Film: Ez minden? (Betty Blue)

  • - kovácsy -
  • 2003. április 3.

Zene

Mit tehetünk, ha jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk, a nevünk Zorg, kellően nyers, mondhatni zordon tehát minden nyelven, nőnk - akiért epekednünk alkalmunk sem volt, hiszen mintegy ránk akaszkodott - észveszejtően gyönyörű és szexi és öntörvényű, ráadásul imád minket, valamint bennünk a tehetséges írót, vesztenivalónk nincsen, viszont előttünk az élet? Lendületből a lecsóba tenyerelünk, aztán haladunk korlátokat rosszul tűrő érzékeink és érzelmeink hedonista logikája szerint, meg-megrettenve nőnk ön- és közveszélyes kitöréseinek elementaritásától, bele is vetve magunkat e parttalanságba ugyanakkor. Majd pedig, midőn nőnk már veszve, megfojtjuk őt, minek következtében írói vénánk ismét csörgedezni kezd, híres írók leszünk, könyvünk Jean-Jacques Beineix rendezte filmváltozatában pedig jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk.
Mit tehetünk, ha jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk, a nevünk Zorg, kellően nyers, mondhatni zordon tehát minden nyelven, nőnk - akiért epekednünk alkalmunk sem volt, hiszen mintegy ránk akaszkodott - észveszejtően gyönyörű és szexi és öntörvényű, ráadásul imád minket, valamint bennünk a tehetséges írót, vesztenivalónk nincsen, viszont előttünk az élet? Lendületből a lecsóba tenyerelünk, aztán haladunk korlátokat rosszul tűrő érzékeink és érzelmeink hedonista logikája szerint, meg-megrettenve nőnk ön- és közveszélyes kitöréseinek elementaritásától, bele is vetve magunkat e parttalanságba ugyanakkor. Majd pedig, midőn nőnk már veszve, megfojtjuk őt, minek következtében írói vénánk ismét csörgedezni kezd, híres írók leszünk, könyvünk Jean-Jacques Beineix rendezte filmváltozatában pedig jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk.

Ilyeténképpen a tartalomismertetéssel lényegében végeztünk is, mert a konkrét történések hosszú és teljes mértékben esetleges sora nem alakít a dramaturgián bármit is. Semmi "tudtam előre" típusú következés vagy végzetbe sodró eseményhalmozódás. Mondhatnánk persze: ahogy az élet úgy általában telik, esetlegességek, közbejövések meg az a kevesebb-több önfeledt átélés, megnyújtott pillanat. Tervezni, előre látni csak a szűkös kisszerűséget lehet. Csakhogy a világ véges, szemben a szenvedéllyel, amely viszont igazi természete szerint végtelen, következésképpen undorral fordul el a nyomorúságos porhüvelykedéstől.

Nos, a féktelenkedő önátadás a végtelen sziréndalú vonzásának, nyilván ez az, ami kultuszfilmmé teszi a Betty Blue-t. Tinédzserség, szerelmesség, de még egy-egy jobb ritmusú leittasodás is örökös vevőkört biztosít a történetnek, két és három órában egyaránt. Mert amúgy meg van benne sok viccesség, szép képek, lendület, vagányság és - meglepően időtálló - fiatalos korhangulat. Másfelől pedig kedvesség, sőt aranyosság, ugyanakkor meg a sikoltó tehetetlenség, az örök korlátok lázító borzalma.

Tény, hogy nem tegnap volt, amikor az 1986-os, rövidebb verziót láttam - úgy rémlik, nem volt egy kapkodás-rohanás az sem. Viszont emez, a 185 perces meg unalmas nem volt - rá kell csak hangolódni, hogy a történet mintegy real time-ban zajlik, aztán már szinte mindegy, hogy most éppen belobban egy tengerparti bungaló, tequila rapidóval csonttá issza és szénné röhögi magát a társaság, hibbant rendőr tébolyog, vagy éppen pénzt rabol Zorg - hogy miért? Csak.

A gyönyörű Betty elméjének feltartóztathatatlan elborulása pedig mindezek és minden emberi szándék, akarat fölött zajlik. Nincs mit tenni tehát: nagyobbak akarnánk lenni a világnál, közben meg mindennél kisebbek, tehetetlenebbek vagyunk. Nos, ha ezt a - mit is?, kocsmabölcsességet?, mindegy - valamit elnevezzük végzetnek, akkor ehhez viszonyítva katarzist is nyerhet, aki akar. Bár jobban teszi, ha megelégszik annyival, hogy jól elbámészkodott, elpihengetett, kényelmes helye volt egy szép, tiszta, kényelmes fotelban, az előtérben pedig kulturált kávézó üzemel, ízlésbeli kifinomultságot sem nélkülöző kávé- és csokoládéfelhozatallal, és amúgy is milyen remek dolog, hogy újranyílt a régi Duna mozi, a belvárosi, ahol majd mindenféle régi jóságokat láthatunk.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.