Ciprus és az EU: Török átok, görögtűz

  • - kovácsy -
  • 2003. április 17.

Külpol

A leendő EU-tagországok lakói közül egyedül a ciprusiaknak nem lesz rá módjuk, hogy közvetlenül, népszavazás keretében mondjanak igent vagy nemet a csatlakozásra. Ráadásul a szigeten élő török kisebbség - bár tagjainak jelentős része csatlakozáspárti - nem is lép be az unióba, aminek messzire ható nemzetközi következményei lehetnek.

A leendő EU-tagországok lakói közül egyedül a ciprusiaknak nem lesz rá módjuk, hogy közvetlenül, népszavazás keretében mondjanak igent vagy nemet a csatlakozásra. Ráadásul a szigeten élő török kisebbség - bár tagjainak jelentős része csatlakozáspárti - nem is lép be az unióba, aminek messzire ható nemzetközi következményei lehetnek.Aphrodité istennő évszázadokon át oszmán-török, majd évtizedeken keresztül brit fennhatóság alatt álló szülőföldje 1960-ban vált függetlenné - leszámítva két katonai támaszpontot és környéküket, amelyeket a britek minden eshetőségre megtartottak maguknak. A (ma mintegy nyolcszázezres) lakosság egynegyedére rúgó török kisebbség kezdettől fogva tartott tőle, hogy a dolognak a Görögországba történő beolvadás lesz a vége - tény, hogy már a britek elleni gerillaháború is erre ment ki. Viszont a NATO ekkor már bőven létezett, a két anyaország egyformán tag volt, úgyhogy mindkét felet sikerült kívülről féken tartani, polgárháború nem tört ki, kisebb-nagyobb fegyveres összezördülések, hetente egy-két merénylet - megúszták ennyivel Grivasz tábornok (és az akkoriban regnáló athéni katonai junta) új csatlakozási kampányát is, aztán 1974-ben a helyi török vezető, Rauf Denktas kérésére török csapatok szálltak partra Észak-Cipruson, elfoglalták a sziget egyharmadát, Athénban viszont megbuktak a napszemüveges tábornokok. Az "Észak-ciprusi Török Szövetségi Állam", majd 1983-ban az Észak-ciprusi Török Köztársaság kikiáltásával lényegében kialakult a máig fennálló helyzet. Az a bizonyos, egyenrangú görög és török fél között elgondolt "szövetség" természetesen nem jött létre, Észak-Ciprust pedig egyedül Törökország ismeri el önálló nemzetközi jogi entitásként. A belső határvonal mentén ENSZ-csapatok tartanak rendet. A nemzetközi porondon játszó Ciprus tehát azóta is a sziget déli, görögök lakta kétharmadát jelenti, ez folyamodott 1990-ben az EU- (akkor még csak Európai Közösség-) tagságért, ami ellen a török fél természetesen határozottan tiltakozott. Évekig folyt a huzavona, hogy a belső rendezés legyen-e az előfeltétele a csatlakozási tárgyalásoknak (török álláspont), vagy pedig az utóbbiak megkezdése az újabb rendezési nekifutásnak (görög követelés).

Zöld vonal, incidens, bizalomerősítő intézkedés, zárt ajtók mögötti megbeszélés,

ENSZ-égisz, különmegbízott

- hogy az elmúlt két évtized ciprusi híreinek leggyakoribb kifejezéseit idézzem. A lényeg változatlan: a törökök lazább, a görögök szorosabb állami kötelékek között képzelik el az esetleges újraegyesítést, az utóbbiak nem fogadják el a lakossági arányokból szerintük gúnyt űző jelenlegi területi megoszlást, és mindkét fél rendezni kívánja a kettéválásból következő tulajdonjogi és menekültügyi kérdéseket, csak éppen más és más megítélés alapján. Időközben az EU úgy ítélte meg, hogy a jelentkezők közül történetesen éppen a (görög) ciprusiak csatlakozási esélyei a legjobbak - az ország gazdasági helyzetén nagyot lendít a jól jövedelmező idegenforgalom meg persze az off-shore cégeknek nyújtott adókedvezmények, amelyek pénzmosásbarát vonásai tekintetében az eddiginél eurokonformabb magatartást fogadtak.

A török térfélen változatlanul - és hajlott kora, valamint betegsége ellenére - Denktas tartja a keményvonalas frontot, pedig az év elején már úgy tűnt, hogy Ankarából is

önmérsékletre biztatják

Ha ugyanis Ciprus (a görög) az EU tagja lesz, diplomáciai bonyodalmat - sőt képtelenséget - idéz elő az újabb tárgyalási kör résztvevőinek a kijelölése. Ekkor ugyanis az a képtelen helyzet áll elő, hogy a további csatlakozni vágyók között lévő Törökország nem ismeri el az unió egyik tagországát - hiszen Észak-Ciprust viszont elismeri, márpedig a kettő együtt nem megy. Az ENSZ közvetítésével zajló újraegyesítési tárgyalások során London és Washington egy ideig megpróbált nyomást gyakorolni a török kormányra, de miután az iraki konfliktus minden egyéb ügyet a háttérbe szorított, sem a britek, sem az amerikaiak nem akarták a ciprusi problémával bosszantani amúgy is húzódozó szövetségesüket. Így viszont a ciprusi görög fél sem érezte szükségét bármiféle engedménynek, maradt tehát a patthelyzet.

Pedig az ENSZ, ha másutt nem, legalább itt, a ciprusi kérdésben remélt valami felmutatható eredményt. Egyfajta svájci mintájú államszövetség tervét próbálta elfogadtatni a két féllel, enyhítve egyszersmind - de a törökök kedvéért csak egy kicsit - azon az egyensúlyzavaron, hogy a 18 százaléknyi török lakosság a terület 37 százalékát foglalja el. (Ráadásul a török partraszállás előtt a lakosság területi elkülönülése távolról sem volt ennyire egyértelmű, vagyis a görögöknek bőven van mit visszakövetelniük.) A britek pedig az egyik támaszpontjuk területének a felét dobták be az indítványba, főleg görög telepesek számára. Az ENSZ még nemzetközi pályázatot is hirdetett a majdani összciprusi zászlóra és himnuszra - az utóbbi esetében szöveg nélkül, csupán egy 30-60 másodpercnyi, fülbemászó dallamra, amely mindazonáltal a megbékélés és a tolerancia szellemét sugallja.

Aztán a megállapodás nem jött létre. A ciprusi görögök nem túl idegesek, ők így is, úgy is mentek Athénba, aláírni. A török ciprióták viszont nem sorakoznak föl egy emberként idős vezérük mögött. Februárban vagy hetvenezren - és ez ugye a görögökhöz képest meglehetősen csóró népességnek majdnem a fele - tüntettek az EU-csatlakozás mellett, attól tartva, hogy ha kimaradnak, az végleg párialétbe taszítja őket. Talán éppen ez sarkallta arra Denktast, hogy az utolsó pillanatban, április elején bizonyos területi engedményeket tegyen a görög félnek, amely viszont csak vonogatta a vállát, mondván, hogy akkor már inkább maradna az ENSZ-tervezet komplex egésze mint kiindulópont mellett. Mindamellett a tényleges csatlakozásig még van idő, és még az is megtörténhet, hogy a nemzetközi kényszerítő erők végül tető alá hozzák a délkeleti Mediterráneum Svájcát.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.