Legát Tibor

Mostanában az egykori Z'zi Labor énekesét ábrázoló óriásplakátokkal vannak teli a zuglói utcák. Janicsák István azonban nem koncertre invitálja a közönséget: a Zuglóiak Érdek-képviseleti Egyesülete (ZÉK) polgármesterjelöltjeként néz le ránk.

A csillagtól a kaptárig, Rózsa Sándortól Magda Marinkóig sok minden eszünkbe jut, ha a legszigorúbb magyar büntetés-végrehajtási (bv) létesítmény, a Szegedi Fegyház és Börtön kerül szóba, ám a terápia szó legfeljebb viccesnek szánt megjegyzésnek tűnik. Pedig az elítélteknek már lassan harminc éve lehetőségük van, hogy pszichológushoz forduljanak, sőt létezik úgynevezett gyógyító-nevelő részleg is a rácsok mögött.

Ha szomszédunk portáját elborítja a szemét, ha tizenöt kutyája mellé tizenhatodik kerül, ha roncsteleppé válik a kertje, leggyakrabban a tisztiorvosért kiáltunk. Pedig gyakran pszichiáterre lenne szükség.

Több mint húsz évig tartó huzavona ért véget 1970. április 2-án, amikor Fock Jenő miniszterelnök a Népstadion állomáson átvágta a nemzetiszínű szalagot, s ezzel megindult a forgalom a kelet-nyugati metró első szakaszán, a Deák tér és az Örs vezér tere között.

Az internet elterjedésével a pornográfia végképp hétköznapi tömegszórakoztatási áruvá vált. A könnyű hozzáférés is ludas abban, hogy egyre többen válnak a műfaj betegévé. Nagy részük el sem tudja képzelni, hogy kezelésre szorulna.

A 2003-ban indult és tavaly publikált első, nagyobb magyarországi kutatás (Demetrovics Zsolt - Paksi Borbála - Dúll Andrea: Pláza, ifjúság, életmód, L'Harmattan, 2009) bizonyította, amit eddig is sejtettünk: ugyanazt a szerepet tölti be a pláza a fiatalság számára, amit régen a kultúrház vagy az ifjúsági park. A 14-16 évesek 17,6 százaléka, míg a 17-30 évesek 11,5 százaléka hetente legalább egyszer megfordul egy ilyen helyen. A kutatás két vezetőjével beszélgettünk.

Az öreg buszoknak kohóba kell kerülniük - nyilatkozta nemrégiben a BKV vezérigazgatója. Azonban harminc évvel ezelőtt a nyolc-tíz éves buszok is mentek a kohóba. Közben sem a gyártó, sem az üzemeltető cégek, sem a Közlekedési Múzeum illetékesei nem gondoltak arra, hogy egyet-egyet talán érdemes lenne megőrizni belőlük.

Vagy harminc éve megszokott, hogy a magyar színművész, ha lehetőséget kap, dalra gyújt, stúdióba vonul, és kiad egy lemezt. Tulajdonképpen mindegy, mit énekel, az is, hogy milyen színvonalon, az albumot a "színészi munkásság" részeként könyveli el a közönség. Péterfy Borival fordított a helyzet: aranylemezes popsztár, miközben a Nemzeti Színház művésze. És talán csak a moziból nem annyira ismerős.

A Pécsi Ítélőtábla május 27-én helybenhagyta a Somogy Megyei Bíróság elsőfokú döntését, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulóit, V. Dávidot és K. Mihályt osztálytársuk, Szabó József meggyilkolása miatt tizennégy év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

Országszerte sok száz elhagyatott vasúti ingatlan roskadozik, a környéken élők szégyenkeznek miatta és/vagy mindent visznek, ami mozdítható. Úgy tűnik, a vasút mintha ügyet sem vetne tulajdonára, az önkormányzatok hasznosításra irányuló terveit sokszor szóra sem méltatja. A MÁV szerint a látszat csal.

Könnyedén odavetjük, ha a házmester, a rendész, ha politikus vagy sorozatgyilkos kerül szóba. De ha el kellene magyarázni, valójában mit jelent, zavarba jönnénk.

Súlyos vasúti baleset történt Budán, a Császárfürdőnél 1952. december 26-án. Huszonhatan haltak meg a helyszínen. A szerencsétlenségért Molnár Imre váltókezelőt tették felelőssé, s ítélték halálra. Az ügy aktáit a rendszerváltásig "szigorúan titkos" minősítéssel kezelték. Legát Tibor