Szerkesztő
145 évvel ezelőtt adták át a második budapesti Duna-hidat, amely az egyesített főváros első nagy csodája volt. Noha tervezőjének elfelejtettük a nevét, története pedig a tragikus fordulatokat sem nélkülözi, túlzás lenne Arany János hátborzongató balladájával emlékezni rá.
Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.
A Jurassic Park óta minden karácsonyi vásárra jut több olyan kiadvány, amely az őshüllők, tollas gyíkok, szárnyas krokodilok vagy szárazföldi bálnák seregletét veszi számba tudományos-ismeretterjesztő alapon.
Mintha a rosszízű közhellyé silányított „Isten, haza, család” jelszót állítaná pellengérre a Magyar Hang 43 éves fotográfusa, sőt e blaszfémiát még tetézi is az Erdéllyel (és Alaszkával) kapcsolatos finom utalás.
Játéknak indult, szakvélemény lett belőle.
Nem mondhatunk semmi rosszat a Havin’ a Bad Day (1984), az Into the Sun (1998) vagy az In Paralel (2017) című lemezekről, de ha hozzátesszük, hogy ezek Dweezil Zappa, Sean Lennon, illetve Dhani Harrison neve alatt jelentek meg, egyértelmű, hogy nem a zene vagy a szöveg tette az albumokat szenzációvá, hanem az előadók édesapja.
A szolnoki pop-rock színtér egyik legérdekesebb és talán többre hivatott zenekara volt az 1985 és 1991 között működő Ippolit Matvejevics. A magyar underground legsikeresebb éveiben álltak elő színházi elemekkel is átszőtt különös produkciójukkal, de megmaradtak ígéretes zenekarnak. Ám az idén megjelent első lemezük, amelynek elég beszédes a címe: Egy sosem volt legenda feltámadása. A kiadás mögött az együttes szövegírója, Pap Béla állt.
A mai Verzió adagunk egy szívbe és gyomorba egyszerre markoló történet Grúziából.
Egy különös interjú a vadkacsákra lövöldöző Krúdy Gyulával, a Margitszigeten.
