Film: Lerendezve (Sas Tamás: Szerelemtől sújtva)

  • - kovácsy -
  • 2003. január 30.

Zene

Álldogál a kamera a decensen berendezett és bevilágított terézvárosi lakásban, álldogál és várakozik. Kibámul az ablakon, éppen jókor, mert taxi érkezik, benne a hősnő, álomnyaralásból egyenest, még ha előszezonban is. Belép, lelkes és boldog. Most megint jönnek a hétköznapok, de a végső boldogság immár közel, húsz évvel idősebb szerelme tíz év után végre kilép a titkolódzásból, egymáséi lesznek most már hamarost - reméli, azaz akarja remélni inkább. Mesélni meséli mindenesetre - kinek vajon, a kamerának, papagájnak, rododendronnak? Dehogy, dehogy, a jó öreg játék macinak, hiszen kis fruska még, macizik.
Álldogál a kamera a decensen berendezett és bevilágított terézvárosi lakásban, álldogál és várakozik. Kibámul az ablakon, éppen jókor, mert taxi érkezik, benne a hősnő, álomnyaralásból egyenest, még ha előszezonban is. Belép, lelkes és boldog. Most megint jönnek a hétköznapok, de a végső boldogság immár közel, húsz évvel idősebb szerelme tíz év után végre kilép a titkolódzásból, egymáséi lesznek most már hamarost - reméli, azaz akarja remélni inkább. Mesélni meséli mindenesetre - kinek vajon, a kamerának, papagájnak, rododendronnak? Dehogy, dehogy, a jó öreg játék macinak, hiszen kis fruska még, macizik.

Mesélhetnénk a történetet persze úgy is, hogy egy tíz évvel korábbi szexuális bűncselekmény - megrontás - áldozata beszorult áldozat állapotába, kiszolgáltatott szeretőként raboskodik magányába és reményeibe zártan. Nem zárja ki a film ezt az olvasatot - végül is a bűn a végén elnyeri a büntetést -, még csak el sem keni, de a történet nem ezen a vonalon halad.

Pár nap alatt kell eljuttatni a főhőst, a lányt a mindentől a semmiig. A kamera nem mozdul ki a lakásból, a lány néha igen, a külvilág csak kontúrokban köszön be olykor, meg a férfi vállát, tarkóját is látjuk. Bátor ötlet, nagy kihívás, és Kovács Patrícia játékát nem is érheti gáncs, ahogy Ragályi Elemér operatőri munkáját sem: finomak, szépek, aprólékosak a képek, néha talán túlságosan, mert dramaturgiailag indokolatlanul is.

Hogy csinál az ember, ha egyedül van? Egy biztos: nem beszél hosszasan fennhangon, de még csak nem is gondolkozik kerek mondatokban, ugyanígy idézve föl múltbéli dialógusokat. Csakhogy itt a helyzetek többsége ilyen, amin könnyen átsiklanánk, ha nem volna a láthatatlan, de azért egyértelműen és részletezve jelzett külvilág, a környezet túlságosan konkrét, arra kényszerítve a nézőt, hogy amit viszont lát, azt még inkább egy az egyben, naturalisztikusan érzékelje. Irányt tartanak a mondatok, túl pontosak, határozottak és célratörőek - mondhatni: túlrendezettek - a lány tevés-vevései. Kivéve talán a hirtelen váltásokat, amelyek oka mindig ugyanaz: az öröm, a szorongás, a félénk remény, mert megcsörren a telefon vagy a csengő. Ezek a legjobb pillanatai a filmnek, amikor a képi világ kereksége mögül előtör a színészi játék.

A helyzet tehát szinte a szociografikus bemutatás szintjén egyértelmű, de éppen ezért kevés egy nagyjátékfilm kitöltéséhez, hiszen a lánynak nincs tere semmiféle lelki elmozduláshoz. A forgatókönyv ezt a problémát úgy hidalja át, hogy a tíz éve tartó kapcsolat alakulását a férfi felől gyorsítja fel, lázasan adagolva újabb és újabb gennyes sunyiságokat, aljas kis hazugságokat, ezekbe kell az orrát beleverni, hogy fölébredjen végre ez a szerencsétlen, magatehetetlen kis liba. Hogy amikor fázisrajzolóként egy rajzfilm állatkáival vacakol, földerengjen benne végre a sejtelem: lehet, hogy a kis macilány sikoltozva menekült, amikor a nagy, suta maci a bugyijába túrt? Valahogy rosszízű ez az erősen megkésett közeledése a már említett, megérdemelt büntetésnek. Épp a megkésettsége rejteget egyfajta megengedést, sejtet valami megértést, ami ugyanakkor - álszentek persze ne legyünk - a való élet ténye.

Csak hát: mire megy ki végül is a játék? Arra, hogy alacsony költségvetés mellett egy nézhető, de mégsem gagyi, kulturált, ámde izgalmas és fordulatos film szülessen. Ehhez pedig az elmélyültség jó szándéka mellett megköveteltetik egy bizonyos - nem a téma, hanem a remélt széles körű befogadás szempontjából indokolt - tempó, egyben tartott, intenzív hangulat, nem beszélve a kellő mozgalmasságról, amihez néha borzongató pillanatok kellenek, valamennyi veszély, rémület, vér, sikoly. Erőszak az erőszakban, kiszolgáltatottság a kiszolgáltatottságban. A bezártságra rátörő külvilág, amely személytelen brutalitásával - és van valami rosszízű ebben is - mintha igazolná az alaphelyzetet: van ennél rosszabb is. Mesterséges csiki-csuki, amelynek a fő machinátora, első mozgatója természetesen az önző, hazug szerető, ettől kezdve viszont magamagát görgeti az élet: ez van, minden ez, bántások és csalatkozások.

Ez van, és ezzel - tíz év, gondoljuk csak meg, mekkora idő - nem áll szemben a főhős részéről semmi, de semmi, munkája van, ismerősei, reménykedő udvarlók, barátnő, mindhiába. Minden, ami ezekből, a külvilágból, az emberekből következik, elpereg a lány mellett észrevétlenül, és ez így volna még most is, ha nem kerül át tehetetlen életét sodró sorsa Sas Tamás és Can Togay forgatókönyvébe, onnan pedig ebbe az új, 94 perces magyar játékfilmbe, hogy ott végre erőteljes fordulatot vegyen.

- kovácsy -

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.