Kiállítás: A kukkoló hatalom (Szex és kommunizmus)

  • - kovácsy -
  • 2002. december 12.

Zene

Megpróbáltam előre elképzelni, milyen tárgyakkal lehet megjeleníteni ezt a kérdést egy kiállításon. Korabeli (Emergé) kotonosdoboz, vetkőzős toll, kártyanaptár, homályos, kisméretű fényképsorozat, amelyben egy kalapos úriember először csak előzékenyen elveszi az utcán egy hölgy cekkerét, aztán a konyhában mindenféle elvetemültségek zajlanak gyors egymásutánban, esetleg egy idevonatkozó bejegyzés az általános iskolai ellenőrző könyvben, miszerint "gyermekük a tanórán pornográf képeket mutogatott". Rózsaszín női fehérneműk, kemény tapintású bikinik, netán életkép egy kerületi bőr- és nemibeteg-gondozó váróhelyiségéből.
Megpróbáltam előre elképzelni, milyen tárgyakkal lehet megjeleníteni ezt a kérdést egy kiállításon. Korabeli (Emergé) kotonosdoboz, vetkőzős toll, kártyanaptár, homályos, kisméretű fényképsorozat, amelyben egy kalapos úriember először csak előzékenyen elveszi az utcán egy hölgy cekkerét, aztán a konyhában mindenféle elvetemültségek zajlanak gyors egymásutánban, esetleg egy idevonatkozó bejegyzés az általános iskolai ellenőrző könyvben, miszerint "gyermekük a tanórán pornográf képeket mutogatott". Rózsaszín női fehérneműk, kemény tapintású bikinik, netán életkép egy kerületi bőr- és nemibeteg-gondozó váróhelyiségéből.

Mindez - egy-két kivétellel és számos többlettel - látható is a Centrális Galériában, miközben a háttérben korabeli tánczene szól, számomra nem egészen követhető válogatásban. A dalok közül az egyik végponton mindenképpen hiányoltam a "tömegdal" kategóriát, azokat a nagyszabású kórusműveket, amelyek még a hatvanas évek elején is szerepeltek a rádiós repertoárban az öntudatos szocialista embertípus által képviselt helyes életvitelre buzdítva a hallgatót, mint például a "Példaképünk nem a Ruha Gyuri / Életcélunk nem a házibuli" kezdetű kompozíció. A másik oldalon pedig a csak pár évvel később keletkezett Camping Twist hiánya érintett fájdalmasan, amely zenemű mérsékelt megjelenítő erejű záró sorai ("aztán a sok nomád / csókot kap, csókot ád / ettől lesz népes majd a kemping") egyfajta, bátortalanul orgiasztikus vízió irányába mozdítják el a kulturált körülmények közötti sátorozásról kialakult elképzeléseket.

A kiállítás főtengelye mentén sorakozó kukkoló-tárlók szellemesnek mondható ötletének értékét kissé csökkenti, hogy nem nagyon van mivel megtölteni ezeket a kis házioltárszerű "intim sarkokat". Hiszen a kiállítás pontosan erről szól: az egyénre, a magánéletre rátelepedő pártállami kommunista ideológia az életnek még ebbe a legmagánabb szférájába is igyekezett beletenyerelni, a közért fáradozó, szűkös egyéni ösztönein heroikus módon fölülemelkedő nőt és férfit állítva a megcélzott boldog jövő piedesztáljára. Ez a nő és ez a férfi - rég túl a kezdeti, forradalmi "szabad szerelem" eszméjén - testét a lelkéhez hasonlóan a szocialista építőmunka céljainak rendelte alá, ennek érdekében tartotta karban és fejlesztette, hogy aztán a test nevelésének eredményét a többiekkel eggyé olvadva a tömegtorna-ünnepélyek fegyelmezett és monumentális gyakorlatai során mutassa fel.

Mindehhez képest az erotika fülledt mélyvilága a kriminalizált tevékenységek határvidékén helyezkedett el, habár a félrekúrás, a megcsalás már csak azért sem tartozhatott az elmarasztalt cselekedetek közé, mert az új vezetőréteg - főleg alsó- és középszinten - gyors felemelkedése és emiatti talajvesztése következtében élen járt a házastársi kötelmek szabados felfogásában. Legalábbis ezt a képet sugallták a mindenütt terjedő pletykák a pártbizottságok és más apparátusok köreiben zajló kilengésekről. Mindezek tárgyi-képi megjelenítése alighanem lehetetlen, a vezetői szintű élvhajhászat egyetlen félig-meddig nyilvánosságra került példája az ""nódy-ügy" volt, amelynek egy-egy mozzanata, mint például az ügyben érintett hölgyek csokoládémázzal történő bevonása, majd az édes bevonat okszerű eltávolításának nem kevésbé édes erőfeszítése felnőttebb körökben álszent háborgást, a serdületlenebbeknél irigy vágyakozást keltett, a házibulik során végzett példakövető ügyetlenkedésekről most nem is szólva.

A kiállítás örvendetes elemei közé tartozik egy aktképekkel teleragasztott gyári öltözőszekrény, amelynek a polcán még egy tervezési utasítás is található az "1963. évi nemi tervek elkészítéséhez". A tervhivatali nyelvhasználatban szemlátomást otthonos szerző nem restellte oldalak hosszú során át, következetes és szellemes logikával bontani ki a tárgyat, elpiszmogva még a különféle aktustípusok árnyalt beárazásával is. Figyelemre méltóak még a Szabad Európa Rádió archívumából származó informátori jelentések prostitúció és besúgás összefüggésének a tárgyában - egyszóval a kiállítás főként a dokumentáció bőségével hat, ami inkább segíti az elmélyülést, mint a könnyed szemlélődést. És ezt tekinthetjük akár erényének is.

- kovácsy -

Centrális Galéria, Budapest V., Nádor u. 11., nyitva: 2003. február 16-ig

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.