Az SZDSZ budapesti választási központjában csúcsra járt az öntudatos derű, hisz komoly kétség nem merülhetett fel, ha tán enyhén szorongva is, de mindenki tudta, főleg pedig hitte: Demszky Gábor negyedik alkalommal is főpolgármester marad. Legfeljebb a párt vidéki fennmaradását illetően voltak aggodalmak.Micsodaként vagyok is én mármost itten? - tehetném föl magamnak a kérdést a középrégen látott, hozzám kedélyesen, esetenként barátilag is közel állt és álló személyek derűs körében, mert világos az első percektől fogva, hogy a mértéktartó vidámság, adomák somolygó tudomásulvétele, esetleg némi jó szándékú évődés lesz a program, semmiképpen a diktafon kapcsolgatása, fejek fölé, hangszóró elé lendítése, ami egy helyszíni tudósító dolga volna. Tehetném föl tehát a kérdést, de nem teszem, szemlélődöm inkább, attól fogva, hogy még az utcán az oldalbejárat felé igazítanak el az erre rendszeresített szakerők. Újpest szélén vagyunk amúgy, a MEO kortárs művészeti központban, ezen az egykori bőrgyárból lett, "végre egy igazi, európai hangulatú kiállítótér, ilyenből kellene minél több ebben a városban" helyen, jó választás, jó üzenet,
tágasság és könnyed elegancia
Helyszínek változatos sokaságában mozog a fokozatosan növekvő létszámú tömeg, amelyben a reménybeli ünnepeltek és ünneplők között nem állapítható meg társasági határvonal, és még ahhoz is elegendő a tér, hogy a pulykát bakonyi módra, nokedlivel kínáló melegbüfé körül sohase alakuljon ki - akaratlanul persze - kínos tülekedés, ugyanakkor a tányérral, az evőeszközzel és a szájszélen esetlenül kicseppenő szósszal se kelljen szánalmasan ügyetlenkedni, hiszen asztalok tömegét tartja tisztán a felszolgálók diszkréten szemfüles hada.
Fel-felhangzik a Demszky-rap, és amikor ifjú táncosok csoportos produkciót mutatnak be ugyanerre a zenére, már csak a meghajlásukat látom, így hát megítélni még csak azt sem tudom, vajon a lelkes taps mennyiben tekinthető műkritikai természetűnek. A legfeszültebb pillanatokat és kedélyhullámzásokat a monitorok környéke szolgáltatja, ahol izgatott bekiabálások irányítják a billentyűzetek előtt éppen helyet foglalókat, ők pedig, pozíciójukat őrzendő, szorgosan rá is kattintanak egy-egy kerület vagy éppenséggel regényes nevű kistelepülés adataira, hogy aztán a feldolgozottsági szint és a pillanatnyi arányok kombinált hatására
inkább bizakodó,
semmint csalódottságot palástoló megjegyzések olvadjanak bele az élénk háttérzajba.
A dohányzás csak a földszinti büfében megengedett, így ez egy időre a társasági érintkezés egyik centrumává válik, ahol a szabaddemokraták több frontembere, és az immár magabiztosan ünnepelt Demszky is megjelenik egy időre.
Eddigre már egy sor meg-, valamint újraválasztott, csak SZDSZ-es támogatású polgármester sikereiről számolt be egy mindig bizakodó orgánum a hangszóróból, szilárdan áll hát Szekszárd és Békéscsaba, Kalocsa és Jászberény, Balmaz- és Tiszaújváros, és még 19 kisebb-nagyobb település Felsőörstől Medgyesegyházán át Uszkáig. És még az írek is igent mondtak.
Eloszlott továbbá két nagy félelem is: nem szereznek abszolút többséget a szocialisták a budapesti közgyűlésben, és több megyében is lesznek SZDSZ-es képviselők a helyi testületekben - mint utólag kiderül, tízben.
Aztán ismét színpadra szólítják az immár győztesnek tekinthető Demszkyt, épp amikor egyfajta elbizonytalanodás lengi át a termeket, minek lehetne még örülni, hisz az ellenfél verve, minden megszerezhető megszerezve. ´ pedig maga mellé szólítja Kunczét, hogy elújságolhassa: az imént Schmitt Pál gratulációját állt módjában fogadni, és ebből az alkalomból ő maga is "további sikereket kívánt az olimpiai bajnoknak". Jó lesz most már Budapestnek, öregek, szegények és panellakók új napja virrad, négyes metró surran barátságosan emberi, felújított utak alatt.
Tiszteletüket tenni, jelen lenni ily kései órán érkezni sem rest véleményformálók előtt, után, között a miniszterelnök is befut, miközben második körsétájukat teszik a pezsgős tálcák. Hátszél és vitorla elégedett, akárcsak a hasznos hétköznapjairól, terveiről egyre magába feledkezettebben társalgó fedélköz, hogy némi kegyes frivolitással utaljak egyszersmind arra is: kedvemre való volt, mi tagadás, az este.
- kovácsy -
