Marton László Távolodó

Bukowski (1920-1994) Magyarországon, hát az nem egy sikersztori. 1974-ben a Nagyvilág lehozta egy szolidabb novelláját (Mit gondol, érdemes az embernek írásra adni a fejét?, fordította Rákosy Gergely), az mondjuk éppen idejében volt, de aztán semmi hír. Húsz év kellett, hogy a halála évében kijöjjön az Egy vén kujon jegyzetei (Ferenczy Könyvkiadó, fordította Balázs Attila), visszhang persze nuku. Úgyhogy maradtak a filmek, a tékában a Barfly (rendezte Barbet Schröder), a tévében meg a Tales of Ordinary Madness (rendezte Marco Ferreri). Láttam egy holland feldolgozást is, de annak nem emlékszem a rendezõjére, abból a sztoriból készült, amiben két csávó lop magának egy halott csajt, és azzal kamatyol. Tessék, most itt van: A venice-i tüzes sellõ.

Azért ezen gondolkodnom kell. Ahhoz képest, hogy valójában egyetlen elkötelezett Peter Gabriel-rajongóval sem találkoztam az elmúlt három évtizedben, most csak úgy dõltek a népek, s ha nem is töltötték meg az arénát, azért összeverõdtek vagy kilencezren. Korosztályra, nemzetiségre vagy nemre nem bontanám a közönséget, mert még megszólna az ombudsman, de annyit jeleznem kell, hogy ezúttal egy cseppnyit sem lógtam ki a magam negyvennyolc évével. Nincs mese, itt most felsorakozott az összes progrock- és Genesis-fan - szûrtem le, némiképp elõítéletesen.

Az utóbbi években, amikor az egykori Jugoszlávia felé kagylóztunk, jobbára ugyanazokról az előadókról érkezett hír. Tetszenek tudni, Szerbiából Boban Markovic, Macedóniából a Kocani Orkestar, Ferus Mustafov vagy Esma Redzepova - aztán passz, már legalábbis a lemezpiacon. Szóval ideje volt, hogy frissüljön a vér; tavalyelőtt közvetve a Mostar Sevdah Reunion is felmerült ugyan, amikor Saban Bajramovic A Gypsy Legend című lemezéről beszéltünk. Bajramovicot is ez a társaság kísérte ugyanis.

Pjotr Lescsenko: Gipsy Songs & Other Passions; Tangos, Foxtrots & Romances; Everything That Was

Kicsit szomorkodva nézem a Sziget Fesztivál Nagyszínpadának hirdetését: Patti Smith szinte a sor végén, már-már sereghajtóként tűnik fel. Talán véletlenül, talán figyelmetlenségből, de az is lehet, hogy megfontoltan - végül is a szigetesbuli-nemzedék számára csak szolid mértékben ismert ez a név.

Tíz évvel a brit ázsiai színtér robbanása után az etnikus technónak újabb hulláma rengeti a klubokat, bármely földrészen is járjunk. Április elején ebből a körből volt szerencsénk a Gotan Projecthez Párizsból, most pedig egy szolidabb hajókirándulásra a londoni Oi-Va-Voi látogatott hozzánk. Végre jól vagyunk tartva, azt kell mondanom.

Drága hölgyeim és uraim, önök egy lagzi vendégei. Most éppen áldást oszt a rabbi, úgyhogy egy kis csendet kérnék szépen, de aztán törhetnek a poharak, nyomulhat a vőfély, s mihelyt a lovak közé csapnak a klezmerek, táncolhatunk a rogyásos elragadtatásig. Az ifjú párnak, nyilván ezzel kellett volna kezdenem, Solomon és Socalled a neve, szintén zenészek, csak az egyik hegedűs, a másik meg dj. Ez egy ilyen lagzi: itt most a klezmer és a hip-hop frigye köttetik meg éppen, szeretettel gratulálunk hozzá, tartsa meg őket egészségben (a szürke hétköznapokon is) az isten.

Lovasi András (1967, Pécs) nyolc albumot készített a Kispál és a Borz együttes tagjaként, mielőtt most megjelentette első szólólemezét. Bandi a hegyről. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy innentől külön utakat ostromolna, inkább csak arról van szó: összejött pár dal, amely a kispálostól eltérő formát kívánt. Az alábbiakból kiderül, hogy mi fán terem a különbség, hogy miként fogadta a borz-állomány, érintjük a falusi turizmust, de előtte még teszünk egy kört egy bizonyos glória körül.

Tizenhét év után újra együtt készített lemezt a mitikus Kolinda együttes kemény magja: Zsigmondi Ágnes, Lantos Iván és Dabasi Péter. Bár a Kolinda címmel most megjelent album Franciaországban könnyebben hozzáférhető, mint nálunk, Dabasi Péterrel készült interjúnk végül is jóra fordul.

Május 10-én, 11-én és 17-én a Budapest Sportcsarnokban újra játszani fog az Illés zenekar. 1973-as felbomlása óta két alkalommal adott nyilvános koncertet: 1981-ben a Sportcsarnokban és 1990-ben a Népstadionban. Vajon mi késztette a mostani fellépésre, s milyen hatással volt erre Szörényi Levente és Bródy János ideológiai távolságtartása - errôl beszélgettünk Illés Lajossal, Szörényi Leventével és Bródy Jánossal.