Bognár Tamás

Magyar Narancs: Tudatos döntés volt, hogy dobos lett belőled?

"Jeeee maan!!" - nyugtázza Bonjo I a legszélesebb mosollyal, hogy honnan jövünk. "Szóval ángri. Mérgesország. Sosem voltam még ott. Milyen nálatok?!" - De egy gyermeket nem nézhetsz hülyének. Hát még egy gurut. Az African Head Charge lelkével egy bécsi koncert után beszélgettünk.

"Barométere vagyunk az összes jó zenének ´77-től mostanáig" - definiálja magát a Massive Attack. Elég beképzelt duma, de mégiscsak arról a társaságról szól, amelyet az utóbbi tíz év legbefolyásosabb angol zenekarának kiáltott ki a szakma. "A Massive Attack kategórián kívüli, és ebben meghatározó, hogy honnan jött. Amerikában nem létezik ilyen kulturális integráció. Ez csak Angliában történhetett meg."

Mondják, a japánokra jobban oda kell most figyelni. A triphop és az easy listening - vagy ahogy ők hívják, a club-pop - keleti verziójának jópár előadója számít már a világpiacon. A "nevek", így DJ Krush, az U. F. O., a Pizzicato Five és a Towa Tei mellett ott vannak az új tehetségek is: Yoshinori Sunahara vagy a big beat nagy reménysége, a Boom Boom Satellites.

David Byrne után nemrég George Michael állta a vacsorát, egy kis közös munkára apellálva. Ozzy Osbourne-ról is azt hallani, nem álcázza magát, ha Morcheeba-koncertre készül. Most pedig mindenki a márciusi Big Calmra vár. Nem kell ízekre szedni a Morcheeba zenéjét, hogy kiderüljön, miért. A fekete soulénekesnő és a fehér testvérpár triója semmi újat nem talált fel. Megszokott hip-hop-ütemek, pszichedélia, Ry Cooder-ízű gitártémák, Milest idéző trombita, a széles hangszerparkban Hammond orgona, fuvola, szitár. Az új lemez a country és a reggae felé nyit. De lehet bármilyen eklektikus is a körítés, nem vonja el a figyelmet a dalokról, amelyek jó részét a huszonegy éves Ross Godfrey írja.

"Nyers hip-hop ütemek és post Miles Davis-i kirándulások kísértő fúziója" -ajánlja DJ Krush egyik lemezét a forgalmazója. Nevezzük triphopnak vagy bárminek, a most megjelent Milight című albummal Krush folytatja kutatását: együtt még soha nem hallott hangok összerakásának variációs lehetőségeit.

Gil Scott Heron wieseni koncertjének felénél járhatunk. Mint a felvezetésből kiderül, a következő szám az apartheid-ellenes Johannesburg. Az énekes bejelenti, hogy énekelni fogunk, a refrénre mindenki egyszerre: Johannesburg. Fél perc múltán eljön az idő, de a közönség sehol. Zene állj. Kezdjük el újra. A második halovány kísérlet után újfent magyarázat, mit is kell csinálni. Az adott időben üvöltse azt a szót mindenki. Harmadik nekifutás. Már jól hallatszik, de ez nem mindenki. Negyedik. Most ez szórakozik velünk? Oké, ez már mindenki, csak még nem elég hangos. Micsoda?! Ötödszörre torkaszakadtából üvölt a terem. Széles vigyor jelzi, erről van szó.

Egy negyvenes háziasszony előszedi gondosan bekészített jointját. Egy keveset headbangel, aztán felugrik, és a korlátot kezdi rázni, majd a harmadik cigi után a táncoló tömegbe veti magát. Jazzfesztiválokhoz kevésbé illő jelenet ez, de végtére is itt van Isaac Hayes, a soul-funk élő legendája. És van még pár hasonló kaliberű hölgy a fekete csődör tíz méter sugarú félkörében. Ha némi tudatmódosító szerrel is, de legalább másfél órára közelebb kerülhetnek ahhoz a két évtizedes álomhoz, hogy ez a hímkirály lemászik a padláson őrzött képekről, és érdes hangján megbúgatja őket.

Egy francia DJ, Laurent Garnier mutatta be május 24-én a budapesti E-Playben, hogyan kell mixelni. A house műfaj meghatározó egyénisége idén lesz 30 éves, és a koncert előtti napon már másodszor kapta meg a világ legjobb DJ-je címet a Music magazintól. A lemezlovasság mellett eddig két saját lemeze jelent meg a részben az ő vezetése alatt álló F-Communications kiadónál.