Csoki Apollo (Audio Active)

  • Bognár Tamás
  • 1998. április 16.

Zene

Mondják, a japánokra jobban oda kell most figyelni. A triphop és az easy listening - vagy ahogy ők hívják, a club-pop - keleti verziójának jópár előadója számít már a világpiacon. A "nevek", így DJ Krush, az U. F. O., a Pizzicato Five és a Towa Tei mellett ott vannak az új tehetségek is: Yoshinori Sunahara vagy a big beat nagy reménysége, a Boom Boom Satellites.

Mondják, a japánokra jobban oda kell most figyelni. A triphop és az easy listening - vagy ahogy ők hívják, a club-pop - keleti verziójának jópár előadója számít már a világpiacon. A "nevek", így DJ Krush, az U. F. O., a Pizzicato Five és a Towa Tei mellett ott vannak az új tehetségek is: Yoshinori Sunahara vagy a big beat nagy reménysége, a Boom Boom Satellites.

Az Audio Active nem új zenekar. A periférián ugyan kultikus státusa van, de nem olyan népszerű, mint a fentebb említettek. Mégis fontos. Ugyanis ilyen abszolút nincs. De még csak hasonló sem.

A zenekar kezdeti időszaka könnyen követhető. Úgy ´87 körül tíz fiatal funk-ska-zenekart alapít. A kemény hármas maghoz - Masa the Al-Tamyran, Nanao és 2DD - a többiek nem tudnak felzárkózni a marihuánafogyasztás területén, így leszakadnak. Megalakul az Audio Active. Forrása a dub-reggae, tálalása meglehetősen kitekert. Ténykedésére a műfaj legprominensebb kiadójának, az angol On-U Soundnak a társalapítója, Yamamoto Kishi figyel fel. Ennek a hölgynek köszönhetik máig tartó kozmikus ganja imidzsüket, valamint az első lemezborító tervét. A debütáló Tokyo Space Cowboys-album ´93-ban jelenik meg. Kislemeze, a Free the Marijuana Bim Sherman énekével egy csapásra ismertté teszi őket. Ehhez jön a világ körüli turné az első számú dubzenekarral, a Dub Syndicate-tel.

Ekkor van hozzájuk szerencsém először. Harmadik típusú találkozás. Egy kis japán high-tech biciklisruhában egyfolytában azt szajkózza, hogy a külső világból jött. Nyilvánvaló, ez itt egy másik időzóna. A zenekar űr-dubol, míg az On-U-vezér Adrian Sherwood, minden keverőpult-tervező meggyalázója, élőben mixel. "Az univerzális űrt akartuk felderíteni. Erre a dub volt a legmegfelelőbb médium" - emlékeznek ma.

A következő évben megjelenő Happy Happer album, a közreműködő Little Axe- és Dub Syndicate- tagoknak köszönhetően a "legzeneibb" alkotásuk. A szintén On-U csapathoz tartozó Mark Stewart a szövegek terén remekel. A gúnyos bevásárló dala, a Happy Shopper azóta az automatikusan hajbókoló eladók indulója. "Igen uram, nem uram, viszontlátásra! A vevőnek mindig igaza van."

Aztán a dolgok kezdenek összekutyulódni. Az All Saints kiadónál kijön egy újabb nagylemez. A The Way Out Is The Way In közös munka egy Laraaji nevű énekessel, akinek meditatív hangulatú kántálása végigkíséri a lemezt. Ugyanakkor a dub mellett megállják a helyüket a kísérleti, az elektronikus, az ambient és a techno jelzők is.

Közben fél Japánnak remixeket készítenek, aztán jönnek Európába, és olyan bandákkal dolgoznak, mint a most befutni készülő francia Air. Önálló terjesztővel működő saját kiadót alapítanak Beat Records néven. Elkészül Start Rec nevű stúdiójuk, ahol a saját anyagaik mellett hip-hop-csapatoknak hangmérnökösködnek. Rendszeres rádióműsoruk van, járják a világot.

Tavalyi kislemezük már jelzi, hogy majd megint nem a szokásosat hozzák. Az indító súlyos dub még belefér a képbe, de az azt követő jungle-ritmusok a durva zajeffektekkel más irányt mutatnak. És valóban, a megjelenő album szigorúbb bármelyik elődjénél. Nem dub, nem is drum & bass, csupán Audio Active.

A címe Apollo Choco, robotháborús tematikáját pedig (a hangzáson kívül) a lemezborító képei és információi támasztják alá. A töredékes sztori szerint a mecharillák, a gondolkodni tudó gépmajmok mindent elpusztítanak a Földön. De végül isteni segítségként megérkezik a legtökéletesebb hasisgyantából összeragasztott Noé űrbárka, a Csoki Apollo, és minden élőlényt a fedélzetére menekít.

A zenekar tagjai egyébként optimistáknak tartják magukat. Nem a világ pusztulásától félnek. "A NASA a szerves élet lehetőségét kutatja a Marson. Szerintünk ez jó. Képzeld el, amikor az óriási űrtraktorok felszántják a bolygó felszínét és bevetik kendermaggal." Sokkal inkább a sivár jelentől tartanak. ACitizen Zombi a havi fixes alkalmazottak apátiájáról szól. "Nem hiszem, hogy tudatában lennének a boldogtalanságuknak. Legtöbbjük meg sem próbál az életére gondolni. Elég bajuk van a harminc évre szóló részletfizetéssel meg a család etetésével. Csak azt teszik, amit a túlélési ösztön diktál. Japánban nagyon kevés embernek van lehetősége függetlenné válni. A legtöbb dolgozót betörik a cégek, és háziállattá szelídítik őket."

A kezdeti idegenkedés után épphogy megbarátkozom az albummal, jön egy bécsi fellépés híre. Akkor pedig kilátás van egy pörgős, dubos jungle-partira Ám az első perc után borul a teória. A legsúlyosabb japán zajzenéket idéző indusztriálszámmal kezdenek. A zenekar kiegészül két heavy gitárossal, a mellettem headbangelő tarajos punk biztos tudott valamit. Zúzós riffek, totális dub-metál beindulás. A koncert hangulata az Asian Dub Foundation nálunk is bemutatott energiaáradatához hasonlítható. Nem véletlen, hogy az ADF új lemezének köszönőlistáján az első helyen szerepel ez az Aktív Audio-élményt nyújtó zenekar. S bár meggyőződésem szerint nem a fücitől várható egészségünk helyrezökkentése, mégsem lehet ellenállni, amikor egy tüsihajú kis japán dzsúdónadrágban és bakancsban nyomja a Weed Specialist című ganjahimnusz metálváltozatát.

Bognár Tamás

Bécs, Arena, április 4.

Figyelmébe ajánljuk