jut eszébe; ha sétál tíz métert, a túloldalról a szemben lévő pályára látni. Ahol varjak a havon – miért is nem azokat nézi?

Tehát laposüveg – bajnoki meccseken motozzák, kezeket fel, a múltkor a telefonját fogdosták, ez mi? K. Dezső ideges volt, már ment a meccs, nézze meg! Erre odalépett a másik biztonsági, mi van? – Nem akarja megmutatni, mi van nála. – Nézzék meg! – Azt nem tehetjük. – Ja, csak fogdosni lehet, és elővette a telefont, megadjam a számomat is? Vén indolens. Ez ősszel volt, most tél van és gólcsend és hó és edzőmeccs. Sajnos az üvegben az van, ami ráírva: Royal vodka, és csak egydecis. Ilyen hülye nem lehetek. A kétdecis viszont nem lapos, és ő azt szereti. A vodkát nem. Ez van, belekortyol a gól örömére – mire lenyeli, egyenlítenek. Az ellenfél hosszú alsóban (mackóban) játszik, a mieinknek (miként testre szabott mez) ez se jutott. Aztán mégis, szabadrúgás a hosszú alsóban (hehe). Megint egyenlítenek, az eredmény másodlagos, a mérkőzés jól szolgálta felkészülésünket. (Nyilatkozat a meccs után.) De még félidőben vagyunk; K. Dezső gondolkodik, hazamegy (fázik, vodka elfogyott), de a második félidőre jön a nagycsapat, marad. Még rúgnak kettőt (kapnak egyet), négyhárom, lehet örülni. És végre hazamenni. A játékosok nem mennek be az öltözőbe, nem zuhanyoznak (pedig a forró víz!), egyenesen a buszhoz mennek, át egy behavazott edzőpályán, K. Dezső is a buszához. Szép volt, Sanyika, mondja a mellette kopogó középcsatárnak, köszi. Már ezért érdemes volt kijönni! Szívét (rövid híján) melegség járja át.

Buszmegállóban diákok, kicsöngettek. Míg jön a busz, tanulmányozza a menetrendet: 7G, munkanapokon és szombaton mindösszesen egy járat, 3 óra 50-kor indul a Cinkotai autóbuszgarázsból, 25 perc alatt ér Újpalota, Nyírpalota útra. Közben ilyen megállók: Injekcióüzem, EGIS Gyógyszergyár, Zsembékes út, Gida utca. Elképzeli a hallgatag sofőröket – mert hiszen kik is ülnének a buszon, mint munkába induló buszvezetők –, és gondolatban elnézést kér a lekalauzozott sofőrtől. És engedelmesen érvényesítené, ha az automata kezelné a jegyet. De nem, a sofőr sem foglalkozik vele, K. Dezső leül. Erdőkerülő utakon megy a busz, erdőn, bokron át.

Leszáll a piacon, Unicum.

Jövő héten a Vasas ellen játszunk edzőmeccset, műfüvön, sorszámot osztanak, a Vasas hetvenet kap, mi ötvenet, egy bennfentes mondta, és ha ő, akkor nem vicc. Viszont röhejes – jó, hogy nem zárt kapuk. Összeverekednek a drukkerek egy edzőmeccsen? Jobb az óvatosság. Menjen ki sámlival hajnalban, mint aki kétnapi hideg élelemmel kiköltözik a Népstadion jegypénztára elé, hogy bizton kapjon belépőt valamiféle futballmeccsre? (Esterházy Péter) Ezek csak edzőmeccsek. Csak? Be kell vallania, ezeket szereti a legjobban. Laposüveg, nyugi, jó kedélyű drukkerek a köd láthatárán, a kéményen Ikarus.

Ahol csak annyi az idegeskednivaló, jön-e az ellenőr.

szerző
Sajó László
publikálva
2018/5. (02. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk