"Születésnap, osztálytalálkozó" (Illés ´96)

Május 10-én, 11-én és 17-én a Budapest Sportcsarnokban újra játszani fog az Illés zenekar. 1973-as felbomlása óta két alkalommal adott nyilvános koncertet: 1981-ben a Sportcsarnokban és 1990-ben a Népstadionban. Vajon mi késztette a mostani fellépésre, s milyen hatással volt erre Szörényi Levente és Bródy János ideológiai távolságtartása - errôl beszélgettünk Illés Lajossal, Szörényi Leventével és Bródy Jánossal.

Illés Lajos szerint "tiszteletkörökkel és kerülőkkel" jutott el a zenekar a Népstadionból a Budapest Sportcsarnokba. "Ki gondolta volna, hogy ekkora gondok lesznek a zenekarban s az országban? Ezek a kerülőutak és mellékvágányok most még egy utolsó összeröffenésre találkoznak."

- Biztos, hogy utolsó?

"Biztos. Lassan együtt vagyunk egy hónapja (az interjú időpontja: április 26.), volt időnk beszélgetni. ´90-ben is úgy gondoltuk, egy bulit még csinálunk majd valamikor. Hát most. Abban a veszélyeztetett korban vagyunk, amikor az ember nem nagyon csodálkozhat, ha elkapja az infarktus. Amíg élünk, addig kell játszanunk."

No igen. Illés Lajos 1942-ben született, s a zenekar legfiatalabb tagja, a Tinédzser Bródy is betöltötte már az ötvenet. Ezeket a magántermészetű jubileumokat többé-kevésbé együtt töltötték, erre visszatérünk még, Szörényi Levente szerint azonban inkább a zenekar harmincadik születésnapja tekinthető az új koncert "konkrét előzményének".

"Amikor Illés Lajos tavaly márciusban Tahiban megszervezte a születésnapot, felmerült, hogy ez előzetese-e annak, hogy újra játsszunk. De ebből még nem következett, hogy koncert legyen. Az év végén viszont felvetődött, hogy a 96-os millecentenáriumhoz mi is hozzájárulhatnánk, sokféle gondolat előjött, arról is volt szó, hogy egy egész turnét csinálunk, beleértve a határokon túli magyar területeket, de aztán rájöttünk, hogy ez hihetetlenül pénzigényes és rizikós, így inkább amellett döntöttünk, hogy eljövünk ide, a BS-be, és csinálunk egy bulit."

A születésnapok szerepéről hasonlóképp vélekedik Bródy is.

"Biztos számított az is, hogy az utóbbi időben megszűnőben van az ideologikus politizálás, a politika inkább konkrét kérdésekre próbál válaszokat találni. Kevesebbet piszkálja az állampolgárokat, történetesen minket sem idegesít. De a másik oldalról fontosabbnak tartom, hogy mi tényleg egymás ismerősei vagyunk, akik először másfél évvel ezelőtt a Pásztory Zoli ötvenedik születésnapján leültünk egy asztalhoz, és elkezdtünk beszélgetni. És aztán többször ültünk egy asztalnál, és olyan dolgokról beszélgettünk, amiket mindannyian együtt éltünk meg, és nem beszéltünk azokról a dolgokról, amik az utóbbi években feszültségeket támasztottak közöttünk. Talán azért sem, mert mindegyikőnkben, de főképp a Leventében és bennem volt egy olyan érzés, hogy túlhangsúlyoztuk ezeket."

Illés Lajos azt gondolja a Szörényi-Bródy-nézetkülönbségről, hogy "mindazok szították, akiknek nem állt érdekében, hogy még egyszer együtt játsszon a zenekar. Edzették a fiúkat, ők meg bevették a cumit. Azt hiszem, egy kicsit mindketten csalódtak a maguk oldalában, s ez közelebb hozta őket." "Itt most a próbák alatt nem olyan a hangulat - így Bródy -, mint a hatvanas években, hanem olyan, mint egy hatvanas évekbeli osztálynak az érettségi találkozója harminc év múltán, amikor akaratlanul is felélednek a régi történetek, s újra örömet okoznak, az összetartozás élményét. Ami a levegőben van, hogy ez kérjen bocsánatot vagy az kérjen elnézést, az kibeszélhetetlen, inkább azokat a dolgokat kell megtalálni, amelyek mindenki számára egyformán fontosak. A régi sérelmek előbb-utóbb behegednek, s csak halvány nyomuk marad. Nem feledkezünk el róluk, de nem ezek határozzák meg a kapcsolatunkat."

Mik ezek a sérelmek? - Levente távolmaradása Bródy sportcsarnokbéli koncertjéről, Bródy távolmaradása Levente ötvenedik születésnapjáról, tüskék, sebek - katarzismentes tragédiák. Az Illés együttes a legnagyobb áldozata a rendszerváltozásnak - vélték az egykori rajongók közül sokan a 90-es években. Az MDF mellett elköteleződő Levente és az SZDSZ mellett elköteleződő Bródy nemrég még kibékíthetetlennek tetsző konfliktusa az Illést húsz évvel a megszűnése után is jelképessé tette: kapcsolatok, barátságok ezrei romlottak meg hasonlóképpen a népies-urbánus, konzervatív-liberális, nemzeti-kozmopolita értékek, választások mentén.

Szörényi mégsem gondolja, hogy mindez érintené a legendát.

"A közönség nem hagyja magát befolyásolni. S bár érdeklődéssel figyelte azt a polémiát, ami kettőnk között zajlott, azt tapasztaltam, jobban érdekelte, hogy játsszon a kedvence, és megmaradjon az illúzió. Szerintem megmaradt. Nem is akartuk, nem is lehet tönkretenni az Illés mítoszát. A többi más lapra tartozik. Nyilvánvaló, hogy nem tudtuk megoldani a problémákat, ezek tőlünk függetlenül nagy horderejű problémák, másrészt, ha megvárnánk, hogy oldódjon a köztünk lévő nézetkülönbség, akkor soha nem kerülnénk színpadra. Nincs ezzel semmi baj. Az emberek eddig is tudták, hogy másképpen gondolkozunk."

Bródy: "Az tény, hogy soha nem voltunk egyformák a Leventével. Természetesen voltak idők, amikor úgy éreztük, hogy az a dolog, amit csinálunk, egyformán fontos mindkettőnk számára, mint ahogy fontos sok más embernek is. Azaz hosszú ideig teljesen nyilvánvaló volt, hogy a magyar állampolgárok döntő része egy szuverén, független országban szeretett volna élni, nem pedig egy gyarmatbirodalom fellazított részében, az elemi szabadságjogokban korlátozva. Aztán miután a Magyar Köztársaság létrejött, kiderült, hogy az emberek ezt a szabad és független köztársaságot nem egyformán képzelik el. Egy szabad országban, szabad állampolgárok között természetes, ha megnyilvánulnak az ilyen különbségek, de nálunk túl erősen jelentkeztek, s hosszú idő után mintha csak most kezdenének csillapodni. Ezért tűnt úgy, mintha semmi sem lenne, amiben közösen tudnak gondolkodni, vagy amit közösen tudnak cselekedni. Márpedig egy csomó olyan dolog van, amit függetlenül attól, hogy az ember mit gondol úgy általában a világról vagy Magyarország történelméről, jövőjéről, mégiscsak együtt kell megcsinálni. Egy házban, ahol különféle gondolkodású emberek laknak, együtt kell eldönteni, hogy mikor tataroznak, vagy hogyan osszák meg a liftdíjat. Ilyen borzasztó egyszerű dolgokra gondolok, és ilyen borzasztó egyszerű dolog az is, hogy egy zenekar, amelyik valaha nagyon népszerű volt, újra eljátssza azokat a dalokat, amelyeket a zenekar és a közönség egyformán szeret. Annak ellenére, hogy tudjuk, nem vagyunk egyformák, azért vannak dolgok, amiket képesek vagyunk megcsinálni. Ha ennek a koncertnek van valami üzenete, akkor körülbelül ez. És remélhetőleg nemcsak a zenekaron belül, de társadalmi szinten is ki fog derülni, hogy az embernek nem kell feladnia a szuverenitását ahhoz, hogy együtt tudjon dolgozni más véleményű emberekkel."

Ha azokat a motívumokat járjuk körbe, amelyek újra összehozták a zenekart, érdemes számolni azzal is, hogy a legenda nem annyira a Szörényi-Bródy szerzőpáré, mint az Illés zenekaré. A Fonográf, az István, a király, a színházi darabok, a szólólemezek érhettek el sikereket, de a legendát nem gazdagították. Az Illés együttes tagjai ebben az értelemben légüres térben élnek 1973 óta.

Azok, akik nem osztják meg velük vagy rajongótáborukkal a koncert örömét, két dologgal szokták indokolni ellenérzésüket. Azzal, hogy a visszatérés/búcsú már lerágott csont, illetve azzal, hogy pénzszagú.

"Az Illéssel kapcsolatban soha nem hangzott el, hogy nem lép többet színpadra - feleli Levente. - Nekem volt búcsúkoncertem 1984-ben itt, a BS-ben, és tulajdonképpen komolyan is gondoltam, azzal együtt, hogy az Illés kedvéért megszakítottam ´90-ben és most is. Az Illés soha nem mondta, hogy ez vagy az a búcsúkoncertje. Összeállt ´81-ben, aztán ´90-ben... kilenc év, az nagy idô, ugye nem kell szabadkoznom különösképpen."

- Ne kelljen.

Az anyagiakat - ez az én saram - nem firtatom. Meg tudom ítélni egy koncert kiadásait, azt is, mit jelentett volna, ha az alaphelyzetnek megfelelően csak május 10-re jött volna össze, és azt is tudom, mekkora összegeket keresnek azok a zenekarok, akik amúgy messze alulmúlják az Illés nagyságrendjét. De nem ezért hagytam. Hanem mert magam is azok közé tartozom már, akik azt szeretnék a leginkább, ha sokat keresnének, annál már csak azt jobban, ha még többet. Elnézést.

Az viszont szemet szúrt, hogy Koltay Gábor kimaradt ebből a buliból. Hogy Levente valamiért megharagudott rá, azt Bródytól tudom meg. Szörényitől sem sokkal többet.

"Szerettem volna, ha már csak a hagyomány kedvéért is, de részt vesz benne, ugyanakkor olyan elképzelései voltak ezzel a koncerttel kapcsolatban, amiket nem lehetett teljesíteni. Sok egyéb nézetkülönbség is felmerült az elmúlt hónapokban, ami szintén hátráltatta az együttműködést. És amíg az István, a királyhoz vagy az Atillához elengedhetetlen egy rendező, az Illés-koncerthez nem annyira kell."

Hát így. Az asztalon kifli, joghurt, körözött, paradicsom; április eleje óta tart a próba a BS-ben. Egytől kettôig ebédszünet, olyankor lehet csesztetni őket, előtte, utána nincs mese.

"Sokkal könnyebben megy most, mint kilencvenben - mondja Illés Lajos. Sok minden fejben meg kézben maradt. De találtunk olyan dalokat is, amik kimaradtak a 81-es és a 90-es koncert műsorából, az nekünk most nagy újdonság, talán az lesz a közönségnek is."

- Új szám?

"Erre a koncertre nem, de csak a színpadtól búcsúzunk, s ha ilyen hangulatban válunk el, előfordulhat, hogy ha valaki hoz valamit, amikor összejövünk, elmegyünk egy stúdióba is."

Szörényi Levente: "Az elmúlt hat évet megosztotta ´92 karácsonyán egy baráti klubtalálkozó. Ha nem is úgy játszottunk, mint egy szabályos koncerten, mégis, három és fél órás unplugged koncertet adtunk. Igaz, mi még nem neveztük annak, de olyan kicsi az FMH terme, hogy arra gondoltunk, mi lenne, ha akusztikus gitárokkal játszanánk. Ha tekintetbe vesszük, hogy a 81-es és a 90-es koncert között kilenc év telt el, akkor érthető, hogy most miért megy könnyebben."

"Különösen örülök a Levente ötletének - így Bródy -, hogy a koncertet a hatvanas évekbeli Illés zenekar által játszott angolszász számokkal kezdjük, tehát azzal a zenével, amin mindannyian felnőttünk, s ami a maga korában szintén megkapta a magyar kultúrától idegen, nemzetietlen, kozmopolita jelzőket. És most ő mondta, tudod, Tini, kezdjük úgy..."

- Ha megjelenne álmodban az ördög - disznólkodom egy kicsit Illés Lajossal -, és választanod kellene a készülő lemezed vagy az Illés-koncert sikere között, melyiket választanád?

"Az Illés-koncert sikere, úgy látom, biztosítva van, attól nem félek, a Cantus Hungaricusból is eljuttattam egy kis kóstolót pár helyre, az is tetszik... úgyhogy elmehet az ördög a francba."

- Mit jelent a siker?

"Hogy mindenki, a közönség is meg mi is, jól érezzük magunkat, ha törik, ha szakad."

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.