Magyar Narancs: Mit szeretsz jobban, DJ-skedni vagy zenét szerezni?
Laurent Garnier: Mindkettőt nagyon szeretem. De nagyon különböző a megközelítés. Mint DJ egy adott időben öt-hat óra alatt akarod megnyerni a közönség tetszését. Egy partinak egyszeri energiaáramlása van, helyben ki kell adnod magadból mindent, mert utána hazamennek az emberek. A lemezkészítés sokkal hosszabban tartó kapcsolat. Végzel a lemezzel, utána hónapokig veszik, így az eredmény "kint marad". Miközben a stúdióban dolgozol, csak remélheted, hogy tetszeni fog a hallgatóknak, a partin viszont biztosnak kell lenned benne.
MN: Ha választani kellene, melyiket adnád fel?
LG: A DJ-skedést folytatnám. Ezt a fajta érzelemátadást jobban kedvelem.
MN: A világ top-DJ-jeként nem nehezedik rád nyomás, hogy mindig többet kell tenned a sikerért?
LG: De, meghallják, hogy jössz, és gyakran túl nagy az elvárás. Nehéz mindig a legjobb formában lenni, te is lehetsz szomorú vagy fáradt néha. A humoristának se könnyű mindennap megnevettetni a közönséget. Gyakran nem találod el elsőre, milyen a közönség ízlése. De nem zavar a bírálat, nem csinálok belőle presztízskérdést. Sok DJ van a világon, aki szerintem jobb nálam, akikre felnézek, és befolyással vannak rám.
MN: Minek alapján lehet azt megállapítani, hogy ez vagy az a DJ jobb, mint a másik? Hogy lehet ezen a pályán fejlődni?
LG: A nyitottság mellett a legfontosabb, hogy a megfelelő lemezt a megfelelő időben játszd. Mivel a zene érzésekből áll, a megfelelő érzéseket kell átadni.
MN: És honnan tudod, hogy éppen minek kell következnie?
LG: Ez egy kommunikáció a közönséggel. Teszteled az elejétől fogva. Látod, hogy reagálnak a különböző számokra, és egyszerűen váltasz, ha nem jön be.
MN: Mennyi ideig tart ez a teszt?
LG: Egy-másfél óra után már pontosan tudod, mit szeret a hallgatóság. A kisebb klubokban a legjobb a közönség, ők odafigyelnek arra, hogy mit játszik a DJ, és élvezik a sokszínűséget. Közelebbi a kontaktus, és a köztünk lejátszódó kémiai reakció sokkal erősebb.
MN: Kiadótokkal, az F-Communicationsszel Franciaországban egy progresszív folyamat elindítói voltatok. Meddig lehet fenntartani ezt a státust?
LG: Amíg azokat a lemezeket adjuk ki, amelyeket szeretünk, és nem a pénzcsinálás a fő cél. A műfaj lehet bármi: house, techno, pszichedelikus, jazz vagy éppen ambient. Ha hiszünk benne, az se érdekel, hogy nem adjuk el. Az új kiadók úgyis jönnek. Az emberek mindig érezni fogják, hogy meddig vagy hű magadhoz. Csak ez számít.
MN: Sok fiatal zenész és DJ a ti hatásotokra indult el. Hol tart most a francia színtér más országokhoz viszonyítva?
LG: Nálunk az egész technomozgalom nagyon későn indult, és lassan fejlődött. Mostanra a mi munkánk és pár másik kiadó hatására egyre többen próbálkoznak lemezkészítéssel, egymás után nyílnak a lemezboltok, jelennek meg az újságok, és elég nagy tömeg kapcsolódik az egész irányzathoz. Jó érzés, ha a fiatalabb generáció példaként állít maga elé, és büszke vagyok arra, hogy a francia technót már elismerik külföldön. Amíg ma este a rádióban interjút készítettek velem, négy francia szám ment le. Azt hiszem, ez a legnagyobb tisztelet, amit kaphatok. Emlékszem, amikor DJ Pierre először jött Párizsba, üdvözlésképpen mi is hat órán keresztül Chicago-house-t játszottunk.
MN: Azt mondják, te vagy az F-Communications "külföldi nagykövete".
LG: Ez csak egy hülye címke, amit Erickel, a partneremmel közösen találtunk ki. Az egész sztori onnan indult, hogy Japánba kellett mennünk üzleti megbeszélésre, és ott csak a veled azonos rangú személlyel tárgyalhatsz. Ha főnök vagy, csak a másik főnökkel beszélhetsz, alacsonyabb beosztottal nem. O.K., mondtuk, akkor rakjuk a lécet alapállásból magasra. Ericnek, akinek mondjuk manager a tisztje, a president titulust találtuk ki, nekem meg a magasztos külföldi nagykövet címet. Sokan teljesen komolyan vették, mi meg jót röhögtünk rajta.
MN: Van még mit elérned a DJ-pályán?
LG: Tegnap kaptam meg a legjobb nemzetközi DJ-díjat. Ennél magasabbra nem juthatok. Azt, hogy tudok mixelni, már nem kell bizonygatnom. Most másba fogok kezdeni, filmzenét írok. (Az első remek kísérlet Lótuszvirág címmel hallható a legutolsó F-Communications-válogatáson.) Később majd biztos megint jön valami más. Mindig csak a folyosóknak van végük, aztán új ajtó nyílik, és ha van elég ambíciód, mész tovább.
MN: Mennyire hiszed sorsszerűnek az életed, a munkád?
LG: Nagyon hiszek egy magasabbrendű valamiben, nevezd Istennek vagy akárminek. Viszont ennek a valaminek sem a természetét, sem a kinézetét nem ismerem, de nem is akarom egyetlen vallás köntösébe sem bújtatni. Hiszem, hogy van élet a halál után. Az asztrálutazással pedig kísérletezgettem. Minden szakkönyvet elolvastam a témában.
MN: Hogy csinálod? Használsz valami segédanyagot is?
LG: Nem. Már hét éve nem drogoztam. Nem is dohányzom. Ha kísérletező kedvedben vagy, megnézheted, hogyan reagál a szervezeted a különböző szerekre. Aztán szépen tönkrevágják az egész életedet. Ez az egyetlen dolog, amit megtudhatsz. Egy nagy baromság az a felfogás, hogy nem lehet Extasy nélkül szórakozni menni. Ha a zene jó, akkor magában is jó, tökmindegy, hogy mi a szar van benned. A drog sosem tudja elérni azt, amit a zene.
MN: A zene segít az "utazásaidban"?
LG: Nem, azt nem zenére csinálom. Egyszerűen, ha nagyon hiszel valamiben, akkor könnyű oda eljutni.
Bognár Tamás
