Film: Ez minden? (Betty Blue)

  • - kovácsy -
  • 2003. április 3.

Zene

Mit tehetünk, ha jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk, a nevünk Zorg, kellően nyers, mondhatni zordon tehát minden nyelven, nőnk - akiért epekednünk alkalmunk sem volt, hiszen mintegy ránk akaszkodott - észveszejtően gyönyörű és szexi és öntörvényű, ráadásul imád minket, valamint bennünk a tehetséges írót, vesztenivalónk nincsen, viszont előttünk az élet? Lendületből a lecsóba tenyerelünk, aztán haladunk korlátokat rosszul tűrő érzékeink és érzelmeink hedonista logikája szerint, meg-megrettenve nőnk ön- és közveszélyes kitöréseinek elementaritásától, bele is vetve magunkat e parttalanságba ugyanakkor. Majd pedig, midőn nőnk már veszve, megfojtjuk őt, minek következtében írói vénánk ismét csörgedezni kezd, híres írók leszünk, könyvünk Jean-Jacques Beineix rendezte filmváltozatában pedig jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk.
Mit tehetünk, ha jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk, a nevünk Zorg, kellően nyers, mondhatni zordon tehát minden nyelven, nőnk - akiért epekednünk alkalmunk sem volt, hiszen mintegy ránk akaszkodott - észveszejtően gyönyörű és szexi és öntörvényű, ráadásul imád minket, valamint bennünk a tehetséges írót, vesztenivalónk nincsen, viszont előttünk az élet? Lendületből a lecsóba tenyerelünk, aztán haladunk korlátokat rosszul tűrő érzékeink és érzelmeink hedonista logikája szerint, meg-megrettenve nőnk ön- és közveszélyes kitöréseinek elementaritásától, bele is vetve magunkat e parttalanságba ugyanakkor. Majd pedig, midőn nőnk már veszve, megfojtjuk őt, minek következtében írói vénánk ismét csörgedezni kezd, híres írók leszünk, könyvünk Jean-Jacques Beineix rendezte filmváltozatában pedig jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk.

Ilyeténképpen a tartalomismertetéssel lényegében végeztünk is, mert a konkrét történések hosszú és teljes mértékben esetleges sora nem alakít a dramaturgián bármit is. Semmi "tudtam előre" típusú következés vagy végzetbe sodró eseményhalmozódás. Mondhatnánk persze: ahogy az élet úgy általában telik, esetlegességek, közbejövések meg az a kevesebb-több önfeledt átélés, megnyújtott pillanat. Tervezni, előre látni csak a szűkös kisszerűséget lehet. Csakhogy a világ véges, szemben a szenvedéllyel, amely viszont igazi természete szerint végtelen, következésképpen undorral fordul el a nyomorúságos porhüvelykedéstől.

Nos, a féktelenkedő önátadás a végtelen sziréndalú vonzásának, nyilván ez az, ami kultuszfilmmé teszi a Betty Blue-t. Tinédzserség, szerelmesség, de még egy-egy jobb ritmusú leittasodás is örökös vevőkört biztosít a történetnek, két és három órában egyaránt. Mert amúgy meg van benne sok viccesség, szép képek, lendület, vagányság és - meglepően időtálló - fiatalos korhangulat. Másfelől pedig kedvesség, sőt aranyosság, ugyanakkor meg a sikoltó tehetetlenség, az örök korlátok lázító borzalma.

Tény, hogy nem tegnap volt, amikor az 1986-os, rövidebb verziót láttam - úgy rémlik, nem volt egy kapkodás-rohanás az sem. Viszont emez, a 185 perces meg unalmas nem volt - rá kell csak hangolódni, hogy a történet mintegy real time-ban zajlik, aztán már szinte mindegy, hogy most éppen belobban egy tengerparti bungaló, tequila rapidóval csonttá issza és szénné röhögi magát a társaság, hibbant rendőr tébolyog, vagy éppen pénzt rabol Zorg - hogy miért? Csak.

A gyönyörű Betty elméjének feltartóztathatatlan elborulása pedig mindezek és minden emberi szándék, akarat fölött zajlik. Nincs mit tenni tehát: nagyobbak akarnánk lenni a világnál, közben meg mindennél kisebbek, tehetetlenebbek vagyunk. Nos, ha ezt a - mit is?, kocsmabölcsességet?, mindegy - valamit elnevezzük végzetnek, akkor ehhez viszonyítva katarzist is nyerhet, aki akar. Bár jobban teszi, ha megelégszik annyival, hogy jól elbámészkodott, elpihengetett, kényelmes helye volt egy szép, tiszta, kényelmes fotelban, az előtérben pedig kulturált kávézó üzemel, ízlésbeli kifinomultságot sem nélkülöző kávé- és csokoládéfelhozatallal, és amúgy is milyen remek dolog, hogy újranyílt a régi Duna mozi, a belvárosi, ahol majd mindenféle régi jóságokat láthatunk.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.