Film: Ez minden? (Betty Blue)

  • - kovácsy -
  • 2003. április 3.

Zene

Mit tehetünk, ha jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk, a nevünk Zorg, kellően nyers, mondhatni zordon tehát minden nyelven, nőnk - akiért epekednünk alkalmunk sem volt, hiszen mintegy ránk akaszkodott - észveszejtően gyönyörű és szexi és öntörvényű, ráadásul imád minket, valamint bennünk a tehetséges írót, vesztenivalónk nincsen, viszont előttünk az élet? Lendületből a lecsóba tenyerelünk, aztán haladunk korlátokat rosszul tűrő érzékeink és érzelmeink hedonista logikája szerint, meg-megrettenve nőnk ön- és közveszélyes kitöréseinek elementaritásától, bele is vetve magunkat e parttalanságba ugyanakkor. Majd pedig, midőn nőnk már veszve, megfojtjuk őt, minek következtében írói vénánk ismét csörgedezni kezd, híres írók leszünk, könyvünk Jean-Jacques Beineix rendezte filmváltozatában pedig jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk.
Mit tehetünk, ha jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk, a nevünk Zorg, kellően nyers, mondhatni zordon tehát minden nyelven, nőnk - akiért epekednünk alkalmunk sem volt, hiszen mintegy ránk akaszkodott - észveszejtően gyönyörű és szexi és öntörvényű, ráadásul imád minket, valamint bennünk a tehetséges írót, vesztenivalónk nincsen, viszont előttünk az élet? Lendületből a lecsóba tenyerelünk, aztán haladunk korlátokat rosszul tűrő érzékeink és érzelmeink hedonista logikája szerint, meg-megrettenve nőnk ön- és közveszélyes kitöréseinek elementaritásától, bele is vetve magunkat e parttalanságba ugyanakkor. Majd pedig, midőn nőnk már veszve, megfojtjuk őt, minek következtében írói vénánk ismét csörgedezni kezd, híres írók leszünk, könyvünk Jean-Jacques Beineix rendezte filmváltozatában pedig jó felépítésű és kiállású férfiú vagyunk.

Ilyeténképpen a tartalomismertetéssel lényegében végeztünk is, mert a konkrét történések hosszú és teljes mértékben esetleges sora nem alakít a dramaturgián bármit is. Semmi "tudtam előre" típusú következés vagy végzetbe sodró eseményhalmozódás. Mondhatnánk persze: ahogy az élet úgy általában telik, esetlegességek, közbejövések meg az a kevesebb-több önfeledt átélés, megnyújtott pillanat. Tervezni, előre látni csak a szűkös kisszerűséget lehet. Csakhogy a világ véges, szemben a szenvedéllyel, amely viszont igazi természete szerint végtelen, következésképpen undorral fordul el a nyomorúságos porhüvelykedéstől.

Nos, a féktelenkedő önátadás a végtelen sziréndalú vonzásának, nyilván ez az, ami kultuszfilmmé teszi a Betty Blue-t. Tinédzserség, szerelmesség, de még egy-egy jobb ritmusú leittasodás is örökös vevőkört biztosít a történetnek, két és három órában egyaránt. Mert amúgy meg van benne sok viccesség, szép képek, lendület, vagányság és - meglepően időtálló - fiatalos korhangulat. Másfelől pedig kedvesség, sőt aranyosság, ugyanakkor meg a sikoltó tehetetlenség, az örök korlátok lázító borzalma.

Tény, hogy nem tegnap volt, amikor az 1986-os, rövidebb verziót láttam - úgy rémlik, nem volt egy kapkodás-rohanás az sem. Viszont emez, a 185 perces meg unalmas nem volt - rá kell csak hangolódni, hogy a történet mintegy real time-ban zajlik, aztán már szinte mindegy, hogy most éppen belobban egy tengerparti bungaló, tequila rapidóval csonttá issza és szénné röhögi magát a társaság, hibbant rendőr tébolyog, vagy éppen pénzt rabol Zorg - hogy miért? Csak.

A gyönyörű Betty elméjének feltartóztathatatlan elborulása pedig mindezek és minden emberi szándék, akarat fölött zajlik. Nincs mit tenni tehát: nagyobbak akarnánk lenni a világnál, közben meg mindennél kisebbek, tehetetlenebbek vagyunk. Nos, ha ezt a - mit is?, kocsmabölcsességet?, mindegy - valamit elnevezzük végzetnek, akkor ehhez viszonyítva katarzist is nyerhet, aki akar. Bár jobban teszi, ha megelégszik annyival, hogy jól elbámészkodott, elpihengetett, kényelmes helye volt egy szép, tiszta, kényelmes fotelban, az előtérben pedig kulturált kávézó üzemel, ízlésbeli kifinomultságot sem nélkülöző kávé- és csokoládéfelhozatallal, és amúgy is milyen remek dolog, hogy újranyílt a régi Duna mozi, a belvárosi, ahol majd mindenféle régi jóságokat láthatunk.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.