Karafiáth Orsolya

E vékony könyvecske a Platon Karataev zenekar azonos című albuma mellé jelent meg, hangsúlyozottan önálló verseskötetként.

Mintha mindenki csak beszélni akarna.

Éva (László Lili), a kisvárdai csinoska nem tervez, a gyerek, Nándika (Pataki Ferenc) is csak egy egyéjszakás kaland eredménye.

„Szerelmem, minden, ami minket elválaszt egymástól, ugyanolyan ostoba, mint ezek a felhők, amelyek hol felszállnak, hol megint leszállnak a völgybe. (…) Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, hamarosan megfogjuk egymás kezét, és nem válunk el többé” – írja Camus 1955-ben kelt levelében, több mint tíz év kitartó levelezés után. Hisz neki még a másik? Nehezen hihető.

A szerző előző könyve, az Örökölt sors, amely elsősorban az epigenetikai örökségünket, a családi mintázatainkat vizsgálta, igazi bombasiker volt, és azóta Orvos-Tóth az egyik legnépszerűbb és legtöbbet felszólaló, előadó pszichológusunk.

„Messziről jön a vers, és hirtelen töri rád az ajtót.”

Elsősorban a nőket veszik célba a népszerű meseterapeuta és író legújabb meséi.

A könyv felépítése követi a szerző eddigi könyveinek logikáját. Most két barátnő levelezése adja a történet gerincét, a róluk szóló részekkel váltakozva látjuk az egymásnak szánt soraikat. Egymás tükrei ezek az írások, amikor a „valóság” és a leképzett valóság között támad feszültség. 

„Egy nyolcvanhét éves nő halála, akinek nincs mit megbánnia az életben, egyáltalán nem tragédia” – ismétli magában elvesztett felesége szavait a világhírű pszichiáter, akinek a közösen elkezdett „halálnaplót” végül egyedül kell befejeznie.

Nőhet vajon szőr a fogunkon vagy a talpunkon? Lehet-e kék vagy zöld színe egy embernek? A lányok és a nők melle hányféle formát vehet fel?

Tudtad, hogy az életed során lehámlott bőröd megtöltene egy hatalmas talicskát? És azt, hogy melyik a tested legerősebb csontja? Hát azt, hogy nyugodtan befalhatod a fikádat, semmi bajod nem lesz tőle?!