- kovácsy -

Hiába végzett az élen az áprilisi első választási fordulóban Carlos Menem, már akkor kétséges volt, hogy vannak-e még népszerűségi tartalékai a győzelemhez. Ahogy közeledik a vasárnapi második forduló, a közvélemény-kutatások egyre határozottabban sejtetik, hogy Argentína következő, május 25-én már hivatalba is lépő elnöke Nestor Kirchner lesz.

Az április 11-ei szentpétervári csúcstalálkozó világossá tette, hogy a francia-német-orosz háborúellenes front nem létezik. Schröder már akkor, Chirac pedig néhány nappal később kezdett módosítani korábbi kijelentésein, ami az iraki események

A leendő EU-tagországok lakói közül egyedül a ciprusiaknak nem lesz rá módjuk, hogy közvetlenül, népszavazás keretében mondjanak igent vagy nemet a csatlakozásra. Ráadásul a szigeten élő török kisebbség - bár tagjainak jelentős része csatlakozáspárti - nem is lép be az unióba, aminek messzire ható nemzetközi következményei lehetnek.

Mit tehetünk, ha jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk, a nevünk Zorg, kellően nyers, mondhatni zordon tehát minden nyelven, nőnk - akiért epekednünk alkalmunk sem volt, hiszen mintegy ránk akaszkodott - észveszejtően gyönyörű és szexi és öntörvényű, ráadásul imád minket, valamint bennünk a tehetséges írót, vesztenivalónk nincsen, viszont előttünk az élet? Lendületből a lecsóba tenyerelünk, aztán haladunk korlátokat rosszul tűrő érzékeink és érzelmeink hedonista logikája szerint, meg-megrettenve nőnk ön- és közveszélyes kitöréseinek elementaritásától, bele is vetve magunkat e parttalanságba ugyanakkor. Majd pedig, midőn nőnk már veszve, megfojtjuk őt, minek következtében írói vénánk ismét csörgedezni kezd, híres írók leszünk, könyvünk Jean-Jacques Beineix rendezte filmváltozatában pedig jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk.

Van egyfajta, tipikusan magyarfilmes, szomorúságos és reménytelen, nagyon mélyre bukva szociózó attitűd és hangulat, amire a legközhelyesebben szokás hivatkozni nem is tudom, milyen, de nem feltétlenül rokonszenves körökben, hogy ez az, amiért nem és nem, inkább legyen a plázamozis hülyeség. Nekünk, önsorsrontóknak pesze mit sem számít ez, most már mindegy úgyis, a remény - mert látványos biztatást nyer olykor - valami filmvégi megnemesbedésre úgyis megmarad, a csalódás pedig vállvonást sem ér. Ez a film is ilyen reményerősítő dolog, pedig a végkifejlete maga a vakvágány, a tömény nihil, habár a kiindulás sem volt az a boldogságot ígérő, boldog tombolás. Fiú börtönből ki, miközben lány egy mosószalon hátsó fertályában szül éppen, pénzért továbbadni a gyereket máris másik lánynak, aki fiúnak a nővére történetesen. Fiúnak bejön lány és majdnem viszont, csak hát fiú egykori és leendő, sötét üzletekben kavaró munkáltatója, egy nyomorult, sunyi alak dugja lányt, fiú haverja már nem, de a gyerek még tőle van. Útlevél kell fiúnak - kap is -, húzna el, lány viszont a gyereket akarná vissza mégis, fiú őrlődik lány és nővér, felcsillanó vágyak és a lehúzó tények között - aztán minden eddiginél szarabb szar lesz mindenből, tovább is van, mondjam még? A legsúlyosabb nyomasztás és depi.

