Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya cikkei
Kertész Erzsi: „Nyomozós történet kerekedjen ki belőle”
Milyen ember az, akinek az idegei lassan felmondják a szolgálatot?
Karafiáth Orsolya írása egy új könyvről.
"A képemen a vidám meglátásaimat látod a világ borzalmairól"
Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok
„Lökjön meg!” – kéri a hintán ülő, félig már felnőtt Andrée Sylvie-t.
„Ma éjjel a húgoddal alszol, úgyis soványak vagytok”
Karafiáth Orsolya írása egy megrázó olasz regényről.
Zadie Smith: Sugallatok
Az első járványhullám New Yorkja: sülnek a banánkenyerek, mindenki a gépekre tapad, valahogy el kell ütni az időt.
"Amikor minden létező kultúrát lerombolnak, egyértelmű, hová kell állni"
Therese Anne Fowler: Z – Zelda Fitzgerald regénye
Akinek saját művészi ambíciói vannak, nem éri meg nagy íróhoz feleségül menni; aki mégis így tesz, még a saját életéről szóló regényben is csak másodhegedűs lehet – jó esetben.
Múltba fagyva
Amikor Fodor Tamás 1972-ben megkérdezte a XI. kerületi agitpropost, hogy mégis, mi bajuk az előadásaikkal, a káder így felelt: „Ki beszél itt előadásokról?” Egyszerűen nem tűrhetnek meg idegen testet a szervezetben, mert az gyulladást okoz.
„Bármikor képesek mosolyogni”
Legtöbben az íróportréiról ismerik. Megörökítette a szigligeti Alkotóház mára már nem létező világát, majd a szombathelyi Weöres Sándor Színházban lelt otthonra. A Képpel/írott/színház című albumának második, bővített kiadásáról beszélgettünk, és arról, hogy lehet-e közelebb hozni egy-egy képpel a teljes személyiséget.