Első pillantásra szemérmetlenül nagyvonalúnak tűnt volna a vállalkozás, ha a szerző előre bejelenti azt, amit a könyv elolvasása után érez a megszerzett ismeretektől kissé szédülékeny olvasó: átfogó leírás született a kínai civilizáció több mint háromezer évének megannyi lényeges vonatkozásáról, áttekinthetően szerkesztett, izgalmas, sőt szórakoztató formában, emészthető terjedelemben. A szerkezet lényegét a tartalomjegyzék csak részben árulja el, amennyiben jelzi, hogy aki kronologikus tárgyalásmódra, egyfajta fejlődésorientált (esetünkben tehát kiváltképpen értelmetlen) kifejtésre kíváncsi, annak nem ezt a könyvet kell kézbe vennie. Olvashatunk ugyan egy néhány oldalas történeti áttekintést, ami épp arra elég, hogy később aztán visszalapozhassunk (aha, igen, a Qin [Csin] Birodalom idején - i. e. 220 körül - kezdték építeni a nagy fal elődjét, és már ekkor egyesítették országosan a súlyokat és mértékeket, semmi akó, rőf, lat meg hold és más szeszélyeskedések), ettől eltekintve azonban egyértelműen társadalom-központú a munka. Bármilyen riasztóan hangzik "A kínai társadalom sajátosságai" fejezetcím, hamar kiderül, hogy itt alapvetően a családi élet különféle mozzanatait szabályozó szokásokról lesz szó, amelyek fényében például a szülőkkel szembeni tiszteletlenségnek számított a gyerekek korai halála, illetve külön istenség felügyelt az árnyékszékre. Azok számára viszont, akiket kevésbé lelkesítenek az ilyen apróbb marhaságok, ugyanennek a fejezetnek azt a fejtegetését ajánlanám, amelyből kiderül, hogy a törvénykezésnek vagy a vallásnak épp a család, a nemzetség központi jelentősége miatt nem alakult ki a kínai társadalomban az európaihoz hasonló, önálló státusa. Olyannyira nem, hogy bizonyos bűntettek esetében súlyosbító körülménynek számított, ha a cselekményt egy rokon rovására követték el. Ami pedig a vallást illeti, szélsőséges szárazság idején a kerületi elöljárók még meg is botoztatták a városvédő isteneket, hogy észhez térjenek már végre.

Álldogál a kamera a decensen berendezett és bevilágított terézvárosi lakásban, álldogál és várakozik. Kibámul az ablakon, éppen jókor, mert taxi érkezik, benne a hősnő, álomnyaralásból egyenest, még ha előszezonban is. Belép, lelkes és boldog. Most megint jönnek a hétköznapok, de a végső boldogság immár közel, húsz évvel idősebb szerelme tíz év után végre kilép a titkolódzásból, egymáséi lesznek most már hamarost - reméli, azaz akarja remélni inkább. Mesélni meséli mindenesetre - kinek vajon, a kamerának, papagájnak, rododendronnak? Dehogy, dehogy, a jó öreg játék macinak, hiszen kis fruska még, macizik.

A december eleje óta tartó olajipari sztrájk, a mindennapos tüntetések és ellen-tüntetések hátterében igazi polgárháborús hangulat uralta el Venezuelát. A világ ötödik legjelentősebb kőolajtermelő országából érkező napi hírekből nem igazán bontakoznak ki a valóságos erőviszonyok. A dolgok pillanatnyi állása szerint még mindig bármelyik irányba elbillenhet a helyzet, és csak annyi biztos, hogy az országot alaposan hazavágja a konfliktus.

Megpróbáltam előre elképzelni, milyen tárgyakkal lehet megjeleníteni ezt a kérdést egy kiállításon. Korabeli (Emergé) kotonosdoboz, vetkőzős toll, kártyanaptár, homályos, kisméretű fényképsorozat, amelyben egy kalapos úriember először csak előzékenyen elveszi az utcán egy hölgy cekkerét, aztán a konyhában mindenféle elvetemültségek zajlanak gyors egymásutánban, esetleg egy idevonatkozó bejegyzés az általános iskolai ellenőrző könyvben, miszerint "gyermekük a tanórán pornográf képeket mutogatott". Rózsaszín női fehérneműk, kemény tapintású bikinik, netán életkép egy kerületi bőr- és nemibeteg-gondozó váróhelyiségéből.

Szeptember 19-én az első hírek szerint puccskísérlet, a későbbi beszámolók szerint zendülés volt Elefántcsontparton. Azok a - többnyire alacsony rendfokozatú - katonák lázadtak föl, akiket az 1999 végi puccs vezetője, Robert Gue• sorozott be, most viszont létszámfelettinek bizonyultak, és le akarták szerelni őket. Másfél hónap óta tántorog az ország a polgárháború szélén.

Az SZDSZ budapesti választási központjában csúcsra járt az öntudatos derű, hisz komoly kétség nem merülhetett fel, ha tán enyhén szorongva is, de mindenki tudta, főleg pedig hitte: Demszky Gábor negyedik alkalommal is főpolgármester marad. Legfeljebb a párt vidéki fennmaradását illetően voltak aggodalmak.

Tavaly júniusban egyszer már beintettek az írek az uniós bővítésnek - legalábbis ez a leegyszerűsített olvasata annak, hogy az akkori népszavazáson a többség nemet mondott a Nizzai Szerződésre. Most nevezhetnénk akár biztatóbbaknak is az előjeleket, habár nézőpont kérdése ez is.